Hard Rock Magazin
Bálna Honvédelmi Központ, napra pontosan 105 évvel az I. világháborút lezáró fegyverszüneti megállapodás aláírása után. Szerencsésen alakult, hogy pont ezen a napon mutatták be Magyarországon a Sabaton animációs filmjét. A film köré egy egész napos programot szerveztek a hazai rendezők, ahol minden az I. világháborúról szólt. Napközben előadások, bemutatók és szabadprogramok várták az érdeklődőket.
Mikor megérkeztem, éppen az egyik alakulat ruháinak bemutatója folyt, megtudhattuk, mi miért néz ki úgy, ahogy és miért olyan színű, amilyen. És ez a többi alakulatra is vonatkozott, a színpadon folyamatosan cserélődtek a különböző hagyományőrző csapatok előadásai. Bevallom, nem gondoltam, hogy hazánkban ennyi hagyományőrző alakulat működik, külön volt a lovasoknak, a kerékpárosoknak, búvároknak és még sorolhatnám.
Teljesen korhű fegyverekkel, kiegészítőkkel és ruházatban várták az érdeklődőket, akik folyamatosan jöttek és már napközben is mindegyik asztalnál sorok álltak. Természetesen a hatástalanított fegyvereket is ki lehetett próbálni.
Ezekkel alaki mozgásokat is gyakorolhattak, akiket ez érdekelt, de megannyi érdekes információt is megosztottak a nézőkkel az adott alakulat tagjai.
A lovas alakulatnál például a lóról „kaszabolás” technikáját több körben is bemutatták, annyi érdeklődő volt rá.
A filmhez közeledve a zene is fontos szerepet kapott, Agócs Gergely népzenekutató katonai dalokat adott elő a közönségnek. Szerencsére nem iskolai előadás hatását keltette, a terepmintás babzsákra lekucorodó nézők anekdotákkal megspékelt hangszeres bemutatót kaptak.
Közvetlenül a film előtt egy kerekasztal-beszélgetés zajlott az I. világháborúról, az utána következő időszakról és a zene, elsősorban a Sabaton és a háborúk kapcsolatáról.
Ahogy gyülekeztünk a teremben, egyre több Sabaton-pólós rajongó érkezett, az érdeklődés mértékére jellemző, hogy nem volt elég a nagyterem, egy másik termet is kinyitottak, hogy ott is levetíthessék a filmet, egy időben a nagyteremmel. Mindkét helységet fullra megtöltöttük.
Természetesen a rendezvény szereplői, a kosztümös katonák is kíváncsiak voltak a filmre, ami még adott egy plusz kuriózumot a vetítésnek.
És akkor a film, ami miatt elsősorban a rendezvényre érkeztem. A Sabaton zenéjét nagyon szeretem, a koncertjeik mindig élményszámba mentek és vélhetően menni is fognak. A látvány, a hangulat, a dalok. Számtalan alkalommal láttam őket és bevallom, díjazom, ha valakik ennyire profik. És most sem adták alább, ugyan nem ők rajzolták a filmet, de minőségi munkára adták áldásukat, és teljesen zenekarazonos lett a végeredmény. Mert ugye alapból a szöveg és maga a történet sajnálatosan nem vidám, de ahogy a zenekar a koncerteken is szeret szórakozni és szórakoztatni, itt is így tettek. Minden részletre figyeltek, a Dreadnought dal végén például a robbanások pont a zene ütemére történtek. Apró poénokat építettek a filmbe és természetesen a zenekar tagjai is feltűntek a képernyőn.
A dalok nem a lemezen szereplő sorrendben adták a zenei aláfestést, hanem – ha jól vettem ki a szövegből és a feliratokból – valós időrendben. És akkor az egyetlen negatívum: Azt már előre tudhattuk, hogy magyar feliratos lesz a film, ami a kép alsó részére került, ahogy azt normál esetben megszokhattuk, itt viszont nem volt lejtős a nézőtér, így a második sortól hátrafelé már szinte semmi se volt látható a feliratból. A gyerekek és a nem perfekt angolosok (mint én) próbáltak középre húzódni, a széksorok közé.
Nem vagyok filmesztéta és nem is akarom lelőni az összes poént, így csak megemlítek pár dolgot. Nagyon tetszett, hogy nemcsak magukat a csatákat rajzolták meg, mindegyikhez volt egy kis háttéranyag, egy kis kiegészítés. Néha a katonák szemszögéből mutatták a történéseket, de jártunk az ágyúk csövében is. Egy aprócska, de fontos szál köti össze az egészet, az első dalnál egy papírlap szabadul ki a levegőbe, ami végigrepül, vagy más módon kerül az egyes helyszínekre, néha motoros futár, néha repülő komornyik kézbesíti, de volt rumosüvegben és hófödte tájon is. Biztosan kerültek fikciós elemek a filmbe, mert nem hiszem, hogy a Soldier Of Heaven dal alapja egy nyuszit elvétő lövés által okozott lavina volt. A lemezen is a kedvenc tételem a The Unkillable Soldier, a filmben ez a dal és a hozzá kapcsolódó történet volt zseniális, tele apró gegekkel. Adrian Carton de Wiart úgy sétált keresztül a fronton és a lövészárkokban, mint egy igazi angol úr, aki amúgy belga származású. Sétabotjával rálöki az ellenségre a lámpást, ami után a lángoló ember tüzénél gyújtja meg a cigijét. Vagy a dal végén, amikor az egyik náci sisakján szikráztatja meg a gyufáját, majd pipára gyújt. A film alapja teljes egészében a ’The War To End All Wars’ lemez – csak két dal nem szerepelt róla a filmben –, a The Valley Of Death nótában a borítóját is bemutatták, miként alakulhatott ki a grafika.
A záró részben a mába csöppenünk, amint egy lelkes Sabaton-rajongó a brüsszeli múzeumban a vitrineket takarítja – fülhallgatójában Sabaton szól –, és az egyik katonai kabát zsebéből kiesik a papír. Azt meglátva kocsiba ül, és innentől már élőszereplőssé válik a film. A srác egy vidéki kúriához hajt, ahol a csöngetés után Joakim Brodén nyit ajtót és a srác a kezébe adja a papírt tartalmazó dobozt. Joakim meglepődik, hogy mi ez a nem várt csomag, kibontja és elolvassa, majd az asztalán hagyja, hogy a nézők is elolvashassák. Hogy mit tartalmazott a papír, az legyen meglepetés.
Szerintem nagyon élvezetesen voltak bemutatva a történelmi események, a szereplők is jó fazonok, érdekes, hogy nem csak maguk a konkrét események voltak megfilmesítve, hanem egy kis háttértörténetet is kaptunk. Minőségileg nem lehet belekötni, de persze senki ne egy Disney-rajzfilmet várjon. A Yarnhub nevű alkotói gárda korábbi műveit már láthattuk, a stílus ugyanolyan, csak sokkal szerteágazóbb és hosszabb természetesen. Ugyan animációs film, de szerintem simán odatehető más zenei filmek mellé, nem okoz csalódást! Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a történelem vagy szereti a banda zenéjét. Egy nagyon jól megszervezett rendezvény tetejére helyezte fel a koronát.
Szöveg és fotó: Savafan
Köszönet a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak!
