Rocknemzedék
A The Sound Of Silence egy rendkívül gyönyörű dal, amelyet megjelenése óta rengeteg előadó feldolgozott, de a Simon & Garfunkel eredeti verziója kiállta az idők próbáját.
Egy jellegzetes folk-rock klasszikus, amelyet még a mai fiatalok is ismernek, bár lehet, hogy a mémek és az internetes kultúra révén ismerkedtek meg vele. Ennek ellenére a szám mögött rejlő mély jelentés ma is ugyanolyan aktuális, mint 1964-ben volt.
A The Sound Of Silence az egyik legélénkebb és legtalálóbb képi világgal rendelkezik, amit valaha is írtak egy számba. Minden idők egyik legjobb szerzeményeként emlegetik, és tökéletesen visszaad minden egyes érzést, amit a dalba szántak. De hogyan alakult ki az ötlet hozzá, és honnan jött?
Paul Simon és Art Garfunkel az évtized elején külön-külön kezdett el érdeklődni a népzene és a 60-as évek zenei mozgalmai iránt. Bár a páros az 50-es években együtt lépett fel, feloszlottak, hogy egyetemre járhassanak. 1963-ban a duó újra összeállt.
Miután helyi koncerteken játszottak, a párosra felfigyelt Tom Wilson. Ő a Columbia Records producere volt, és a The Sound Of Silence volt az egyik olyan dal, amely miatt egyáltalán lemezszerződést kaptak.
Többen úgy vélték, a dal megírását Garfunkel egyik főiskolai barátja ihlette, aki hirtelen megvakult, és mély depresszióban hagyta ott a főiskolát. A szám néhány sorát egyértelműen ez a barát ihlette, aki egyébként a The Sound Of Silence című album felvételének finanszírozásában is segített a párosnak.
De Simon volt az, aki 21 éves korában megírta a dalt. Egy fürdőszobában találta ki, mert ott remek akusztika volt, leoltotta lámpát. hogy sötétben legyen, így zavartalanul tudott dolgozni.
A bónusz érdekesség, hogy a Sound Of Silence szó szerint azért is felelős, hogy a Simon & Garfunkel együtt maradt. Ez volt az első albumuk, a Wednesday Morning, 3 AM része. Az az album kudarcot vallott, és a páros feloszlott. A lemezkiadójuk azonban átdolgozta a dalt olyanná, amilyennek ma ismerjük. Kihasználva a folk-rock mozgalom népszerűségét, elektromos hangszerekkel egészítették ki az akusztikus számot, és kislemezként adták ki. Kettejüknek fogalmuk sem volt róla, hogy ez fog történni, de a dal első számú sláger lett, és újra összehozta őket, hogy folytassák a zenélést.
Visszatérve a dal eredetére, Simon szó szerint az őt körülvevő sötétséghez beszél, és az álmaiban megjelenő látomások az ő mentális állapotát kommentálják, amikor a sorokat írta. Ne feledjük, a számot egy koromsötét fürdőszobában ülve komponálta.
Szó szerint a sötétséghez beszél a szobában, ahol ül. A szoba akusztikája lehetővé tette számára, hogy koncentráljon és gitározzon, álmokba merülve. De ugyanakkor elszigetelte őt, és sok külső hangot is elzárt.
A dalszöveg elemzése azt mutatja hogy az elbeszélő teljesen egyedül van, és belefullad ebbe a magányba. Körül veszi a sötétség, az egyetlen dolog, ami megérti őt, és az egyetlen dolog, amit ismer. Érdekes a sötétségre úgy gondolni, mint egy ürességre, egy olyan ürességre, amely a szeretet és a társadalmi elfogadás hiányát jelenti.
Még álmában is egyedül érzi magát. De ez az elszigeteltség nem engedi, hogy a saját tapasztalatain túlra lásson. A fényvillanás azonban több ezer másik embert fedez fel, akik ugyanígy éreznek. Az emberek a nehézségek és a szeretethiány elől a saját sötétségükben keresnek menedéket, a saját békés helyükön, amely elzárja a társadalom zaját. A csend hangja egy biztonságos hely, bár elszakít a valóságtól.
A szerzeményben az elbeszélő azt hirdeti az embereknek, hogy a csend, amelyben vigasztalódnak, felemészti őket.
Mint a depresszió, ez is egy nyomasztó érzés, amibe az ember belesüllyedhet, és nincs menekvés. Az elszigeteltség kényelmessé válik, de nem egészséges.
A dalban szereplő emberek azonban nem hallgatnak rá, inkább maradnak az egészségtelen komfortzónájukban, és ragaszkodnak a status quóhoz.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a sötétségnek ez az érzése, és az, hogy a barátoddá válik, gyakori dolog, amin a mentális problémákkal küzdő emberek keresztülmennek. Úgy érzed, mintha a részeddé válna, ezért megpróbálsz egyfajta megnyugtató módon belemerülni. Bármi, ami megpróbál kihúzni téged és segíteni abban, hogy ténylegesen jobban legyél, időpocsékolásnak vagy támadásnak tűnik, ezért reagálnak a dalban szereplő emberek úgy, ahogyan itt reagálnak.
A dal a társadalmi elidegenedésről szól, a szeretet hiányáról a világban, és arról, hogy az emberek nem képesek kifejezni magukat egymás felé, hogy egy jobb közösséget építsenek.
Simon így beszélt erről:
"Ez nem valami olyan dolog volt, amit mélyen, mélyen átéltem - senki sem figyel rám, senki sem hallgat senkire -, ez egy poszt-kamaszkori szorongás volt, de volt benne valami igazság, és emberek millióival rezonált."
"Valójában a "The Sound of Silence" kulcsa a dallam és a szöveg egyszerűsége, ami a fiatalkori elidegenedés. Ez egy ifjúkori szöveg, de nem rossz egy 21 éves gyerektől. Nem egy kifinomult gondolat, hanem egy olyan gondolat, amit valami egyetemi olvasmányból vagy ilyesmiből szedtem össze".
A dal lényege az volt, hogy rezonált az emberekre. És ez a mai napig is így van.
