Fémforgács
Nagyon megörültem amikor elért a híre az érkező Dream Unending és Worm közös lemeznek. Ennek egész egyszerű oka van: véleményem szerint mindkét banda kiváló formában van. A Dream Unending a death/doom stílusban, míg a Worm kissé egy kaméleon társulat, hisz’ mindig kicsit változtatnak a stílusukon (legutóbb, az atmoszférikus black metal ösvényére léptek egy köztes death/doom “fázist” követően); de a közös eredő: mindkét együttes stílusukban és zenéjük minőségét tekintve egy-egy üde folt a metal zene pszichedelikus – atmoszférikus vonalán. Szerintem a 20 Bucks Spin kiadó jól gondolta, hogy érdemes lehet összeboronálni a két társulatot egy közös kiadványra, mert a Starpath egy igen igényes munkának bizonyult.
Hogy őszinte legyek, a Starpath mindkét oldala kicsit más lett mint amire először számítottam. A korong első felén a Dream Unending anyagai találhatók, amik összességében érezhetően könnyedebbek és experimentálisabbak, mint például az előző nagylemezük, a Song Of Salvation. Ezt leginkább úgy tudnám érzékeltetni, mint egyfajta “módosult arányt” a pszichedelikus/space rock vonalon mozgó könnyed és játékos témák, és a méretes és dübörgő death/doom riffek között, még ha ez elsőre úgy tűnhet, hogy nem is igazán van így. Az A oldalon található két szám, a So Many Chances és az If Not Now When talán szándékosan a banda stílusának két végletét kívánta bemutatni.
Az első tétel (So Many Chances) egy nagyon könnyed erősen pszichedelikus rockba hajló, nagyszerű szólókat és tiszta éneket is felvonultató szám (amit én a Mastodon gitár-varázslójának, Brent Hinds kreációihoz tudok hasonlítani). A második tétel (If Not Now When) egyértelműen death/doom alapokon nyugszik, de ez a szám is az álomszerű folyam fenntartása érdekében “lágyulhatott” fel, kicsit enyhítve a kontrasztot a két hangzásbeli pólus között – de így is tökéletesen megőrizve azt a bizonyos “Dream Unending ízt”.
A korong B oldala a Worm territóriuma, ami aztán végképp tartalmazott jó pár “fejlesztést”. Én azok között voltam akik melegen üdvözölték az együttes atmoszférikus black metal kalandozásait a tavalyi Blue Nothing kislemezen, így komoly elvárásokkal telve vártam az új anyagaikat. Szerencsére, a Worm most sem okozott csalódást. Mindazonáltal, hogy lényegesen kevesebb epikusságot és tremolo riffeket tartalmaz eme három új számuk, de ez az “új” pszichedelia-centrikus hangzás is egészen kiváló. Hogy illusztráljam, körülbelül miről is van szó: végy egy nagy adag posványos és misztikus death/doom szérumot, keverj bele némi black metalt (pár tremolo és károgás megteszi), és bőségesen adj hozzá death rock-ot (chorus/vibrato gitár effektek mindenhol, torzítatlan gitárok, furcsa szintetizátor dallamok)! Ezt a stílust leginkább a Sea of Sorrow dalban sikerült leginkább a csúcsra járatni, ami a maga kísérteties és eléggé goth hangulatával kiteljesedve nagyon magával ragadó hatással bír.
Azok akik kedvelik a pszichedelikus zenét, és nem bánják a death/doom és a black metal műfaji alapokat sem, azoknak a Starpath minden bizonyára egy kellemes élményt nyújthat. Személy szerint én még nagyon örülnék több hasonló közös kiadványnak a jövőben.
