Fémforgács
Szeptemberben jelent meg a kolozsvári heavy/power metal zenekar, az Empírium első nagylemeze Az élet nyomán címmel. Ennek kapcsán a zenekar dobosával, aki nem mellesleg a Fémforgács csapatának egyik tagja, Karikás Balázzsal beszélgettünk egy rövid banda, illetve albumbemutató interjú kapcsán.
Szia Balázs! Talán kezdjük is az elején, a zenekar történetével. Mikor, és hogyan körvonalazódott ki az Empírium első ötletcsírája?
Szia Armand! Történt egyszer, hogy még 2017 októberének idusán Ábel megkeresett, hogy az akkori zenekarukhoz kellene egy dobos, akkor ismerkedtünk meg. Én még csak egy elektromos dobszettel rendelkeztem, de gondoltam, üsse kő, egy próbát megér. Hamar kiderült (kb. a második próbán), hogy ez a zenekar nem lesz működőképes, de annyira mindenképpen jó volt, hogy rájöjjünk Ábellel, piszok jól szót értünk, és zeneileg is megértjük egymást. Bennem már korábban is ott motoszkált a gondolat, hogy jó lenne egy zenekart összekovácsolni, amivel nem a jól megszokott bólogatós, bőrnadrágos metalt játsszuk, így felvázoltam neki, hogy „Nézd, régóta vannak ötleteim egy zenekarhoz. Keverhetnénk a power metalt egy kis punkkal, mit szólsz?” Több se kellett, kezet ráztunk. 2 évig kínoztuk a dolgot, míg valahogy összeállt egy felállás, amit Empíriumnak nevezhettünk, így 2020 január 5-én, Kolozsváron, a La Tevi rockkocsmában, ipari mennyiségű sör kíséretében megtörtént az alapkőletétel. Az akkori felállásból azóta csak én és Ábel maradtunk, ilyen-olyan okokból rotálódtak az emberek körülöttünk, és 2021-ben, miután Dani belépett a zenekarba, nyár végére csak hárman maradtunk, az album felvétel kellős közepén. Részben ez is az oka annak, hogy 2 évig nem hallattunk magunkról, egyszerűen nem találtunk embereket az üres pozíciókra. Szerencsére, abszolút a semmiből, idén szeptemberben belépett Lóri, és nem sokkal később (az ő közbenjárásával) ráakadtunk Adorjánra, így ismét teljes a csapat.
Vagyis nálatok is meg volt kezdeti számos tagcsere. A mostani felállásotok ezek szerint meglehetősen friss. mennyire mondható stabilnak?
Nem akarom falra festeni az ördögöt, de Lórival és Adorjánnal kapcsolatban az a megérzésem, hogy rendkívül jól együtt fogunk tudni működni. Lórit már régebbről ismerjük, benne van a „haveri körbe”, Adorján pedig pillanatok alatt felvette a fonalat, és rendkívül könnyű vele együttműködni. Ábellel és Danival pedig mondanom se kell, régóta megvan a harmónia. Azt hiszem kijelenthetem, hogy most először érzem valóban stabilnak a felállást.
Zenétekből nekem a ’80-as, ’90-es évek melodikus heavy/power ízei köszönnek vissza némi modern metalos, valamint thrash hangulattal. Erre ti találtatok egy igen találó elnevezést „korcs metal”. Ez honnan jött?
Igazából ez már a legelején elhangzott, amikor Ábelnek próbáltam kézzel lábbal elmagyarázni, hogy milyen hangzású zenét képzeltem el a zenekarnak. „Lenne benne egy jó kis power metal íz, de egy amolyan alvinos punkkal megfűszerezve, egy csipet keménységgel, de azért dallamos, de gyors, de bólogatós…. Te, nem tudom, egy olyan korcs metal.” Éreztük, ennél találóbb kifejezést nem is fogunk találni rá, úgyhogy ránk ragadt, mint a por. Igazából mai napig nem tudnám belőni, hogy milyen stílus az, amit képviselünk, mert van benne power, thrash, egy kevés folk, punk, heavy metal, szóval finom vegyes, ami valahol a célunk is volt. Nem akartuk, hogy egy stílus mentén lekorlátozzuk magunkat.
És akkor a nagylemez. Az élet nyomán-t hallgatva nekem egy „komplex” összetett anyagnak tűnik. Mi a koncepció, miből fakadnak a dalok témái?
Amikor elkezdtem írni a dalszövegeket, el kellett döntenünk, hogy akkor hogyan definiálnánk magunkat. Számomra mindig fontos volt, hogy egy dal „induljon valahonnan, és jusson el valahová”, legyen egy mondanivalója, és legyen történetszerűen felépítve, úgyhogy semmiképp nem akartam, hogy a zenekarunk amolyan party rock szövegekkel, vagy a jó old-school „metálkodással” működjön. Megkértem a többieket, hogy engedjék, hogy szabadon írjak, aztán hogyha nem tetszik a végeredmény, gondolkodhatunk tovább. Szerencsére (vagy inkább szerencsémre) mindenkinek tetszett a végeredmény. Nem áll távol tőlem a filozófia, úgyhogy a számok tudatosan, amolyan filozofikus megközelítéssel rendelkeznek, és elsősorban az emberi pszichét (vagy lelket, kinek mi) szólítják meg. Nem az a cél, hogy megmondjuk a „tutifrankót”, hogy örök igazságokat fogalmazzunk meg, hogy „márpedig mindig úgy van, ahogy mi mondjuk.” Számomra az lenne a legjobb (természetesen amellett, ha valaki magáénak érezné a mondanivalót), ha valaki odajönne, és elmondaná, hogy „szerintem baromira nincs igazatok”, hiszen elsősorban a vitára hívás lenne a cél, hogy az emberek elkezdjenek gondolkodni bizonyos témákról. Nem kell egyetérteni a mondanivalóval, csak beszélgessünk róla. Napjainkban annyira ideologizált lett minden, annyira fontos különböző táborokba tartozni, hogy az emberek megspórolják a gondolkodást, hiszen akkor megtörténhet, hogy ellentmondásba kerülnek önmagukkal, és az bizony ijesztő. Azonban ennek is megvan a veszélye, a Háború és béke című dalunk pont erről szól…
Hogyan születtek a dalok, ki mit vállalt fel bennük?
A dalszövegeket én írtam, megkértem a többieket, hogy ezt az egyet hagyják meg kizárólag nekem, hiszen számomra ez kifejezetten fontos és személyes. A zeneszerzés már közös munka eredménye. A számokat (Az élet nyomán kivételével, az Ábel remekműve) én komponáltam össze, amibe aztán mindenki hozta a magáét otthonról. Néha én is meglepődöm, hogy az alapműhöz képest mennyi remek ötlet született egy-egy számhoz, a többiek nagyon jól ráéreznek arra, hogy mivel lehetne egyes részeket igazán megspékelni. Különösen Ábelnek van mindenhez legalább 100 ötlete, amiből 98-at sűrű érvelések mellet dobunk a francba, de az a két megmaradt ötlet mindent visz. Lényegében fontos az, hogy a zenekarunknak legyen egy felismerhető hangzásvilága, és azon a hangzásvilágon belül maradjunk. Érdekességképpen, az albumon a számok sorrendje azok megírásának sorrendjében van, úgyhogy (remélhetőleg) megfigyelhető egy fejlődés, zeneszerzés szempontjából, ahogy halad előre az album.
Eddig egy kislemezetek jelent meg Egyszer elszakadnak a láncok címmel 2021-ben. Ezenkívül van még valami más korábbi kiadványotok?
Egyelőre csak az EP és az album az, amivel szolgálni tudunk. Célnak tűztem ki azt, hogy sose legyen több számunk, mint amit az aktuális lemezre szánunk, vagyis ne legyen az, hogy 50 szám meg van írva, s azokból válogatunk, mint paraszt a vadkörtében. Így sokkal jobban oda tudunk figyelni a már meglévő dalokra, ami a korlátozott idő miatt fontos (elég távol élünk egymástól.) Van ugyanakkor egy számunk, amit single-ként szeretnénk kiadni, remélhetőleg még idén. Ez egy Civil War szám feldolgozása, lefordítva magyarra, és „empíriumosítva.” Ugyanakkor, rá is kell bólintsanak arra, hogy megjelentethessük ezt a dalt, mivel gyakorlatilag minden, a szöveg is, teljesen át lett dolgozva, úgyhogy itt a szerzői jogokkal óvatosan kell eljárni, de reményeink szerint minden rendben lesz, és idén elő is rukkolhatunk vele.
Egyéb tervek, koncertek, stb?
December 9-én tervezünk egy koncertet Sepsiszentgyörgyön, a Motorosban, ez lesz az első koncertünk 2021 után, és az első ezzel a felállással. Tervezünk további koncerteket is Székelyföld, illetve Erdély különböző pontjain, de egyelőre semmi konkrét nincs leszögezve. Jelenleg a decemberi koncertre készülünk gőzerővel, hogy egy jó show-t tudjunk összerakni. Távolabbi célunk lenne megvetni a lábunkat Magyarországon, de erről már tényleg nem tudok érdemben nyilatkozni, keressük a módját hogyan lehetne megoldani költözés nélkül, mert azért nem kis távolság. A még kiadatlan single-n kívül lassan-lassan alakulnak a dalok, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy a jövő évben ismét bebarikádozzuk magunkat a stúdióba.
