Fémforgács
A napokban adta ki új anyagát a budapesti The Age zenekar. A meglehetősen trenden kívüli zenét játszó csapat hozzám hasonlóan sokunknak ismeretlen lehet, pedig nem ma kezdték a zenélést. Ezért új „lemezük” kapcsán egy rövidebb bemutatkozó interjú keretében az alapító – énekes/gitáros Varga Lajos Lalával beszélgettem.
Kezdjük talán a legelején. Mikor és hol, hogyan alakult meg a zenekar?
Uh… ez kb. 2017-ben történt itt Budapesten. Igazából olyan kis örömzenélésnek indult egy jó barátommal, aki dobolgatott. Aztán lett ebből egy trió gondolat, majd az évek alatt tagcserék mellett szépen vittem a cél felé a dolgot. Mára van meg az a felállás azokkal a tagokkal. akikre mindig is vágytam. Most van célvonalban a zenekar minden tekintetben.
The Age zenekar balról-jobbra: Kissik Petra basszusgitár, Varga Lajos Lala ének, gitár, alapító, Rozgonyi Tamás dobok (Fotó: HaverockKözösség.hu)
A zenéteket hallgatva, nem igazán lehetne benneteket egy, vagy bármely műfaji skatulyába besorolni. De talán nem is kellenek ilyen keretek… maradjunk annyiban, hogy alapvetően a zenétek metal, amiben számtalan alműfaj hatása jelen van, még több is, ha jól gondolom. Te személy szerint, hogyan mutatnád be a zenéteket?
Na, ez nehéz kérdés! Igazából én személy szerint, de a többiek is nagyon színes zenész egyéniségek vagyunk. Igazán nem az hat ránk, amit hallgatunk, azt képtelenség megvalósítani, mert rengeteg zenét, rengeteg műfajban. Igazából ez teljesen szeretet zene. Ami tényleg belülről jön, azt valósítjuk meg, pont. Persze a rock-metál-elektro-punk pop-alter és nem is tudom mi mezsgyéjén. Ezt döntsétek el ti. Kicsit mindenkinek más ez a zene, aki hallotta már.
Az új anyagotok mellé küldött bemutatkozásotokban azt írtátok „nem a stílusba simulás és a trend követése az elsődleges cél, hanem a korlátok nélküli, színes és szabad önkifejezés, a dalok ezért sosem egyformák.” Én kifejezetten örülök, hogy ti nem egy tucat zenekar vagytok, nem egy XY zenekar századik kópiája. A dalaitokon, a témáitokon pedig valóban érződik a kreatív sokszínűség. Erről mesélnél, hogy például, hogyan is születnek meg a dalok, témák?
A dalok végtelenül egyszerűen születnek. Mivel árad belőlem a hülyeség. Már úgy értendő, rengeteg ötletem van folyamatosan. És ha én viszem a gitártémát, nem félek, hogy Tomi ott az első megmutatásnál ráírja a dobot, nem különben Petra a basszust, aki egy „Csak játsszátok!” – felkiáltással, egy pár átjátszással kész is a basszussal. Ilyen zenésztársak, és elsősorban barátok mellett nagyon könnyű egy zenekar élete. Persze közben kitalálom az éneket, vokálokat, effekteket ha az is van és guruljon. Nagyon gördülékeny nálunk a dalírás, de tényleg.
És ha már a dalok, témáknál tartunk. A napokban jelent meg az új anyagotok, ami már önmagában is érdekes, hiszen se nem EP, se nem nagylemez. Akkor, most hogy is van ez?
Igen, igen. Ez már alapból kb. fél éve eldőlt a fejemben, hogy szeretnék egy egybefüggő történetet, aminek van kezdete és vége. Mivel tagcserék miatt nem jutottunk el soha nagylemezig, kellett egy opció, hogy oké, de akkor egy igényes egyedi történetet hozzak össze, aztán a többi megoldódik. Úgy is lett. Persze volt egy 4 hónapos piszok nehéz időszak, mikor állt ez a projekt, de Petrával nagy túlélők vagyunk. Szépen vállvetve, csak azért is megtaláltuk Tomit a dobok mögé, és tető alá hoztuk az egészet. Amit a Heki (Gerő András Péter – Auraleak/Kill Monday Management) barátommal addig pofoztunk, míg teljes mértekben olyan lett, ahogy mindig is elképzeltem. Már az új anyag. De, ez egy nagyon kemény időszak szüleménye. Megérte!
Az anyagotok koncepciója, ha mondhatjuk koncepcióban a lélek belső börtönéről szól. Ez a börtön csak az, amit sokan saját maguk köré építenek, vagy az, amit a társadalom, vagy egyes társadalmi helyzetek is épít az életünk során?
Igazából ezt bárhogy lehet érteni. Egyénileg mindenkinek van egy időszaka, vagy időszakai, mikor felépíti a saját börtönét. És felteszi magának a kérdéseit, hogy ebből hogyan tovább. Szóval azt mondanám, a zenét hallgatva mindenki saját tükörképét valahol megtalálhatja benne.
Egy a hazai színtéren viszonylag új, és mondhatni új stílusban játszó zenekart, mennyire fogad el a metal közönség? Nem tartotok attól, hogy csak egy szűk réteg zenéje lesztek?
Attól nem félünk, mert már azok vagyunk.. ha-ha! Igazából persze, csodálkozó arcok mindig vannak! Rájuk van írva: Mi ez??
Imádom ezt fentről látni. Ráadásul az előadásmódunk… – hát.. – van energia és őrület. De visszatérve kérdésedre, dehogy! Nem félünk ilyenektől. Sőt, tök jó magabiztosságot ad, mikor pontosan tudod, hogy mit csinálsz. Ilyenkor nincs rajtad fogás. Sem kritikai, sem egyéb. Mert pont azt csinálod, amit szeretnél. Valakinek tetszik, valaki inkább kimegy sörözni. Ez mindig így megy, amíg ismeretlen banda vagy.
Visszatérve a zenétekre, ami intenzitásával és lendületével, és újfent csak magamat ismétlem; sokszínűségével, valamint ötletességével, olyan bandákra emlékeztet, mint a FNM, a Primus, az A Perfect Circle vagy a System Of A Down. Ti milyen gyökerekből táplálkoztok zeneileg?
Gyökerekben van minden. Mert mindenki, ahogy mondtam ezerféle zenét hallgat ezer stílusban. De persze ott vannak a metál gyökerek, a régi nagyok, amiken felnőttünk tudat alatt biztos hatnak. Azért írom, mert tudatosan sosem másolunk vagy agyalunk más bandákon. Csak beugrik egy téma… – ahhh ez zsííír! – ennyi. De én pl., a komolyzenétől a legundergroundabb lehetetlenségig mindenevő vagyok. Ezért nincs két egyforma dalunk. Nagyon unatkoznánk. És tényleg a sokszínűségünk teszi zeneileg azzá ezt a zenekart, ami most.
Egy kérdés, amit talán még az elején kellett volta feltennem. A The Age előtt kinek milyen zenei, illetve más zenekari tapasztalata volt, vagy van még ma is?
Igazából mindenki több bandában zenélt már, és zenél a mai napig. Kivéve engem, aki ez idáig pár zenekarban énekeltem, majd egy ponton rájöttem, oké, ezt magadnak kell összehoznod. Nekem csak ez van, így tudom 100 százalékosan odatenni magam, hogy guruljon a történet.
Tervek a jövőre nézve?
Tervek vannak, de ez a nehezebb része. Itthon nem könnyű ilyen zenével. Azért klubozgatunk, próbáljuk mutogatni magunkat. Külföld egy tök cél, szívesen kijárkálnánk játszogatni ide-oda. De elsősorban egy jó managament vagy kiadó kellene mögénk, akkor könnyebb lenne az életünk. Persze lesz majd nagylemez is jövőre, reméljük az már rendezettebb körülmények között.
