Dionysos Rising
Kiadó:
Frontiers
Honlap:
facebook.com/RonnieAtkinsOfficial
Atkins professor néhány éve az Élet Iskolájában tanít "nem középiskolás fokon", és a nagy sikerű előadássorozatának címe: "Ragadd meg a napot!", kicsit magyarosabban, ám pontatlanabbul: "Élj a mának!" Azt csinálja, amit szeret, amihez ért, s ami - ezt maga is többször elismerte - gyakorlatilag életben tartja. Amikor első szólólemezét megjelentette 2021-ben, voltaképp elköszönt a közönségtől (mivel végstádiumú tüdőrákban szenved), így örömteli meglepetésként értékeltük a folytatást, azt pedig már tényleg remélni sem mertük, hogy elképesztő, makkegészséges fiatalokat megszégyenítő tempót diktálva három év alatt három albumot ad ki.
Már volt szó arról, hogy a Frontiers egyszerre felelős a rockerek érzékszervi túlterheléséért és néhány rocklegenda szerencsés újraélesztéséért. Nem feledkezhetünk meg a nápolyi kiadó azon közszolgálati jócselekedetéről, hogy 2010-ben fölkarolta a Pretty Maidset, mintegy másodvirágzásnak indítva a dán öregfiúkat. Perugino azóta is fontos mecénása Atkinsnek, s ezért mindnyájan hálásak lehetünk. Nem hagyhatjuk említés nélkül a többhangszeres Chris Laney-t sem, aki a Pretty Maids billentyűse és Atkins producere, szerzőtársa, de Jacob Hansent hangmérnök-producert sem, aki ugyancsak nagyban hozzájárult hősünk - reméljük nem tiszavirág-életű - szárnyalásához.
A "Trinity" a korábbi szólólemezekhez képest valamelyest keményebbre sikerült, s ennek oka - Atkins nyilatkozata szerint - az volt, hogy most nem annyira zongorán, mint inkább gitáron születtek a dalok. Tény, hogy úgy érezni, mintha most több Pretty Maids szorult volna a dalokba és kevesebb - hogy is mondjam csak? - Nordic Union. Ez kiváltképp a lemez első felére igaz, a második részben, kb. a "Shine"-tól (7. dal) kezdve már hangsúlyosabb az előzményekre jellemző szuperdallamos, rádióbarát megközelítés.
Atkins harmadik albuma nem üt elsőre akkorát, mint elődei, de a minőség adott, az énekes elkötelezettsége pedig megkérdőjelezhetetlen. Ki tudja, meddig lehet még folytatni ezt a kötélhúzást a halállal, de Atkins nem adja könnyen magát, és ezért maximális respekt jár neki. Az interjúkból az derül ki, hogy bár gyöngén van, ezért meglepően jól tartja magát, sőt egy hat állomásos miniturnét is bevállalt. Az biztos, hogy rá nem alkalmazható az egyébként Mao Ce-tungtól kölcsönzött és a lemez dalcímei között is szereplő "papírtigris" kifejezés...
Tartuffe
