rattlead.hu
A Kanadai óriás elszabadul!
A Kataklysm tipikusan az az együttes, amely stúdiólemezt illetően nem okoz csalódást és élőben is a professzionálisnál is professzionálisabban szólal meg, vagy adja elő tömegpusztító, de modern hangzású dalaikat. Volt hozzájuk szerencsém most nyáron a Metaldays fesztiválon és igen, az egyik legjobb koncert volt! Habár nem feltétlenül vagyok az első sorban csápoló személy már, mert jobb szeretek vagy a circle pitben lenni, hogy én is kiadjam a fölösleges levezetni való negatív energiáimat, vagy olyan távban lenni, ahol végig láthatom az egész látványt és nem mellesleg, hátrébb jobban is szól minden. Azért meg kell hagyni, ez lesz a zenekar 15. nagylemeze 93-as alakulásuk óta és bizony hallani lehetett olyan pletykákat, hogy a Goliath lesz az utolsó. Nagyon szomorú lennék, ha ez tényleg a vég lenne, mert Maurizio és csapata sok jó és igazán klasszikus lemezt rakott le mind a 90-es években, mind a 2000-es évek után. Habár a szememben az utolsó igazán emlékezetes Kataklysm lemez a Ghosts And Gods volt 2015-ben és az utána következő két stúdiólemez (2018 – Meditations és 2020 – Unconquered) nekem olyan erőltetettnek tűntek. Félreértés ne essék! Voltak momentumai a két lemeznek, de a közelébe se értek a Ghosts And Gods-hoz, ezért picit reménykedtem benne, hogy a Goliath igazán ütős, dallamos és megfelelő adagolású death metal anyag lesz. Hát bizony nem csalódtam. Már kezdjük ott, hogy a banda már a szokottnál is mélyebb hangolásban játszik és ez bizony mindig része annak, hogy a csapat most még jobban oda fog vágni.
De azért lenne egy nagyon pozitív és igazán szép dolog, amit szeretnék pár mondatban elmondani, az pedig a lemezborító. Nem tudom ki hogy van vele, de eddig ez a legjobb Kataklysm lemezborító, amit valaha láttam! Amint megpillantottam, rögtön elállt a lélegzetem. Nagyon magával ragadt, hogy így mutatja be az egyik legismertebb bibliai jelenetet és ezt úgy, hogy ebben az aranyló sárgás színben, mintha belépnénk egy fákylával a kezünkben egy barlangba és megláthatjuk ezt az eposzi harcot, ahogy Dávid parittyával a kezében épp készül lesújtani Góliáth-ra és természetesen az óriás épp nekirontana a kis halandóra. Remek kompozíció!
De térjünk rá egyből a dalokra, mert a borító oké, de a zenéje és a profizmusa miatt szeretjük a Kataklysm-et. A lemez maga 40 perces és 10 tételt tartalmaz, ami azt jelenti, hogy lejátszási időben teljesen korrekt death metal-hoz mérten. Amint először lepörgettem, többször is sikerült olyan dalt találnom rajta, amik nemcsak hogy passzolnak az új mély hangzáshoz, hanem teljes mértékben magával is ragadnak. Megfelelően van adagolva bennük a súlyos riffek és a fogékony témák, amik meg is telepednek az ember fejében, ha néhol dúdolja az ember. A dobokra különösen szeretném felhívni a figyelmet, mert James Payne igazán profi módon adagolja bele a színezéseket és egyáltalán nem lendül át a ló túloldalára, ha dupla lábgép, vagy blastbeat témákról van szó. Éppen a lehető legjobb egyensúlyban van és ez a szerethető a moder Kataklysm lemezeken. Maurizio egyáltalán nem veszített semmit a hangjából és igaz, már nem mai csirke, de nagyon jól hozza a mély hörgéseket és a magas screameket. Jean-Francois gitárja rohadt mód feszes, a riffek mellé remek dallamokat, harmóniákat pakol és ezt követi a basszusgitáros Stephane. Kifogástalanul lehet hallani a fémes basszustémákat a mélység és dinamika mellett.
Ha igazán szívem csücske dalokat kéne kiválogatnom a lemezről, egyből megemlíteném magát a címadó nótát, a Goliath-ot, mert remek egyvelege a gyors és középtempós daloknak, igaz ezt a riffet már-már sokszor hallottam a régebbi Kataklysm lemezeken, de igazából nem tud érdekelni, mert baromira megunhatatlan! A Bringer of Vengeance hátborzongató kezdése a kevésbé torz nyitóriffel már egyből jelezte nálam, hogy itt igazán súlyos tételről lesz szó és igazam is lett. Ennyi fogékony riffet egy dalban bizony elég ritka hallani és igazán nyakmegmozgató nóta. Az utána következő Combustion se éppen a visszafogottságáról lesz népszerű. Nagyon várom a koncert setlistekbe, mert ezt bizony élőben lesz igazán csak kibontakozó hatású! A Heroes and Villains is egyből bedobta magát a szívembe, mert egy ilyen harmonizáló riffnyitást is csak a Kataklysm tud leművelni, ráadásul duplázások és blastelések förgetegével! A lemez utolsó tétele, a The Sacrifice Of Truth az nóta, ami megkaphatná az „Azért van még itt egy epikus nótánk gyerekek” jelzőt és tényleg sokszor már-már sóvárogva várom, hogy ez a dal megcsendüljön a lejátszási listámon. Akkora telitalálat ez a dal nálam! Azért a Dark Wings Of Decepotion’s-nek is minden tisztelem, mert itt kapcsolt az agyam gitáros része, hogy HOVA AZ ISTENBE HANGOLTATOK LE MÁR MEGINT EMBER!!! és ráadásul az egyik legjobban kerepelő nóta, ahol bizony fölösleges úgy megtekerni gitárügyileg a dalt, elég, ha csinálsz néhány egyszerű kipengetős részt és már meg is van a pillanata a dalnak. De ilyennek tartom a Die As King-et is, egyből egy erőteljes hyperblast-el nyit és gyakorlatilag nem tudok hova menekülni ez alól az intenzitás elől. A From The Land Of The Living Land-el egyetlen kisebb problémám van és ez is inkább egyfajta személyes kis stikkem: Mire kimondom vagy leírom a címét lejár a lakcím kártyám (sőt már lehet most járt le ahogy leírtam a dal címét). Ettől függetlenül ez a dal is teljes mértékben Kataklysm-os és picikét még a régebbi Kataklysm anyagok jutnak eszembe róla ahogy hallgatom. Igaz én speciel nem tartozom azokhoz a nagyon ősi első 2-3 lemezes Kataklysm rajongók közé , akik állandóan felhozzák, hogy ez a Kataklysm már puhap*cs a régi verziójához képest. Hát erre lennének mondataim, amivel visszavágnék, de ez szerintem nem az a cikk és a még őszintébb véleményeimet egy másik cikkre tartogatnám inkább.
Nos drágalátos Goliath lemez… Ez egy egészen őrült menet volt veled és végre újra szerezhetek be egy Kataklysm lemezt, ami ennyire bejön. Továbbra se fogja ez a veterán csapat se megváltani a világot (mondjuk minek… baromira fölösleges), de ismételten, egy 100%-ban profi death metal lemezt kapott a közönség. Ha ezek után a banda tényleg befejezi pályafutását akkor azt méltóképpen teszi, de inkább jobban örülnénk neki, ha még maradnának még 2-3 lemezre nem igaz? Ha már a Goliath ilyen jóra sikeredett?
