Fémforgács
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el is tűntek a világ szeme elől. Stílustól, szerzőtől függetlenül kutattuk fel az underground elveszett egylemezes bandáit, akiknek visszatérésére nem sok esélyt látunk… „Egylemezesek” sorozatunkat vasárnaponként hozzuk el nektek!
Az amerikai Well Of Souls nevű epikus doom metal alakulat az egyik kedvenc bandám valaha, annak ellenére, hogy eddig csak két lemezt jelentettek meg. Nem sokan osztják ezt az imádatot, de számomra igazán egyedi és különleges banda. Mivel ez azonban az egylemezes sorozat, most nem velük foglalkozunk, hanem német névrokonaikkal, a valóban egylemezes Well Of Soulssal. Érdekes egyébként ez a névegyezés, mivel a két csapat nagyjából azonos időben kezdte meg a pályafutását és adott ki nagylemezt hasonló stílusban úgy, hogy nagy eséllyel nem tudtak egymás létezéséről. További pikantéria, hogy az amerikaiak leginkább az európai gyökereket és a tiszta epikus doomot tartják fő inspirációnak, míg a németek zenéjét hallgatva a szárazabb, marylandi vonal juthat eszünkbe olyan példaképekkel, mint a The Obsessed, Pentagram, Iron Man, ezeken keresztül pedig a Black Sabbath. Tűrhető minősége ellenére a korong nem vert hatalmas visszhangot a műfajon belül a maga idejében, de úgy gondolom, ha nem is egy remekmű, a rajongóknak egy igazi csemege, különlegesség lehet a gyűjteményében, ráadásul a zenekar 2021-es újraindulása miatt akár még egy folytatásban is reménykedhetünk. Ehhez egy igazán friss hír is csatolható: végre énekest is találtak maguknak Gerrit P. Mutz személyében (Dawn Of Winter, Angel Of Damnation, Sacred Steel), ami azonnal érdekessé tette a dolgokat.
Kimondottan furcsa, hogy ennek a bandának ilyen csekély a története, ugyanis az alapítója Frank Hellweg (mára az egyetlen eredeti tag), aki a német Doom Shall Rise fesztivál egyik fő üzemeltetője, tehát az elkötelezettsége és érdekeltsége megkérdőjelezhetetlen. Mindezt tükrözi a jelen tárgyalt album is, amin hivatalosan két dobos játékát is hallhatjuk (Andreas Ortmann és Peter Krause), valamint Petro Kapakos énekes egyetlen megnyilvánulását a metal világában. A vokálnak ugye alapvető, meghatározó szerepe van egy tiszta doom metal korongon, így első körben mindig ezt szoktam kivesézni. Nincs kivétel most sem: Petro hangja egyszerű, de bőséggel megfelelő egy bemutatkozó anyag megjelentetéséhez. Itt-ott kórusokkal is megtámogatják a hangját, ami néha meggyőző, máskor egy kissé bizonytalan. Ez utóbbi meglehet, hogy a produkció minőségének is köszönhető, mert a lemez ugyan tisztán szól, mégis akad egyfajta nyers, demós hangulata.
A felállás néhány évvel korábban már rögzítette ezeket a dalokat egy beszerezhetetlen próbakiadványon és elképzelhetőnek tartom, hogy inkább kiegészítették a már meglévő szerzeményeket, mintsem teljesen újrarögzítették volna (így értelmet nyer a két dobos megjelölése is). Konkrétan különbségek vannak az egyes tételek között.
Persze ez ügyben semmilyen információt nem lehet beszerezni, hiszen maga a The Awaken is mindösszesen 1000 példányban jelent meg. Az album egyébként 9 tételt tartalmaz, 43 perces játékidővel. A legtöbb nem túl hosszú, átlagosan 5 perces, melyek közül a lüktető, heavy metalos Ode To The Demigod képez kivételt 3 perc alatti, a Beyond The Void pedig 7 perc feletti teljesítményével.
A legfontosabb az egésszel kapcsolatban az, hogy ezek egészen jó dalok, még ha albumra csúsztatott demókról is van szó és nagyon sajnálatos, hogy eddig a felejtés árnyéka vetült rájuk. Nagyon jó riffek, hagyományos doom metal értékek és jól elkapott hangulat jellemzi és nagyon szívesen meghallgatnám őket egy karakteresebb énekessel karöltve, a retró feelinget hátrahagyó, combos hangzással. Mivel manapság a hazai Magma Rise társaságában is színpadra álltak már, ezért talán bizakodhatunk egy ilyen kiadvány elkészültében, addig pedig a fanatikusoknak tudom ajánlani, ha eddig kimaradt… Ezt most könnyen megtehetitek, mivel a sokáig eltűnt lemez már a bandcamp és a youtube segítségével is felfedezhető.
