Fémforgács
Kissé nehéz dolgom volt Ragnarok című kiadvánnyal. Ennek oka pedig leginkább az, hogy a dán énekesnő, Amalie Bruun, ezúttal egy olyan művet készített ami eredendően nem is lemeznek készült. A helyzet viszonylag egyszerű: a Ragnarok a Dán Királyi Színház ugyanezen címen futó előadásának hivatalos aláfestő zenéjének íródott, ám a nagyérdemű számára is elérhetővé tették, mint egy Myrkur kiadványt. Ez önmagában is komoly meglepetés-faktorral bírt, de személy szerint igazán azon lepődtem meg leginkább, hogy a Myrkur előző lemezével (Folkesange) és az azóta megjelent számaival ellentétben (amik egytől egyig Amalie gyönyörű énekével megkoronázott népzenei ihletésű dalok voltak), itt bizony ismét előkerült a metal zene… és nem is akárhogy, hiszen őszinte véleményem szerint a Ragnarok-ban végre hallhattan azt amire már annyira rég vártam tőle: némi viking metal-t!
A Ragnarok felépítése meglehetősen egyszerű: minden második tétel metal, az összes többi vagy ambient vagy folkzene. Az album a Ragnarok Tema című meglehetősen cinematikus hatású tétellel indul, ami kellemes lassúságával és komor hegedű dallamokkal pillanatok alatt idézi meg a messzi Észak hangulatát. Az album szerintem a Krigersang című számmal indul el igazán – ami egyben véleményem szerint az egész kiadvány legerősebb dala is egyben. A hangzás maga a tökély: a gitárok és a tiszta ének összefonódása irányítja a dalt, amiben az északi népdalok egyszerűsége és fagyos szépsége kiválóan illeszkedik egy lassabb, közepes tempón dübörgő erősen melodikus metal alapba. Igaz mindez a sokkal doom-osabb Jætternes Sang vagy Hells Sang című dalokra, vagy a nyomokban a black metal-hoz visszatérő Kampsang-ra is. Külön kiemelném szeretném kiemelni a Ragnarok metal-os dalainak kiváló hangzását is, ugyanis szerintem ezek abszolút a legjobb Myrkur anyagok közé sorolandók a stúdiómunka szerint is. Telt, tökéletesen karcos és nagyon vaskos mind a gitár és a basszus, a dobtémák egyszerűek és olykor katonásak: minden összhangban, hogy ez a lassabb ütemben dübörgő viking metal tökéletesen működjön.
Természetesen eme különleges lemez többi tételéről is szót kell ejtenünk, bár ezek kevésbé nyűgöztek le személy szerint – itt emelném ki, hogy a szóban forgó kiadványt úgy értékelem mint önálló művet, hiába lett eredendően színpadra írva. Alapvetően az egész Ragnarok rövid (durván huszonhárom perc), de ezek az ambient / folk részek már túlságosan is rövidnek érződnek, több esetben (pl. a nagyon Wardruna-ra emlékeztető Odins Sang, vagy a kissé Enya-s Badlers Tema) az adott tételek túlságosan lecsapottnak és tömörnek hatnak, sokkal jobban állt volna nekik a hosszabb futamidő a zenei képek kibontása végett. A zongorás, légiesebb ambient tételek mint a Livs Tema és a Modgunns Tema pusztán tölteléknek tűnnek a többi dal között, sok mindent nem is nagyon lehet mondani róluk…
Összességében akkor milyen is a Ragnarok? Egy vegyes felépítésű kiadvány, ahol egy teátrális hangulatzene (elsősorban ambient és folk) megfér Amalie Bruun “saját” rendkívül melodikus viking metal-jával, amibe a folk mellett keveredik némi doom és kis black metal is. Azon túl, hogy ez egy színpadra írt mű, önmagában is elég jól megállja a helyét, és személy szerint nagyon remélem, hogy ez nem csak egy egyszeri és megismételhetetlen pontja lesz a Myrkur életműnek.
