Evile: The Unknown (2023)

rattlead.hu

Éppen utaztam befelé a városba (Pöstön, tulajdonképpen szinte a világ végéről), amikor a YouTube bedobta mint friss cuccot az Evile új albumát, a The Unknown-t, így jobb híján, no meg a kíváncsiság miatt is elkezdtem pörgetni, és valahogy beakadt. Hú, hát ez kib** jó, úgyhogy Colytól próbáltam elcsaklizni az ajánló írásának „jogát”; mint kiderült, ő nem tart rá igényt, így még könnyebb dolgom akadt.

1. nap

Az egész album meglepően lassúra és old school thrash-re sikeredett, és bár nem szeretek leragadni a múltban, de az igazi mötál – ha nem BM -, onnan indul, így teljesen ki lettek szolgálva az alapvető igényeim. Ennek ellenére még így is meglepő volt ez a satufék a Hell Unleashed után, de hamar ráhangolódtam, így mehetett tovább a műértés.

2. nap

Na, most már azért egy kicsit mélyedjünk is bele a zenébe! Az első, címadó nóta szerintem elég erősre sikeredett. Kellően súlyos és komor, enyhe doom-os beütéssel, egyszerű, de odaillő ujjgyakorlatra emlékeztető belépővel, kemény riffel. Szerencsére a The Mask We Wear már gyorsabb tempóra váltott (so-so), de kb. egyenes folytatása az első számnak. A Monolith-ben már bővült az eszköztár, de még mindig tartja az album eddigi súlyosságát. Faxa!

3. nap

Igen, minden thrash bandának kell egy epikus nóta, ebből az Evile sem maradt ki, így megírták a When Mortal Coils Shed-et. Nem rossz, nem rossz, de valahogy annyira ismerős. Na, végre valami, ami zúzdára emlékeztet: Sleepless Eyes! Villámgyors, taka-taka dob, kis szóló, visszaváltás, és szerencsére valami hasonlót kapunk az Out of Sight-on is.

4. nap

Reap, What You Sow. Na, ez azért nem is olyan rossz….. Uccsó számként még itt van a Balance of Time, ami szintén meglepően jóra sikeredett.

5. nap

Hááát. Már első hallásra nagyon erős volt a Metallica (na, tessék, már megint ők ) utánérzés, ám magam sem tudom, valahogy nagyon megfogott az egész album a kezdetekben, de, ahogy próbáltam érzékeltetni is, szó szerint minden egyes nap, minden egyes meghallgatás után ez bizony zavaróvá vált. Ki tudja, talán pont ez a hasonlóság volt, ami miatt bejött, ám a folyamatos hallgatása közben egyre jobban láttam a különbségeket is, és a pluszpont sosem az Evile felé hullott. Sajnos. Nagyon kíváncsi lennék, vajon aki nem ismeri Hetfieldéket (van ilyen?), és nyitott a banda akkori stílusára, mennyire jött be neki az egész, de nekem sajnos egy hét után egy hatalmas Metallica-kópia lett, még az ének is annyira hajaz Papa Het-re, hogy néha azt hittem, az ő egyik albumát raktam be…

Valamilyen szinten tisztelem őket az elkötelezett rajongásuk miatt, de még én sem hiszek abban, hogy a zenei világnak szüksége van még egy BlackLoadReloadRide-katyvaszra, DE, mindezek ellenére tagadhatatlan, hogy a nóták és a zene minőségi termék, hallatszik rajtuk, hogy a srácok sokat dolgoztak rajtuk, ennek ellenére az a véleményem, hogy a 2021-es albumuk sokkal jobb irányvonalnak tűnt, és talán jobban is illik hozzájuk.