Fémcsajok
1998 decemberét írtuk, amikor megjelent a Nightwish második nagylemeze, az "Oceanborn". Elődje, az egy évvel korábban kiadott "Angels Fall First" már ismertté tette az együttest a metal szcénán belül, ám a csapat második albuma jóval nagyobbat durrant, meglódítva a finnek szekerét.
A háromoktávos csodaszoprán, Tarja Turunen azonnal a közönség szívébe lopta magát, a korongon pedig olyan ikonikus dalok kaptak helyet, mint a Sacrament Of Wilderness, a Walking In The Air vagy az egyik legszebb balladájuk, a Sleeping Sun.
Tarja egy interjúban most visszaemlékezett arra, milyen érzés volt a lemezen dolgozni, amely idén már 25 éves.
Az album megírása valójában elég stresszes folyamat volt a zenekar számára, beleértve engem is, mint énekest. Egy remek albumot akartunk kiadni. A karrierünk kezdetén el sem tudtuk volna képzelni, hogy egy kiadó bizalmat szavaz nekünk, de szerencsére ez már a debütáló lemezzel megtörtént.
- utalt itt az "Angels Fall First"-re, korábban pedig elmondta: nem hitte volna, hogy a szóban forgó lemez sikert hoz számukra.
Nagy volt rajtunk a nyomás, hiszen sokat vártak el tőlünk. Akkoriban még javában a klasszikus énekesi tanulmányaim elején jártam, és még mindig nem tudtam igazán, hogyan kell integráljam a hangomat az albumon szereplő dalokba.
Tarja először a Sibelius Akadémián csiszolta tehetségét, ám tanulmányait 2002-ben, a németországi Karlsruhéban fejezte be.
Emlékszem, sokszor sírtam a stúdióban, miközben felvettem az énekes részeket, és nem kaptam semmilyen segítséget vagy támogatást a zenekar többi tagjától, sőt, éppen ellenkezőleg. Szóval eléggé elveszettnek éreztem magam az album munkálatai közben.
- zárta sorait, azonban azt is elárulta, hogy kedvenc dala a lemezről a lírai Swanheart.
