Hard Rock Magazin
Múlt, jelen, jövő! Ez mind szóba került abban az interjúban, amit a Grymheart zenekar első videójának megjelenése előtt pár nappal készítettem a zenekar vezetőjével és gitáros-énekesével, Kovács Gáborral. A Wisdom-korszak után rengeteg koncerten „zaklattam” szegényt, hogy mikor rukkol elő valamivel. Most végre megtette, szeptember 22-én érkezik a Gábor vezette Grymheart első lemeze. Ennek apropóján ültünk le beszélgetni egy picit a régmúltról, az azóta eltelt időről, a friss zenekarról és persze a közeljövőről.
Öt évvel ezelőtt áprilisi tréfának gondoltuk, amikor április elsején bejelentettétek, hogy a Wisdom leáll. Milyen érzés volt, mégiscsak Molnár Mátéval közös „gyereketek” volt a banda?
Nem igazán volt váratlan a dolog, mert ez az egész már évek óta húzódott. Az utolsó koncertünk 2016 ősz környékén volt Spanyolországban és már akkor körvonalazódott, hogy nem fog ez úgy működni, ahogy addig. Először még voltak olyan terveink, hogy évente játszunk egy-két nagyobb koncertet, esetleg lemezt is csinálunk, csak nem leszünk olyan aktívak, mint előtte. Sajnos aztán elég sok minden közbejött még pluszban, amiből talán NG (Nagy Gábor) hangi problémája szabta a legnagyobb gátat az ilyen „félgőzzel” működő folytatáshoz. Szóval nekem nem 2018-ban realizálódott, hogy ez most itt leáll, ez egy hosszú folyamat végeredménye volt. Egyébként még 2018 után is voltak próbálkozások, hogy akkor nekiállunk egy új lemeznek, de valahol mindig elakadt a dolog. Egy csomó dalom született, a fiókban van legalább két Wisdom-lemeznyi anyag, különböző stílusokban, felfogásokban. Vannak olyanok, amik jobban hasonlítanak a régi stílushoz és vannak olyanok, amiknél próbáltunk egy kicsit modernebbet, mást. Sokáig próbáltam küzdeni a dologért, mert mégiscsak benne volt rengeteg munkánk, időnk ebben az egészben, de egy idő után elengedtem, mert állandóan falakba ütköztem. Nem azt mondom, hogy örökre, de most egy darabig pihentetjük a dolgot. Azt elmondtuk már sokszor, hogy nem feloszlottunk, csak éppen nem működünk.
A csapatban NG kivételével – akinek gondja volt a torkával –, szinte mindenki gyorsan visszaült a lóra. Te voltál az egyedüli, akit nem láttunk sehol. Miért nem szálltál be egy zenekarba? Nem hívtak vagy nem akartál?
Volt egy-két felkérésem, olyan is, ami elég megtisztelő volt – nem akarok neveket mondani –, de én mindig úgy voltam vele, hogy nem igazán inspirál az, hogy más zenéjét játsszam, még akkor sem, ha tetszik is, amit csinálnak. Az egész zenélésben nekem talán az alkotás a legfontosabb rész. Állandóan vannak a fejemben dallamok, hangulatok, amiket ki kell, hogy adjak magamból.
Még úgy se, hogy amikor beszállsz, értelemszerűen más dalait játszod, de azért 5 év alatt biztosan megjelenik valami, amiben már kreatívan is részt vehettél volna?
Volt olyan felkérés is, amikor azt mondták, hogy lehet dalt írni, bele lehet folyni a munkába, de valahogy én mindig is az alapoktól szeretem fölépíteni a dolgokat, nem szeretek egy már meglévő dologhoz hozzáidomulni. Az elmúlt 10-20 év alatt legalább 4-5 féle stílusú projekt halmozódott fel a fiókban, amik nem fértek bele a Wisdomba és én akkor inkább ezek közül kezdenék bele valamelyikbe ahelyett, hogy egy már kész dologba beszálljak.
A Wisdom-lemezeket is te keverted, és úgy tudom, másoknak is dolgoztál.
Igen, sokáig nagyjából ez volt a fő tevékenységem, és még most is jönnek hozzám zenekarok, de jelenleg nem csinálom olyan nagy intenzitással, mint régebben.
A lemezek felvétele közben sem kaptál kedvet, hogy valahova beszállj? Vagy nem kértek fel, hogy játssz fel valamit az albumra vendégként?
Volt olyan, ahol megkértek, hogy játsszak fel egy-egy szólót, de „szerencsére” nem hívtak egyik zenekarba se. (Nevet.)
És milyen zenekarok jártak a kezeid között, inkább feltörekvő fiatalok vagy régi motorosok is?
Többnyire kisebbek, de van néhány ismertebb visszatérő zenekar is, például a Twisternek az összes anyagát én csináltam, valamint az Avatarék két lemeze is hozzám fűződik.
És arra nem gondoltál, hogy instrumentális szólólemezzel jelentkezz?
Instrumentális zenén soha nem gondolkoztam. Ha úgy vesszük, a Grymheart egy szólólemeznek indult, de nyilván nem instrumentális, hanem normális, „éneklős” anyagnak. Megmondom őszintén, a teljesen instrumentális lemezek engem untatnak. Nem is nagyon tudok mondani olyan gitárhős-lemezt, ami nekem elejétől a végéig élvezetet okoz.
A többiek munkásságát mennyire követed? Mondjuk találkoztunk már ilyen koncerten. A lemezeikbe belehallgatsz?
Persze, követem őket és természetesen mindig meg is hallgatom a lemezeiket.
És tetszenek?
A Beast In Blacket kifejezetten szeretem, Antonnak mindig is szerettem a dolgait, már a Battle Beastben is. Bodor Máté szólólemezét is hallottam. Teljesen jó, tetszik is, csak ahogy említettem már, ha nincsen énekhang egy lemezen, akkor az nekem két-három dal után már hiányérzetet okoz.
Mondtad, hogy van több, félig-meddig kész anyagod is a fiókban. Tehát te, mint zeneszerző, nem tudtál leállni, még ha ki is húzták alólad a talajt?
Nem tudok. Ha nem írok pár hétig, pár hónapig valamit, akkor hiányérzetem van. Mindig azt mondom, hogy ez nekem olyan, mint a levegő, dalt kell írnom, gitározni, zenélni, ez számomra létkérdés.
Azt tudod előre, hogy amit megírtál, azt konkrétan hova szánod, vagy csak jön az ihlet, megcsinálod és majd lesz belőle valami?
Témafüggő. Vannak olyan ötleteim, amik csak úgy jönnek és nincs is semmi tervem velük, maximum, ha hangulatilag passzolnak valamelyik már létező koncepcióhoz, akkor félreteszem oda őket, de persze van olyan is, amikor kifejezetten az egyik konkrét projekthez írok valami. Aminek elvileg megvan már a helye, abból meg majd kiderül, lesz-e a későbbiekben valami komoly vagy marad az „íróasztal mélyén”. Szóval nagyon változó.
Szeretnéd, ha ebből a sok projektből megvalósulna még valamelyik?
Valójában mindegyiket szeretném, ha megvalósulna, de ez idő és logisztika kérdése. (Nevet.) Van például egy olyan is, amit egy énekes barátommal kezdtünk el, de magánügyi problémák és időhiány miatt nem jutottunk még a végére, pedig a teljes lemez meg van írva és már csak a szöveget kellene befejezni, valamint felvenni az anyag végleges verzióját.
Ha már amúgy is ennyit írsz, nem kértek még föl, hogy konkrétan írj valakinek, vagy ezt nem is vállalnád el?
Ez attól függ, hogy milyen jellegű zenét kéne írni. Volt már olyan zenekar, aki megkérdezte, hogy ha arról lenne szó, írnék-e nekik dalokat. Ezzel csak az a probléma, hogy van egy saját stílusom, ami belülről jön és nem feltétlen tudok egy adott zenekarnak a stílusához teljes mértékben hozzáigazodni. Ez csak olyan esetben tudna működni, ha az adott előadónak, zenekarnak az én stílusom és zeneiségem megfelelne. Nyilván tudok különböző hangulatok és zenei stílusok között mozogni, szinte mindenféle zenét képes lennék megírni, ha arról volna szó, de van egy sajátos, „gáboros” zenei világom, amiből nem tudok és nem is feltétlen akarok kifordulni. Tehát ha valakinek ez így jó, akkor akár lehet ilyen kooperáció is a jövőben.
Ezek szerint, ha jól értem, a fiókban lévő projektek teljesen eltérő stílusúak? A saját stílusodon belül persze, de el lehet egymástól különíteni ezeket?
Pontosan, például van ami hard rockosabb, van ami neoklasszikus irányú, de van tipikus power metal anyag is. Ezeknél mind van egy konkrét koncepció a fejemben, és ahhoz illő dalokat írogatok, mikor megszáll az ihlet.
A Lordi pár évvel ezelőtt hét lemezt adott ki, hét különböző stílusban, neked már van elméletben öt különböző stílus, az öt lemez is lehetne, nem? (Nevet.)
Szerintem azért az egy picit iparosmunka volt, nem hiszem, hogy annyira kidolgozták volna azt a hét lemezt, mint mondjuk egy normál sorlemezt. Ha én egy albumnyi anyagnak nekiállok, akkor azt önmagában egy kerek, igényes és kidolgozott egésznek akarom látni a végén.
Akkor térjünk is rá erre a most már kidolgozott projektre! Honnan jött a Grymheart név?
Ez egy viszonylag hosszú folyamat volt. Amikor elkezdtem zenekarnév után kutakodni, a kézenfekvőbb nevekkel kezdtem, amik először eszembe jutottak, de manapság sajnos baromi nehéz új nevet kitalálni, mert kb. már minden létezik. Amikor jött végre valami ígéretes ötlet és megnéztem a Google-on, mindig kiderült, hogy már van olyan nevű zenekar. Bújtam a latin, angol szótárakat és mindent, ami a kezembe akadt. A végén már magam találtam ki angol szópárosításokat, de olyat is talált a kereső. Ez ilyen végtelen történetnek látszott, esélytelen volt találni olyat, ami jól hangzik, jó a jelentése, és még senki nem használta. Már egy halom jegyzettömb volt teleírva mindenféle szóösszetételekkel, amikor úgy a 152. füzetben elkezdtem a „grim” szóval játszadozni. Sőt, nagyon sokáig simán Grymet akartam, de persze arról is kiderült, hogy már több formáció is létezik ezzel a névvel. Ekkor kezdtem el ötletelni azzal, hogy mit lehetne hozzátenni. Itt is volt vagy százféle verzió, de a legtöbb pár nap vagy hét múlva már nem tetszett. A Grymheart volt, ami újra és újra átment a szűrőn, és amikor hosszabb idő után ismét előszedtem, még mindig jól hangzott, úgyhogy ez maradt.
A sok projekted közül miért pont ez az, ami most kijön a nép elé? Miben különbözik ez a másik öt, fiókban maradt projekttől?
Ez egy jó kérdés! Talán ez a legrégebbre visszanyúló kezdeményezésem, ez már bőven megvolt a Wisdom idején is. Van olyan dal, aminek az eredeti verziója már vagy 15 éves. Annak idején ezt nagy lelkesedéssel kezdtem el csinálni, csak soha nem volt rá elég időm a Wisdom miatt, viszont időnként született hozzá egy-egy újabb ötlet, de igazán nem tudtam belemélyedni. Pedig az alapgondolat az volt, hogy ez egyfajta side project lesz a Wisdom mellett. Amikor viszont már látszott, hogy a Wisdom nem fog működni egy darabig, akkor adta magát a dolog, hogy végre komolyan nekiálljak ennek.
Erre a mostani csapatra projektként tekintesz vagy zenekarként?
Ez most már egyértelműen zenekar.
A Wisdom hivatalosan öt éve nem működik és azt mondtad, van olyan szám, aminek az eredeti verziója 15 éves. Mi az, ami miatt ez az anyag most jön ki és nem három évvel ezelőtt vagy két év múlva?
Ez egy összetett kérdés! Először – ahogy említettem – volt olyan elképzelés, hogy próbáljunk meg új Wisdom-dalokat csinálni, tehát azzal is foglalkoztam párhuzamosan, valamint volt az a másik projektem, aminél a teljes lemezt megírtuk, és az is sok időmet lefoglalta. Igazán akkor kezdtem el teljes erővel a Grymhearttal foglalkozni, amikor végleg elengedtem azt, hogy a Wisdommal mostanság folytatni tudjuk. Ugyanakkor ez egy félkész anyag volt, amit be kellett fejezni, valamint tovább bonyolította a helyzetet, hogy egy csomó új dologba is bele kellett tanulnom, amiket azelőtt a még soha nem csináltam, többek között a szövegírásba, éneklésbe. Ez teljesen új terep volt számomra, ami nagyban növelte a lemez elkészítési idejét. A Wisdomnál a ‘Rise Of The Wise’ idején jól ki tudtuk számítani, hogy az első hang megírásától addig, hogy leadjuk a master anyagot a kiadónak, az kb. egy év. Egy év mindennapi munka. Ráadásul ami a Wisdomnál 2-3 ember között oszlott el, azt itt mind egyedül kellett megoldanom, nekem kellett a szövegeket megírni, a zenét följátszani, fölvenni, valamint a scream éneket is fejleszteni. Amikor még side projectnek indult, akkor az volt a koncepció, hogy fölveszem legjobb tudásom szerint, viszont amikor elhatároztam, hogy erre most komolyabban ráfekszem, akkor már minőségibb éneket akartam hozzá. Volt is egy olyan gondolatom, hogy talán be kéne venni egy profi hörgős embert, csak sajnos rá kellett döbbenem, hogy nemcsak tiszta hangú énekest, hanem screamert is nagyon nehéz találni Magyarországon. Vannak nagyon ügyesek, nagyon jó screamerek itthon is, de azok inkább más stílusokban, inkább a modernebb vagy durvább vonalakon mozognak. Ebben a fajta klasszik, zeneileg dallamosabb, mondhatni „true” vonalon nem sokan vannak, úgyhogy mikor hosszas keresgélés után sem találtam senkit, azt mondtam, hogy jó, akkor kénytelen leszek magam megcsinálni, akkor azt viszont fejleszteni kell. Tehát azzal is elment egy kis idő, hogy énektanárhoz jártam és fejlesztettem a scream-tudásomat.
Ez sokakat meg fog lepni, ha látják a klipet és hallják majd a többi dalt. Ezek szerint ezt csak a szükség hozta, hogy te vagy az énekes?
Részben a szükség. Én soha nem akartam frontember lenni, sem énekes. Amíg ez egy side project volt, addig nem volt bajom vele, hogy nekem kell énekelni, viszont amikor komollyá fordult, akkor már nem akartam annyira frontember lenni, de volt bennem egy olyan is, hogy most már elég abból, hogy másoktól függjek. Ha én látom el az énekesi teendőket, akkor nem kell folyton másra várni.
Azt tudtam, hogy zenét írsz, zeneszerzésben jó vagy tehát, de a szöveget a Wisdomban Máté írta. Itt viszont magadra voltál teljesen utalva. Macerás dolog nulláról elkezdeni a szövegírást?
Ez egy érdekes dolog. Számomra izgalmas, összességében pozitív élmény volt. Amikor elkezdtem szöveget írni, gondoltam, hogy nem lesz olyan egyszerű, de érdekes módon pont más dolgok mentek nehezebben, mint amikre előzőleg számítottam. De összességében nagyon élveztem a dolgot. Nyilván hosszabb időbe telt, mint mondjuk egy rutinosabb szövegírónak, aki már megírt rengeteg szöveget, de én szerettem ezt csinálni.
Segítséget, tanácsot vagy ötletet kértél valakitől vagy teljesen magadra csuktad az ajtót és ami jött belőled, azt írtad meg?
Első körben magamra csuktam az ajtót. Egész konkrétan volt is egy olyan szövegíró időszakom, amikor lementem a Balatonra, egyedül a kutyával egy hétre, és ott minden nap csak a szövegekkel foglalkoztam. Ez így tök jó volt, mert semmi nem zavart, semmi nem zökkentett ki, hanem tényleg egész nap erre tudtam fókuszálni. Ha elfáradtam, elmentem úszni vagy kutyát sétáltatni. Amikor elkészültem a szövegekkel, akkor megmutattam több lépcsőben, több embernek is. Angol anyanyelvűeknek, felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezőknek, és végül több lektorálás után nyerte el a végleges formáját.
Miről szólnak a dalok? A kiadói sajtóanyagban az szerepel, hogy te, mint Gabriel, és titokzatos társaid egy mitikus, sötét világban harcoltok a gonoszok ellen és megvéditek az ártatlanokat. Tehát úgy tűnik, van valami koncepció a dalokat illetően. Lehet ezt konceptlemeznek nevezni?
Konceptlemeznek semmiképp, viszont az egész zenekarnak van egy fő koncepciója, amire leginkább a „Monster, Demon Hunter” kifejezés illik. Talán sokaknak mond valamit az a név, hogy Van Helsing, vagy Solomon Kane, esetleg a most népszerű The Witcher (A vaják). Az összes dal valamilyen mitikus lényről szól és a zenekar imidzse is a fent említett legendás karakterek világára utal.
A zenekari fotókon és az első videóban a zenésztársaid kiléte titok. Ennek mi az oka?
Sosem árt egy kis misztikum (nevet), de hamarosan, még augusztus folyamán felfedjük Dargor Rivgahr, V’arhel és Sorin Nalaar igazi arcát.
Beszéltünk arról, hogy egy bizonyos stílusban írsz. Amikor belehallgattam az anyagba, nekem egyből az ugrott be, hogy ez egy wisdomos stílus, maibb megszólalással, picit keményebb és modernebb hangzással. Ezek szerint nem véletlenül éreztem így?
Jól érezted, bár én más hangulatúnak érzem ezeket a dalok, mint a Wisdom. Általában kívülről jobban meg tudják ítélni az emberek, hogy „le se tagadhatja, hogy ő csinálta”, de nekem azért ez más, mint a régebbi dolgaim. A legtöbb Wisdom-dal nem lenne jó ide és ez fordítva is igaz. Itt sokkal fontosabb az atmoszféra és a hangulat, valamint mindenképpen szerettem volna egy picit visszaadni az északi zenék mitikusságából és folkosságából is valamit. Szóval nekem egyértelmű, hogy miben különböznek a Grymheart-dalok zeneileg a Wisdomtól. Nyilván a hallgatóknak elsőre az a legszembetűnőbb, hogy itt nem tiszta ének van, valamint megjelennek a billentyűs és nagyzenekari hangszerek.
Az első dalnál, amihez egyébként a klip is készült, amint megszólalt a gitár, egyből az ugrott be, hogy ezt le sem tagadhatnád, hogy te írtad, még a gitársound is emlékeztetett a régi anyagokra.
Én nem tervezőasztalnál írom a zenét, hogy ez vagy az nem jó, mert erre vagy arra hasonlít és most direkt legyen más, hanem egyszerűen leülök, és ami kijön belőlem, ami hangulatilag adja magát, az lesz. Voltak olyan témáim, ötleteim, dalaim, amiket direkt próbáltam másmilyenre csinálni, de valahogy azt éreztem, hogy izzadtságszagú lett és nem működik. Szerintem sokkal célravezetőbb és sokkal hitelesebb, természetesebb, ha az ember azt játssza, ami belülről jön, és nem mesterkélten, hogy ez most ne legyen olyan, mint amit eddig csináltam, mert mit szólnak majd az emberek.
Egy olasz kiadóval kötöttél szerződést, konkrétan a Scarlet Recordsról van szó. Hogy találtad meg őket? Vagy ők találtak rád? Ahogy a szerződéssel együtt komolyabbra fordult a dolog, határidőket is kaptál?
Amikor elkészült a lemez, akkor kezdtem el kiadót keresni. Összeállítottam egy promó oldalt és azt küldözgettem szét. Több kiadónak is tetszett az anyag, volt köztük elég komoly is, csak ők most éppen nem új, hanem már befutott bandákat akartak szerződtetni. Jelentkezett a Scarlet Records is, hogy van-e már kiadóm, mert őket érdekelné a dolog. Nem egy túl nagy kiadó, viszont elég jókat hallottam róluk, a hozzáállásukról, meg ahogy a zenekarokat kezelik. Elkezdtünk velük tárgyalni, elküldték a szerződéstervezetüket és utána viszonylag hamar meg is tudtunk állapodni. Amikor létrejött a szerződés, kaptunk egy ütemtervet, ami mentén már konkrét dátumokhoz kellett és kell is igazítani a teendőket.
A lemez szeptember 22-én jelenik meg és ’Hellish Hunt’ a címe.
Pontosan! Az anyagot már tavasz végén le kellett adni és szeptemberben lesz a megjelenés. Addig is bizonyos időközönként újabb dalok fognak még napvilágra kerülni, úgyhogy érdemes követni minket a különböző platformokon.
Az olaszok szerint az anyag stílusa a melodikus death metal, a folk metal és a power metal keveréke. Te ezek közül melyikhez érzed legközelebb az elkészült lemezt?
Talán melodikus death metalnak mondanám, elsősorban az ének miatt, de inkább a melodikus power death metal jelzőt érezném a legkifejezőbbnek, mivel szerintem az átlagos melodeath vonalnál egy picit power metalosabb a zene, ami nyilván a múltamból is adódik.
Tudod, hogy általában nem szeretem a hörgős metálzenéket, bár mostanság már lelkesen járok Amon Amarth-koncertre, az Arch Enemyt pedig kifejezetten megkedveltem. De mindegyiknél először próbáltam elengedni a fülem mellett a hörgést és csak a zenére fókuszálni, később aztán már beengedtem a hörgést is, így tudtam fokozatosan megszeretni. Itt is hasonló történt, csak annyi különbséggel, hogy a videót látva első blikkre azon lepődtem meg, hogy énekelsz, vagyis hörögsz. Szerintem a Wisdomban nem csináltál ilyet.
De! (Nevet.) A Judasban a bridge-nél NG hangja alatt van hörgés. Az én voltam és azt élőben is így nyomtuk annak idején. Egyébként visszatérve arra, amit mondtál, nekem is hasonló averzióim voltak a hörgős metállal kapcsolatban, de nekem nagyon régen. Én a skandináv melodeath-robbanás előtt egyáltalán nem hallgattam hörgős zenét. Régebben tényleg csak az ilyen Cannibal Corpse és társaik voltak a hörgősek, ahol a zenével se nagyon tudtam mit kezdeni. Emlékszem, az első olyan hörgős zene, ami nagyon megfogott, az In Flames ’The Jester Race’ lemeze, de ugyanez volt, mint nálad. Egy ismerősöm kölcsönadta, hogy hallgassam meg. Meghallgattam és teljesen kész voltam a zenétől, de az ének picit zavart. Mintha valaki random ráordibálna egy szép zenére, eleinte nem is nagyon tudtam mit kezdeni azzal az énekhanggal. De aztán teljesen In Flames-fanatikus lettem, legalábbis a korai lemezeik idején. Az In Flames után jött a Bodom, majd később az Ensiferum, és szép lassan megszerettem a hörgést. Ahogy az ember jobban beleássa magát ezekbe a zenékbe, már a hörgést is másképp hallja és viszonyul hozzá. Sőt, most már, hogy elkezdtem vele foglalkozni, meg tanulni, már sokszor azt mondom, hogy hú, ez de gyönyörűen hörög! (Nevet.) Régebben nem tudtam megkülönböztetni a hörgést a hörgéstől, de ma már ugyanúgy, mint az énekeseknél, hallom a stílus-, meg a technikabeli különbségeket.
Esetleg van már kedvenc hörgő énekesed is?
Van egy csomó. Például megértem, hogy kedveled Alissa White-Gluzt, az Arch Enemy énekesnőjét, mert ő tényleg baromi jó. Brutális, ahogy csinálja, mind technikailag, mind színpadi teljesítményben.
Kicsit nézzünk előre! Az album megjelenik szeptember végén, vannak-e már távolabbi tervek akár a kiadó részéről, akár a ti fejetekben?
Rengeteget kellett a háttérmunkákkal foglalkozni az utóbbi pár hónapban és még legalább ennyi vár ránk a lemez megjelenésig. Három lemezre írtunk alá szerződést, úgyhogy lassan, olyan szeptember-október környékén már neki is kéne állni a következő albumnak, mert nem szeretnénk, ha túl sok idő telne el két megjelenés között. Valamint nagyon rá kell majd feküdnünk a koncertezésre, koncertszervezésre. Egyelőre nincs még booking szerződésünk, de örülnék, ha sikerülne megállapodni egy ügynökséggel, mert a koncertek a zenekar előrejutása szempontjából nélkülözhetetlenek.
Ha már említetted a koncertezést, van-e valamilyen elképzelés a fejedben, ami a színpadi látványt illeti, vagy teljesen puritán színpadképre számíthatunk?
A zenekari koncepció ki fog hatni a színpadképre is, tehát mindenképp egy látványosabb dologban gondolkozunk, díszletekkel meg mindennel, és amennyire lehet, szeretnénk a szövegekben megjelenő világot a koncerteken is láttatni.
Hasonlóan, mint a Wisdommal, csak modernebb, mai köntösben? Illetve inkább háromdimenziós díszletekkel vagy vetítéssel és videókkal?
Vetítésben nem feltétlen gondolkozunk, de ez helyszínfüggő. Nyilván egy Barba Negrában, ahol ott egy ledfal, azt érdemes kihasználni, de elsősorban háttérvásznakban és mobilizálható, kézzelfogható díszletekben gondolkodunk.
Akkor nem az a terv, hogy egy nagyobb koncerten felhordtok mindent a színpadra, amiket aztán nem tudtok magatokkal vinni a „normál” koncertekre, ahol sokkal puritánabb látványvilág fogadja a közönséget?
Nyilván még nem tartunk ott, hogy önálló nagykoncertünk legyen, de ha oda jutunk, akkor lehet sokkal grandiózusabb, epikusabb díszletet is csinálni. Jelenleg arra törekszünk, hogy ha valaki megnézi a koncertet, akkor ne csak négy ember álljon a színpadon és zenéljen, hanem legyen kellő látvány is. Ez fontos eleme lesz az élő fellépéseinknek, az biztos.
Köszi, és sok sikert a megkezdett úthoz!
Szöveg: Savafan
Fotók: zenekari promóció és Máté Krisztina
