Rockvilág.hu online rockmagazin
Felesleges lenni hosszú körmondatokban azt taglalni, hogy dalról dalra mit és hogyan csinált az elmúlt két napban a Rammstein. Felesleges lenne azért a billentyűzet klaviatúráját koptatni, hogy a már minden kolléga által leírt , amúgy teljesen valós, általános igazságokat ismételgessük. Felesleges lenne meggyőzni téged kedves olvasó, hogy miért kellett volna eljönnöd valamelyik nap a Puskásba. Mert: ha nem voltál ott, azért mert Te nem éled a német indusztriál muzsikát, akkor hiába győzködlek, legközelebb sem hiszem, hogy meggondolod magad. Ha nem voltál ott, mert bármi oknál kifolyólag nem tehetted meg, vagy nem jutott már jegy, akkor meg nem akarom fájdítani a szíved még jobban. Ha pedig ott voltál valamelyik este az összesen közel 100.000 ember között, akkor meg mi újat tudnék neked írni?
Na meg azért is felesleges lenne barokk körmondatok ide vetni, hogy a Till Lindemann-t körülölelő botrányról értekezzünk. Mert mindennek megvan a maga helye. Annak pedig nem itt volt Budapesten a Puskásban, sem kedden, sem szerdán.
Amiről viszont nem felesleges írni, az a precizitás amivel ez a gépezet működik. A Rammstein műsorához képest az a bizonyos svájci óra csak egy megbízhatatlan kacat. Nincs más szó rá, csak a CSODA. Igen, így nagybetűvel. Már csak elképzelni is nehéz, milyen logisztikai magasiskola azt a pirotechnika mennyiséget, amivel háborúkat lehetne nyerni fegyverként, úgy működtetni, hogy az egy pillanatig nem okoz senkinek sem veszélyt. Elképzelni sem tudom, hogy a fénytechnika programozása milyen meló lehetett, hogy a több ezer lámpa mindig a zene ütemére, ezred másodpercre pontosan mozogjon. Sőt ami ennél is nehezebb feladat, hogy úgy koordinálta le a zenekar menedzsmentje a két esemény összes dolgozóját, legyen az a saját technikusuk, a helyi biztonsági szolgálat mindegyik tagja vagy a hazai promóter LiveNation dolgozói, hogy itt nem volt lehetőség sem a hibázásra. Én, akinek volt szerencséje fotózni a szerdai bulin, így jártam olyan helyeken is a stadionban ahol az átlag néző nem, volt lehetőségem felmenni a B színpadra és onnan dolgozni, részesülhettem abban a precizitásban ahogy ezt az egészet kezelte a produkció, olyat tapasztaltam amit pályafutásom alatt még sehol…..
….Szóval igen, írhatnám, hogy így a Sonne, meg úgy a Du Hast, lehetne egy bekezdés a lángokban álló küzdőtérről, de felesleges. Ha ott voltál tudod, hogy ha azt írom ez a világ legjobb produkciója, mire is gondolok. Persze, nem szeretheti mindenki ezt a zenét. Nem kell, hogy a Rammstein legyen a kedvenc zenekarod. Valószínű, hogy más banda buliján is buliztál már ekkorát, sőt…
De ilyen produkciót biztos hogy még nem láttál sehol, és valószínűleg nem is fogsz.
Ha ott voltál, akkor ezt érted, ha pedig nem voltál, akkor menj el ha majd még teheted. Mert ha ezt látod, de utána már soha többé semmi, akkor is láttál mindent.
Fotók: Pásztor Csaba *Kieron*
