Fémforgács
A Wacken Metal Battle Hungary 2023 rendezvény egyik erős fellépője a numetal, metalcore, modern metal karcos keverékét előadó Icenap volt. Felállásuk: Tóth Martin – ének, Kádár Robi – gitár, Dési Kristóf – basszus és Farkas Zsombi – dobok. Valamikor a koncertsorozat, pontosabban verseny közepén léptek fel így már hallottak néhány előttük játszott bandát és az eredményhirdetésig ki kellett várniuk közel annyit. Mindemellett nekem úgy tűnt, a tagok legalább annyira elevenek voltak a sodró lendületű koncertjük előtt, mint után, legalábbis aznap. A koncertjük engem önmagában meglepett, a beszámolómból is kiderül mindez. Kíváncsi voltam rájuk és arra, hogy ők hogyan élték meg a fellépés lehetőségét és a színpadi szereplést. A Fémforgács kérdéseire Martin válaszolt.
Milyen élmény volt részt venni a Wacken Metal Battle 10-es döntőjében?
Maga a lehetőség alapból felvillanyozott minket, viszont mindenki kicsit fáradtan érkezett a vasárnapi bulira. Én például előző este még egy esküvőn jártam a csárdást.
Mikor, hogyan tudtátok meg, hogy bekerültetek 10 fellépő közé?
Az egyik próbánk alatt kaptunk egy telefonhívást az egyik szervezőtől.
Mennyire sikerült mozgósítanotok a rajongótáborotokat?
Kevésbé, mint szerettük volna. Ugyan a keménymag megjelent, de úgy gondoljuk, ha más időpontban lett volna a koncert, mondjuk egy szombat délutánon, az vonzóbb lett volna több ember számára. Tekintve véve, hogy ez egy egész napos program, illetve lényegében aznap tudtuk meg, mi mikor fogunk játszani, így akit csak az Icenap érdekelt, ő sem tudott előre tervezni igazán. Persze ez a szervezői koncepció része volt.
Ilyenkor gondolkodni, kell, hogy vajon mindenki ráér-e, vagy félre kell tenni minden egyéb teendőt?
Nyilván vannak prioritások. Mindnyájan elég sok mindent csinálunk a zenélésen kívül is, azonban ez a Wackenes lehetőség olyan volt, ami megért több lemondást is a másra szánt időnkből.
Hogy éltétek meg a magatok szereplését?
Kifejezetten örültünk, hogy most 20-25 percet kell játszani, ebben az időben elég stenkesen fel lehet vonultatni azt, amit a zenekarunk képvisel, illetve minden kis trükköt jól el lehet sütni. Ugyanakkor nyilván benne van a lehetősége annak is, hogy addigra indul be a buli, mire le kell húzni a rolót, szerintem inkább kicsit ez történt most.
Mennyire érzékeltétek a közönség hangulatát ott fent a színpadon?
Irgalmatlan füstgépezés ment a színpadon, így sok mindent nem láttunk belőlük. De alapvetően elmondható, hogy akik eljöttek, igyekeztek minden zenekarba belenézni, ami szerintem egy elég szimpatikus reakció.
A hangzás meglehetősen jó volt: ezért kérdem, hogy jól hallottátok magatokat? S ahogy szólt felétek, az, szerintetek, ez befolyásolta-e a megszólalásotokat?
Nyilván, ha nem saját hangosítóval áll be az ember, akkor ez mindig egy kicsit lutri, hogy az adott hangos mennyire vágja le, hogyan érdemes megszólaltatni az adott bandát. A visszajelzések alapján egyébként itt egyáltalán nem volt rossz az eredmény. Egyébként, az egész felszerelésről elmondható, hogy nagyon színvonalas backline állt mindenki rendelkezésére.
Ahogy figyelemmel kísértem most és tavaly az eseményeket, a zenészek egy része (akkor és ott) nagyon érzékenyen reagált a zsűri szavaira. Mennyire tetszett nektek a dícséretük és az, amit hallottatok magatokról?
Azt nem igazán tudjuk, hogy a többiek milyen feedbacket kaptak, de mivel mi leginkább pozitívat, így nyilván nem volt nehéz ezekre jól reagálni. Amúgy a zsűrinek szerintem feladata, hogy sarkos és megosztó legyen, ez hasznos, de érdemes az elhangzottakat mindig kicsit ízlés dolgaként tekinteni. Szerintem, aki érzékenyen reagál egy ilyen nyilvános véleményezésre, esetleg megsértődik, annak nem feltétlenül kellene kreatív területen mozognia, vagy legalábbis dolgoznia kellene az önreflexióján és az ehhez hasonlókat, vagy pl. kommenteket a megfelelően integrálni, vagy inkább ignorálni talán.
Volt-e már időtök elemezni, tanulságokat megfogalmazni? Egyáltalán akarjátok, sor kerül ilyenre?
Zahorán Csabi barátunk az egész koncertet felvette és ki is rakta a YouTube-ra. Ezeket az amatőr felvételeket mindig érdemes visszanézni, sok mindent elárulnak a valós teljesítményről.
A ti előadásotokban mit gondoltok másképp csinálni egy következő fellépésen?
Szerintem semmit nem csinálnánk másképp. Maximum azokat a dalokat, amiket nem metronómra játszunk, kevésbé húznánk fel tempóban, hogy kicsit közérthetőbb legyen egy-egy váltás, vagy egyéb strukturális dolog.
Milyen jelzéseteket kaptatok így napok után a közönségtől, akár közvetlenül, akár a közösségi felületeken? (Arra is reagálhatotk, ahogy én láttam a bezsámolóm szerint.)
Igazából a te koncertbeszámolódon kívül talán csak egy negatív visszajelzés érkezett, ami inkább a zenénk műfajából eredeztethető értetlenkedés. Az ilyesmit is érdemes meghallgatni és leginkább elfogadni. A dalszerzést, nyilván, nem fogja befolyásolni nagyban egy-egy ilyen visszajelzés, hiszen az főként szerzői víziókon alapszik és – esetünkben – nem közönségigényeken. Persze, ha az adott rajongótábor igényelné az ilyesmit, a méretéből adódóan, akkor érdemes egy-két fan service ötletben gondolkodni, de szerintem itthon kevés olyan zenekar van, ahol ez indokolt.
Neveztetek már korábban?
Nem, ez volt az első.
Amikor az eredményhirdetéskor a színpadra szólítottak elsőként (azaz 5.helyezettként), kicsit fásultnak látszottatok. Feltételezem, hogy nyerni szerettetek volna, de azért megkérdem, hogy most, néhány nappal később hogyan értékelitek a szerepléseteket a zenekar sikere szempontjából?
A fásultság, igazából a korábban említett másnaposságnak és az egész délután a sátorban-aszalódásnak róható inkább fel, mint elégedetlenségnek. Nyilván mindenki, aki felkészült az nyerni szeretett volna, de objektíven mi is láttuk, hogy volt olyan zenekar, akinek aznap jobban összejöttek a dolgok, és több rajongójuk is volt (ezt persze csak a merch viseletből következtetem) így a nyerési esélyünket nem tartottuk reálisnak.
Elégedettek vagytok a lehetőséggel és a szervezéssel? Mi a véleményetek egyébként erről a rendezvényről, mint tehetségkutatóról, vagy versenyről? Nekem tetszik, hogy hogy elvileg – ha éppen nem ilyen hasonló stílusban mozognak a bandák, akkor – az érdeklődők szélesebb köréhez juthatnak el…
Szerintünk nagyon király, hogy a metálban vannak ilyen összefogások és kezdeményezések. Ezt a színpadon is igyekeztem kifejezésre juttatni. Egy ilyen szubzsánernél egyébként ezek a kezdeményezések azok, amik – szerintem – a lelkesedést valamennyire képesen fenntartani. Hiszen ezek a zenekarok jellemzően mákszemnyi felvevőpiaccal rendelkeznek.
Hogy látjátok most, jelentkeztek jövőre is?
Szerintem igen, ha a lehetőségek úgy adódnak.
Meséljetek a következő hetek-hónapok programjáról! Merre játszotok mostanában?
Őszintén, az egész tervünk az volt, hogy idén nem nagyon koncertezünk, hiszen új dalokon szeretnénk végre dolgozni, amelyet egy kvázi koncepcióanyag formájában szeretnénk majd megjelentetni. Mivel elég kevés időnk van ezekre a közös kreatív munkákra, így kénytelenek vagyunk a fellépésekre való készülés oldaláról felszabadítani a kapacitást. Egy-két buli még biztosan becsúszik idén, a Wackenes lehetőség pedig egy visszautasíthatatlan beeső lehetőség volt, de alapvetően a fókusz most az új számokon és azt követően elő hangzásunk teljes újragondolásán és lemodellezésén van, hogy sokkal professzionálisabbnak tűnő körítéssel tudjunk majd „visszatérni”.
Köszönjük a beszélgetést. További sok sikert kívánunk!
