Rozsdagyár
Próbáltam, de nem sikerült a szcéna idei legmegosztóbb bandája mellett elmennem szó nélkül. A brit Sleep Token teljesen váratlanul robbant be a metal színterére „Take Me Back To Eden” című bő egyórás lemezével. A reakciók a legkülönbözőbbek voltak: kritikusok izzó gyűlölettel vagy fejvesztett rajongással fogadták, a banda percek alatt rakja teltházasra a bulihelyeket, miközben a hallgatóság vagy teljes odaadással csügg a dalaikon vagy savanykás poénokat sütöget el a kárukra – mi okozhatja ezt a polarizált fogadtatást? És milyen valójában a „Take Me Back To Eden”?
