Kétféle véleménnyel volt tele az internet komment szekciója a Pantera budapesti fellépése előtt: Az egyik formálói már alig várták, hogy újra hallhassák a legendás dalokat Anselmo és Rex Brown előadásában, míg a másik fele nyálcsorgatva szidta a produkciót, hogy az Abbot testvérek nélkül ez már csak gyalázás, és a Pantera név használata szinte már bűncselekmény. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy csak az első véleményt vallók voltak jelen, hiszen egymás utáni két este is csordulásig telerakta a Barba Negrát a Zakk Wylde-al és Charlie Benante-vel kiegészülő Anselmo és Brown. Élnék tehát a gyanúperrel, hogy az interneten a zenekar létjogosultságát is megkérdőjelező vér-kommentelők is, titokban ott bugiztak a tömegben a klasszikusokra.
Mi az első napon voltunk jelen, ami inkább hasonlított Black Friday-jel egybekötött pápai szentmisére a Szent Péter téren, mintsem egy logisztikailag jól működő koncertre. A Barba Negra még hátulról nyitott sátorral sem tud jelenleg ennyi embert kiszolgálni. Hiába volt a kis sátorban is nyitva a pult még ott is ÖTVEN perc sorra kerülni, miközben semmit nem láttál abból a koncertből amiért egy valag pénzt kifizettél. Ha pedig korán érkeztél és beverekedted magad előre, középre, nincs az az isten, hogy kijuss onnan mondjuk mosdóba negyed órán belül. Nyilván ezt a Negra vezetősége is látta, és folyamatosan dolgoznak a fejlesztéseken, megoldásokon. Mi pedig reménykedünk, hogy hamarosan tényleg egy olyan színvonalú szórakozóhelyet kapunk ami képes egy ekkora volumenű eseményt is lebonyolítani minden gond nélkül.
Így viszont adta magát a kérdés, ha van egy banda ami kétszer csurig rakja a Barbát, és van három olyan hely is a városba, amiben ugyanaz a tömeg egy este is befért volna, ráadásul mind a három üresen is állt aznap, akkor miért nem ott volt a buli? Erre csak a szervezők és maga a produkció tudhatja a választ, mi pedig csak bízhatunk abban, hogy az amúgy zseniális zenekar és koncert legközelebb, ha lesz legközelebb, egy tökéletes infrastruktúrával is párosul. Legyen az másik helyszín, vagy egy tényleg jól működő Barba Negra, amire amúgy nagyon nagy szüksége van a városnak.
Az este zenei részére is rákanyarodva, viszont már sokkal pozitívabb véleményen vagyok. Külön piros pont, hogy szinte egész este remekül szólalt meg a cucc, mind a sátron belül, mind kívül teljesen jó volt a hangzás, a kezdetleges apróbb hibákat gyorsan korrigálták a hangtechnikusok. A bemelegítő LiveLifeHard zenekar szerintem jó választás volt. A Vörös Attila nevével fémjelzett, sokat látott zenészekből álló csapat hozta azt amit egy ilyen bulin elvárunk az előzenekartól: B***szanak oda rendesen. Ez sikerült is. A már addigra is szép számú közönség díjazta a kőkemény riffekkel, néha rappes betétekkel megtámogatott kicsit hard core-os muzsikát. A kb fél órás produkció pedig elég volt arra, hogy az est főfogását már tényleg felcsigázott állapotban várja a publikum.
A kezdő gondolataimra visszatérve: Persze én is szívesebben láttam volna a Panterát fénykorában 1998-ban az eredeti felállásban, de ez sajnos már nem lehetséges. Most pedig adódott a lehetőség, hogy a még két élő tagot megnézzem, két olyan zenésszel kiegészülve, akiknél nehéz lett volna jobbat találni az adott posztra. Zakk Wylde-ról mindenki tudja mekkora Dimebag fan volt mindig is. Már korábban is felmerült pletykaként, hogy vele állhat újra össze a Pantera még akkor, amikor Vinnie Paul is élt. Ebből persze nem lett semmi, de most evidens volt, hogy ő fog Dime helyett gitározni. Nem pótolni őt, hiszen azt lehetetlen, csak helyette játszani. Doboknál pedig a mindig és mindenhol bevethető Benante, aki egyrészt a világ egyik legjobb dobosa, kétség sem férhetett hozzá, hogy tökéletesen fog passzolni a Panterába is, másrészt ő is akkora rajongója volt mindig a bandának, hogy a turné kedvéért az anya zenekarából is kimenőt kért. Hiszen a Pantera turnéval egyidőben az Anthrax is koncertezik folyamatosan.
Igen, ez nem az originál Pantera, de egy közel tökéletes pótlása annak, akik egy olyan rohadt erős bulit raktak le kedden /és gondolom szerdán/ is a Barba Negrában, hogy azt kár lett volna kihagyni. Látszott a csapaton, hogy nem muszájból vannak most itt. Nem azért állnak a színpadon mert ezt várják el tőlük, hanem azért mert ők is ezt akarják. Többször láttam már Phil Anselmo-t különféle produkciókkal, de most először láttam ennyire lazának és felszabadultnak. Nem egy sokszor mogorva, megfáradt ember állt a színpadon, akin olykor fel sem lehetett fedezni az élvezetet, hanem rengeteget mosolygó énekes, akin azt láttad, na most tényleg újra él, újra élvezi amit csinál. Rex Brown szintúgy. Noha mindig ő volt a Pantera legvisszahúzódóbb, legcsendesebb tagja, most ő is kifejezetten sokat kommunikált kifelé a közönséggel. Testbeszéde folyamatosan arról árulkodott, mennyire hiányzott neki az, hogy újra Panterásként játszhasson Panterát. A publikum pedig ezt is imádta. Kb nyolcvan percet volt színpadon a négyes, de ezalatt egy elementáris erejű igazi best of bulit rittyentetek nekünk, ahol több ezer ember énekelt és tombolt vadul. Meglepetésként a Walk alatt még az előző napokban Budapesten koncertező Csihar Attila is megjelent a színpadon. Itt nem kicsit volt olyan érzésem, hogy ez nem csak a közönségnek, de Anselmoéknak is ugyanúgy meglepetés volt.
Az összes kötelező klasszikus eljátszása után pedig még hosszú pecekig tapsolta egymást a banda és a publikum, ami mind a két részről teljesen jogos volt. Egy ezer százalékon pörgő Pantera találkozott, egy huszonöt éve erre az estére váró, többgenerációs közönséggel, akik aztán tényleg pokoli hangulatúvá varázsolták a Barba Negrát.
Nagyon nagy hiba lett volna kihagyni ezt a bulit, függetlenül a nem teljesen tökéletes körülményektől, függetlenül az Abbot tesók hiányától. Valahol megértem azokat is akik szerint ez így már nem Pantera. Ugyanakkor el kell fogadni a tényt, hogy az a Pantera már nem lesz. Sőt arra is mernék fogadni, ha élne még Dime és Vinnie, egyáltalán nem lenne már Pantera.
Így van nekünk most Phil és Rex, na meg Zakk és Charlie. Jelenleg ez most a Pantera, és ez a legjobb Pantera ami ilyen körülmények között csak lehet. Rengeteg olyan zenekar van amiben sok változás történt az évtizedek alatt. Van olyan banda, ahol már nincs eredeti tag mégis ugyanazon a néven, ugyanazokat a dalokat játsszák, ugyanolyan sikerrel. Itt legalább a csapat fele még megvan. És amennyire Dime vagy Vinnie a Pantera, ugyanannyira Phil és Rex is az. Tőlük pedig kaptunk egy 100%-ig eredeti, erős, pusztító show-t, olyat amiről bő egy évtizeden át a kilencvenes években, mindenkinek kizárólag a Pantera neve jutott eszébe.
Ez a cikk(részlet) a(z) Rockvilág.hu online rockmagazin nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.
