rattlead.hu
Szerkesztői-újságírói minőségemben elég sok promóciós anyagot kapok, általában kisebb kiadóktól, és bizony a figyelmembe ajánlott bandák láttán a legritkább esetben csillan fel a szemem, a túlnyomó részük számomra abszolút ismeretlen versenyző. Nem is mindegyik csomagot töltöm le, a válogatás elsődleges szempontja maga a műfaj, vagyis a csapat által játszott muzsika, de ennek kapcsán is annyiszor futottam már lyukra (értsd: találkoztam számtalan unalmas, tizenkettő-egy-tucat bandával), hogy kell valami plusz is, amit látva azt mondom: na, őket biztos meghallgatom. Ez a többlet pedig általában a közreműködők (valamelyikének) személye, egy izgalmas sztori vagy műfajkeveredés. Itt és egy következő cikkemben is az előbbire hozok példát, amikor a „nagy nevek”, akik igazából ismeretlen ismerősök számomra, tettek kíváncsivá.
A Kings Never Die nevű, 2019-ben alakult formáció iránt a két „nagy ember”, Dan Nastasi (ének/gitár) és Danny Schuler (dobok) jelenléte keltette fel az érdeklődésemet. Nastasit ugye a Mucky Pupból és a Dog Eat Dogból ismerhetjük, míg Schuler szinte a kezdetektől a Biohazard alapembere. Személyük egyúttal a zenei irányvonalat is sejteti: a közös nevező ez esetben a hardcore punk, amelyben itt-ott hip-hopos témák is feltűnnek, míg a punk felé a dallamos vokálok húzzák a produkciót. A dalokból hiányzik a Mucky Pup poénossága, és a Biohazard nyerseségével, súlyosságával sem érzek párhuzamot. A szövegekből nem egyszer felemelő üzenetek csengenek ki: „nézz szembe a démonaiddal, a félelmeiddel”, „állj ki azért, amiben hiszel”, „szükségünk van az igazságra” stb.
Ami tetszik ebben a zenében, hogy van benne erő, ugyanakkor melodikus is, mindezek mellett pedig a változatosság is az erényei közé sorolható. Nem ugyanabban a tempóban darálnak végig, a kórusokról pedig a Die Toten Hosen legszebb pillanatai jutnak eszembe – olyannyira, hogy a This One’s For You már-már túlságosan is a Halott Nadrágokat idézi. A sound minőségi, a basszus (Evan Ivkovich) ugyanúgy kihallatszik az összképből, mint a rövid pórázra vett gitártémák (Nastasi mellett Larry Nieroda, aki korábban a Murphy’s Law-ban is pengetett). Dylan Gadino személyében pedig egy kellemes orgánumú frontemberre tettek szert.
A zenekar egyébként már 2020 elején kiadta első hanganyagát, a Raise a Glass című EP-t, ám jött a Covid-19, ami jó időre jegelte a projektet. Tavaly tértek vissza egy második EP-vel, a Good Times and The Bad-del, valamint egy erősen megváltozott felállással, ám céljuk kezdettől egy teljes értékű anyag elkészítése, illetve az volt, hogy zenéjüket hallva senkinek ne a „nagy elődök”, a Mucky Pup, a Dog Eat Dog vagy a Biohazard jussanak eszébe. Mindkét akadályt sikerrel vették, az olyan nóták, mint a Stay True, a Make Them Anymore vagy a Side By Side nemcsak hogy megállnak a saját lábukon, de kifejezett slágerek.
Bevallom, erről a vonalról a Suicidal Tedencies-en és a Bad Religion-ön kívül nem nagyon szoktam más bandát hallgatni, de Nastasiék idei alkotása a KND korábbi felvételei iránt is felkeltette az érdeklődésemet, az All the Rats-et pedig jó szívvel ajánlom az irányzat kedvelőinek; úgy sejtem, nem fognak csalódni a csapatban.
