MÖGÖTT
Beneath The Void 2023 - Szokán Tibor (gitár), Olt Ákos (gitár), Gyémánt Krisztián (ének), Pornói Patrik (basszusgitár, vokál), Turcsák Bence (dob) Fotó: Infinite Beat
Ha hazai death metal, akkor számomra a Beneath The Void az örök favorit. A Kill With Hate-éra Voices Of Obliteration albumát is cafatosra hallgattam, aztán persze az új fejezet első nagylemeze szépen kinyitott egy (halál)csillag(-)kaput, vele pedig egy még ki nem taposott és baljós dimenziót. Az ...Into The Oblivion számomra a mai napig egyszerűen lerakhatatlan, egy igazán jól megírt kozmikus thriller, amiben megszűnik idő és tér, aztán elbizonytalanodsz: mi van, ha mindez csupán a fejedben zajlik, jó mélyen elásva a pincéjében... Oldalakat tudnék még erről értekezni, na, de a lényeg, hogy ideje volt végre kivallatni a társaságot, amire a január 20-ai Düreres koncert előtt sört is kerítettünk a banda négyötödével.
Már körülbelül az album megjelenése óta tervezzük ezt az interjút, de örülök, hogy épp itt és most jött össze. Ha már Dürer, itt volt a szintén sold out lemezbemutató is, mit jelent számotokra a hely, miként éltétek meg a költözést?
Krisztián: Rettenetesen szeretem a Dürer Kertet, a régi Dürerben dolgoztunk is sokat Szandrával (The Catering Queen) már a nyitástól kezdve, úgyhogy eléggé a szívemhez nőtt. Nagyon sajnálom az egész helyzetet, és mindazt, ami történt velük, de természetesen azért jövünk ide, mert szeretjük ezt a helyszínt is. A közönségünk is szereti, ismerős közeg, jobb maradni a bevált dolgoknál.
Patrik: Nekem azért is kifejezetten különleges, mivel, mikor először játszottam Krisztiánékkal, az pont egy Düreres fellépés volt, 2011-ben a The Black Dahlia Murder előtt, hatalmas élmény volt.
Ákos: Még hozzátenném, hogy mennyire hiányzik a középső, Room 41 terem, még akkor is, ha az esetleg nem lenne sold out, szerettem ott játszani.