Fémforgács
Nemrég meghallgattam a cseh Trahir zenekar bemutatkozó lemezét, amiről azonnal eszembe is jutott egy régi tartozásom, ez pedig a tavaly megjelent Sahg formáció Born Demon albuma. Nem véletlen a párhuzam, ugyanis származási helyüket leszámítva a két zenekar nagyon hasonló elképzelésekkel viszonyul a hagyományos, heavy metal alapú, doommal fűszerezett zenéhez. Ha a két kiadvány dalait összekevernénk, nem is mindig tudnánk pontosan, hogy épp melyik szól a hangszórókból. Az pedig még fontosabb, hogy a minőség tekintetében sem igazán elkülöníthető a két társaság, így jelen esetben is egy különösebben izgalommentes, de nagyon hangulatos heavy/doom dalcsokorral van dolgunk, ami egyaránt táplálkozik a 70-es évek klasszikusaiból és a 80-as évek lassulásaiból (talán még valamivel retróbbak is, mint a cseh banda). Nem is tudom elkerülni a Black Sabbath, Pentagram, Pagan Altar, The Obsessed zenekarok újbóli elővételét, úgyhogy akinek ez már megcsillantja a szemét, az nem nyúlhat mellé a Born Demon remek tételeivel sem.
Amiben egészen más a helyzet, az maga a zenekar története, hiszen a Sahg már nem olyan üde fiatal brigád: közel 20 éves pályafutást tudhatnak magukénak. Ezalatt az idő alatt rendesen meg is tépázta a norvégokat a fagyos északi időjárás, mára az alapító énekes/gitáros Olav Iversenen kívül már senki nincs a régiek közül. A csapat indulása után összedobott egy album trilógiát, két különálló lemezt (a 2016-os Memento Mori-val annak idején foglalkoztam is), majd eltűnt a színről egészen 2022-ig. Hallgatás közben ettől függetlenül nem tudtam elszakadni az összehasonlítgatás szörnyű szokásától, de szerencsére csak az Aliens eredeti szinkronjának egy mondata ismétlődött a fejemben: “Ha az tetszett, akkor ettől odáig lesznek”.
Azért nézzünk pár dalt a teljesség igénye nélkül, mert itt is akadtak kedvencek, valamint néhány kevésbé fogós szerzemény, melyek többnyire a túlzott másolási szándék, egyéniséghiány miatt véreztek el a szememben. Az minden esetre biztosan kijelenthető, hogy a legutóbbi találkozásunkhoz képest sokkal jobban odatették magukat. Átlagosan 4-5 perces menetelésekről beszélhetünk, melyek között akadnak pörgősebb, igazi motoros feelinget adagoló dalok és némileg lassabb, de a doomot nem a depresszív irányból megközelítő, súlyosabb produkciók. A lemezt a Fall Into The Fire nyitja meg kellő lendülettel és nosztalgiafaktorral. Mindenki megmutatja, mit tud, legfőképp az énekes, akire végképp nem lehet panaszunk. Nem az emlékezetes kategória, de mindenképp dícsérendő, főleg a nagyon fogós refréneknek köszönhetően. Témavilágát illetően az anyag nem kúszik hatalmas mélységekbe, általános módon foglalkozik a címének megfelelően az eredendő gonoszsággal és annak természetével egy csipetnyi okkultizmussal fűszerezve, mégis a valóság talaján maradva. Az erőteljesen 80-as éveket idéző heavy metal sláger remek nyitás, a rá következő House Of Worship hard rockos, Iommi-s témázgatása pedig még ennél is jobban sikerült. Feszes, dögös, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Az igazi doom kalapács azonban a címadó Born Demon esetében súlyt le, igaz rövid és meglehetősen ismerős módon. Másolásnak nincs híján a Descendants Of The Devil és a Black Cross On The Moon sem. Utóbbi hordoz magában némi keserűséget, ami egész jót tesz neki, a néhány szakaszában felbukkanó torzított ének azonban teljesen felesleges volt. Néhány jól eső, de erőteljesen sablonos heavy metal tétel van még hátra, valamint egy egészen izgalmas feldolgozás (a norvég énekes/gitáros Jan Eggum Heksedans című dala egész jól működik keményebb kiadásban). Végül a Destroyer Of The Earth búcsúztatja tőlünk a lemezt, szerencsére kőkemény és végre érzelmekkel őszintébben tarkított módon.
Visszatérve a csehekhez, egy fokkal jobban tetszett a Trahir, mert ha minimálisan is, de több eredetiséget éreztem benne. Ettől függetlenül a Sahg immár rutinszerűen kiadott egy jó kis nosztalgia lemezt, ami a műfaján belül is a szórakoztató, akár buliban, kocsmában lejátszható heavy/doom keveréket hivatott éltetni. Kellemes aláfestő zene néhány elég jól bólogatásra ingerlő témával, itt-ott jó dallamokkal.
