Fémkereső
Bár még mindig egymást érik a lockdown utáni nagy turnéhullámok, lassan kezd azért csillapodni az áradat. De ugye egy normális világ elképzelhetetlen a hazánkba gyakran visszalátogató Cannibal Corpse koncert nélkül, így végül is csak most lehet kijelenteni, hogy valamennyire helyreállt a rend.
A magam részéről tehát nagyon vártam az estet, és feltehetőleg sokan mások is így lehettek ezzel, mert meglepődve tapasztaltam, hogy negyed hétkor a sátorban már legalább félház és a merchpultnál pedig kanyargó sor fogadott. Mi sem mutatta jobban az est eseményjellegét, mint az emberek sokfélesége. Sokan családosan jöttek, számos idősebb, feltehetőleg még a kilencvenes években elköteleződő apát és anyát láttam mára kamasszá érett fiával és lányával. Hiába, át kell adni a zenei ismereteket is a felnövéshez. De például a Monastery zenekar is itt tartotta aktuális csapatépítő programját, és aki szemfüles volt, az kortárs írókkal is összefuthatott a tömegben.
Kár, hogy végül elég felemásra sikeredett az est, így kénytelen vagyok a negatívumokkal kezdeni. Az est hangosítása kezdetben finoman szólva se volt topon. Nem tudom, hogy ennek az volt az oka, hogy csak a főzenekar kaphatta meg a megillető kimenetet, vagy a hangosítót nem engedték be az országba, mindenesetre a három előzenekart sikerült megcsorbítani. Ennek a legnagyobb áldozata a dobcucc volt. A Stormruler dobosának fellépését kábé olyan volt nézni, mintha egy némafilmet vagy pantomimet néznék, tamok nem voltak sehol. Szerencsére exponenciálisan emelkedett a hangzás színvonala. (Megnézve más beszámolókat, irigykedve olvasom, hogy mégiscsak volt olyan pont, ahol megvolt a kellő kraft.) Ennek következtében az előzenekarokról nem sok mindent tudok elmondani, már csak azért sem, mert ismerkedésünket ezen a napon akartam kezdeni.
Az est black-death tandemét a St. Louisból érkező STORMRULER nyitotta, és jó kis thrashfűszerezett tradicionális black metalt játszott. Az eredetileg kéttagú zenekar természetesen itt kiegészült, és így elég jól belakták a színpadot. Az angol INGESTED death metálja viszont egyszerre őrzi a halálfém brit és tengerentúli jegyeit. Kellemesen lehetett a vaskos, zúzós alapokra már a nyakizmokat melegíteni. Külön kiemelném, hogy Jason Evans énekes visításait jól ellensúlyozták a gitáros Sean Hynes mélyebb hörgései. A közönségre viszont abszolút nem lehet panasz. Az első hangoktól már az előzenekarokkal volt a tömeg, és hatalmas ováció fogadta őket, no meg működött a daráló, és még wall of death is volt. A felemás élmény ellenére mindkét zenekart otthoni csekkolásra jegyeztem fel.
Bevallom őszintén, a black metálban a magam részéről mindig is inkább a norvégokkal tartottam a lépést, semmint szomszédaikkal (kivétel Marduk, Bathory), így nem tudtam, mit is várjak a DARK FUNERAL fellépésétől. Mindig korrekt zenekarnak tartottam, de nem kentem izgatottan sose corpsepaint-et egy-egy lemezmegjelenéskor. Az új lemezük egyébként kifejezetten jól sikerült. Akárcsak a koncert. Remekül idézték meg a fekete fémzene titkait. A színpadi öltözetükkel és a háttérmolinókkal együtt el is vitték az est legkomplexebb színpadképe díjat is a nem túl erős mezőnyben. Ezúttal az éneket sikerült kissé „belesimítani” a gitármasszába, szóval az énekes ráspolyos károgását a magam részéről nem volt kellemes mindig hallgatni. De ez még így is messze jobbnak számított. A rövidebb setlistbe pedig az utóbbi két album dominált (3-3 dal), a címadók mellett volt Let the Devil In meg Unchain My Soul, és persze előkerültek olyan régebbi slágerek is, mint a My Funeral vagy The Secrets of the Black Arts. Megjegyzem, nagyon jó pólóik voltak a pultnál, szóval nem bánhatta meg, aki befizetett egyre.
Gyors átszerelés utána a tervezettnél jóval hamarabb álltak színpadra a floridai mészárosok. A CANNIBAL CORPSE jött, látott, győzött, ahogy mondani szokás. A CC a minőségbiztosításban élen járó zenekarok egyike, a meglepetéseket nem tőlük várja az ember, cserébe viszont mindig profi és színvonalas zenei élményt nyújtanak. Semmi cécó vagy cicoma, csak brutális pusztítás. Azon nincs mit csodálkozni, hogy bár a turné vizualitását a legutóbbi albumra húzták fel, a számokban ez mindössze 3 dal (Condemnation Contagion, Inhumane Harvest, Necrogenic Resurrection) erejéig jelent meg. És még ezeken kívül elhangzott 15 dal. A 15 albumból 13-ról játszottak, szóval igazi best of esszenciát kaphatott a jónép. Nem mondom, hogy a közepénél nem úgy éreztem magam, mint aki bezabáltak és kiköptek. Irgalmatlan tömény volt az Scourge of Iron nyitányától kezdve az olyan slágereken át, mint a Fucked With Knife, I Cum Blood, Gutted, egészen a záró Hammer Smashed Face-ig. Nyilván nem számíthattunk arra, hogy majd felszántják a színpadot – még az „új fiú” Erik Rutan volt a legőrültebb, a pókujjú Alex Webster pedig még mindig az egyik kedvenc basszusgitárosom –, de mindenkit jó volt nézni, jól öregednek a fazonok. És a jól konzervált hangja mellett továbbra is elképesztő, hogy Corpsegrinder még mindig mindenkit letarol headbangelésben. Egyébként a plüsskirály hozta a formáját, végig poénkodott, és örömmel fogadta a színpadon landoló plüssöket. Hibátlan koncert volt, amit a közönség mindvégig meg is hálált. Elvileg hamarosan érkezik az új lemez. Jöhet az újabb koncert.
AdamG
Cannibal Corpse (US), Dark Funeral (S), Ingested (GB), Stormruler (US)
Budapest, Barba Negra Red Stage, 2023. március 26.
Belépőjegy ára: 7999/8999/9999 Ft
