Hard Rock Magazin
A februári HammerWorld Magazin mellékleteként jelent meg a budapesti szimfonikus extrém metál csapat, a From The Sky második lemeze, az ’Antarktika’. Az ötösfogat vasárnap fellép Geoff Tate előtt, egy héttel később pedig A Dal című tévéműsorban is. A két fellépésről és a zenekar szakmai munkájáról beszélgettünk Tari Szabolcs multihangszeres dalszerzővel és énekessel, Kiss László gitárossal, Gilián Péter basszusgitárossal és Halász Illés dobossal.
Alig 1,5 év telt el azóta, hogy legutóbb beszéltünk és már meg is jelent az akkor emlegetett második lemezetek. A Covid okozta utórezgések miatt vágtatok bele akkor az új lemez írásába?
Tari Szabolcs: A ’REX’ dalait még 2020 augusztusában nyújtottam át a Denevér Stúdiónak feldolgozásra, de még az év végén újra inspirált állapotba kerültem, így mondhatom, hogy szinte folyamatosan írtam a dalokat, és maga a dalszerzés nagyjából 2021 legvégén zárult le. A Covid is nyilván közrejátszott, de leginkább az akkori élethelyzetemből adódóan volt lehetőségem arra, hogy gyorsan és hatékonyan tudjak dolgozni.
A ’REX’ megjelenése után nem sokkal már a jelenlegi felállást lehetett látni azon a néhány koncerten, amikor volt lehetőségetek fellépni. Mennyire volt nehéz ezt az erős, extrém metál anyagot megtanulnotok?
T.Sz.: Profi zenészekből áll a teljes társaság, így a betanulás elég gördülékenyen ment. Némi iránymutatást követően néhány nap alatt összeállt a teljes repertoár.
Gilián Péter: Örömmel és legalább akkora lendülettel vetettem bele magam, de ez a többiekre is igaz. Jó a kémia a tagok között, valamint a szakmai felkészültség is könnyített a helyzeten.
Halász Illés: Sosem fogom elfelejteni azt az időszakot, amikor bekerültem a zenekarba, ugyanis egy szakmailag, valamint magánéletileg is húzós időszak kellős közepén érkezett a felkérés, hogy ugorjak be a Leander Killsszel közös pécsi koncertre dobolni. Látva, hogy nagyon kevés időm lesz megtanulni és begyakorolni az anyagot, üvöltően nyilvánvaló volt, hogy nem kellene bevállalnom, mert nem fér bele. De odaült az ördög és az angyal a két vállamra, és ezúttal mindketten ugyanazt mondták: „Na, ide figyelj hülyegyerek, ezt meg fogod csinálni, bármibe is kerül!” Nem tehettem meg, hogy nemet mondok erre a lehetőségre, és többszörösen visszaigazolta az élet, hogy valóban nagy hülyeség lett volna meghátrálni a kihívás elől.
Szabi már az előző alkalommal is említette, hogy egy klasszikusgitár-művész és egy ütőhangszerművész került mellé. Nektek kettőtöknek mennyire idegen vagy épp hazai pálya ez a műfaj, amit a From The Sky képvisel?
H.I.: Ennél egyszerűen nem tudna hazaibb pálya lenni! Arra gondolok, hogy bár a képzettségem – és ehhez kapcsolódva a szakmám – a klasszikus zene, viszont gyakorlatilag amióta az eszemet tudom, metálzenét szívok be és fújok ki én is. Így számomra a szó legteljesebb értelmében hazatérés volt ez a zenekar.
Kiss László: Egyáltalán nem idegen ez a műfaj, hiszen a klasszikus zene mellett a másik kedvenc stílusom mindig is a metál volt. Az más dolog, hogy a metál technikai oldala (soundok kikeverése, kütyük stb.) messze állt tőlem, úgyhogy ezekből gyors és erős felzárkózásra szorultam, de rengeteg cikket olvastam el és videót néztem meg, illetve mind a mai napig szánok időt ilyen jellegű önfejlesztésre.
Február 10-én a HammerWorld Magazin mellékleteként jelent meg az ’Antarktika’. Mennyire volt nehéz dolgotok, hogy minden elkészüljön időben a megjelenésre?
T.Sz.: Sokat kellett tologatnunk a korábban tervezett megjelenési dátumot, mert a stúdió nem tudott időben hozzálátni az utómunkákhoz a leterheltségük miatt. A H-Music Hungary kiadó vezetőségével próbáltunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez, de a végén így is őrült hajrára került sor.
K.L.: Mindent időben felvettünk és leadtunk még 2022 nyarán, végül elég későn kezdődött el az érdemi munka az anyaggal a stúdióban a Szabi által említett okokból. Az első mixektől az utolsóig viszont rövid idő telt el, szóval boldogok vagyunk, hogy ilyen szempontból gyorsan végső formát öltött az ’Antarktika’. Nem bánom, hogy ebben az évben jött ki az album, mert jelenleg úgy tűnik, hogy a From The Sky csillagai most állnak igazán együtt az égen.
Ha csak a két lemezborítót nézzük, akkor látható, hogy a ’REX’ tüzességét most az érzelmi fagyosság, pontosabban az abból való visszatérés jellemzi. Ez a téma is valós eseményeken alapul?
T.Sz.: Igen, abszolút. Ugye a dalok – pontosabban most már lemezek – megjelenése és megírása között egy-egy év telt el, ezért szerencsére az aktualitásukból már számomra veszítettek. Megterhelő érzelmi időszakot sikerült magam mögött hagyni, ma már viszonylag tisztes távolból tudom szemlélni a történteket a dalok képében. Igyekeztem azért úgy fogalmazni, hogy többféle emberi kapcsolatra is igaz lehessen a dalszövegek többsége, de az igazság az, hogy ez itt egy vallomás egy beteljesületlen szerelemhez, ami a mentális megerősödésemet kissé visszavetette, meg úgy általában az életbe vetett hitemet is.
A korábbi híreitekből már kiderült, hogy Szabi From The Sky szólóprojekt időszaka ezzel az albummal lezárult, de ahogy az első lemeznél, úgy most is ő írta a dalokat. Mennyire tudtok azonosulni az elképzeléseivel? Miben adott nektek szabad kezet?
G.P.: Maximálisan megbíztam Szabi metódusában, ő egyébként is teljesen másképpen alkot, mint ahogy az én fejemben állnak össze a dolgok. Komplexen gondolkodik zeneileg és konkrét elképzelései vannak. Mivel az ’Antarktika’-nál már végig mellette voltunk, így természetesen kikérte a véleményünket, valamint voltak dolgok, amiket közösen szavaztunk meg. A vokálok miatt többször is összeültünk, már a munkafolyamatok elején sokat agyaltunk, fejtegettük a dalokat.
K.L.: Már lassan 20 éve ismerem Szabit, úgyhogy nem meglepő számomra az, ahogyan gondolkodik a zenéről, így azonosulni is könnyen tudok az ő világával. A szólókat ezúttal teljesen kiengedte a kezéből, de a Lethe és az Antarktika szólóját így is ő jegyzi, igaz, én játszottam fel ezeket a lemezre. A többi dalt azonban Marcival [Kertész Márton – a szerk.] osztottuk fel egymás között, így azok szólóiban a mi saját kis világaink jelennek meg, amik egyértelműen színesebbé tették a végeredményt.
H.I.: Minden álságosság nélkül mondhatom, hogy maximálisan tudtam azonosulni az elképzeléseivel. És ezzel meg is érkeztünk ahhoz, ami a zenekarunk szerintem egyik legnagyobb erőssége. Bár a közös kedvenc zenekaraink – némi átfedéssel, de – eltérőek, viszont mindannyian nagyon ismerjük és érezzük a szimfonikus extrém metált, amit a banda képvisel. Tudjuk, hogy hol és minek kell szólnia, melyik ötletünk hova passzolna jól. Ha megfeszülök, se jut eszembe, hogy például Szabi bárhol változtatást kért volna a dobsávok ötleteiben.
Mennyi felkészülés, előzetes munka kellett ahhoz, hogy ilyen dobtémákat megírjatok? A blast beateket és egyéb gyors dobtémákat azért nem lesz egyszerű feladat élőben hozni. Erre hogyan készülsz?
H.I.: A felkészülés abban a pillanatban kezdődött el, amikor beszálltam a zenekarba, és a mai napig nem ért véget. Ráadásul úgy látom, hogy nagyon sokáig nem is fog. Egyszerűen mindig van terület, amin fejleszteni kell, mindig van új technika, amit ki kell gyúrni. Az extrém metál rengeteg energiát és időt kér az életemből, viszont máris hozzáteszem, hogy több évtizednyi zenélés után sem tudom neked elmondani, mikor voltam utoljára ilyen motivált a napi gyakorlásban. Nagyon ijesztő kimondani, de lehet, hogy soha. A lakás majd’ minden szegletében van gumilap, és ki nem találnád, hogy az interjú után is hova készülök. (nevet) Nem akarom, hogy ez úgy hangozzon, mint egy erotikus kisregény, de folyamatosan új területeit fedezem fel a testemnek. Új izmokat, amiket nyújtani-erősíteni kell, és minden egyes nap egy kicsit jobban terhelni. Látom, hogy ez egy elképesztően hosszú utazás, de minden nap úgy fekszem le, hogy alig várom, hogy holnap is letegyek majd egy darab téglát, amikből aztán, ha eleget raktam le, akkor felépül az extrém metál ház.
Az extrém metál mellett több dalban hallható az a fajta dallamos progpower stílus, amit mondjuk az Evergrey képvisel. Tudatos választás volt ez az építkezési hasonlóság?
T.Sz.: Az első lemeznél is jelen voltak ezek az elemek (elég csak a Finisterrára gondolni) csak kicsit más köntösben, valamint nem domborodtak ki annyira. A daloknak ezúttal akartam adni egyfajta szellősséget, groove-ot, és úgy gondoltam, hogy az a fajta keverék, amit a Dark Tranquillity, az Amorphis és az Evergrey házassága ad ki, jó táptalaja lehet az általam elképzelt hangulatoknak.
Most vasárnap a Queensrÿche egykori énekese, Geoff Tate előtt léphettek fel. Hogyan készültök erre az eseményre? Melyik lemez adja műsorotok gerincét?
T.Sz.: Keveset Tate-lenkedtünk (ha-ha), és gyorsan kitaláltuk, hogyan nézzen ki a setlist. Mindkét lemezről fogunk játszani, így leginkább egyfajta ’Best Of’ műsorra lehet majd számítani tőlünk, aminek legnagyobb hányadát a videóklipes nóták teszik ki.
H.I.: Ahogy Szabi is említette, a klipes nóták dominálnak, viszont csavarintottunk egyet az eddigi programon, így lesznek olyan dalok, melyek most hangzanak el először élőben. Ez egy pici extra izgalmat adott a készülődéshez, de ezt leszámítva jó zeneiskolásként mindenki kigyakorolta otthon, amit kellett, így a próba már csak az örömködésről szólt. Mi megraktuk a Tate-jeinket, így most a közönségen a sor. (nevet)
Egy héttel később, szombaton ’A Dal’ színpadán léptek fel az Antarktika című dallal. Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezzetek a tévéműsorba?
T.Sz.: Már az első lemeznél is felmerült, de akkor végül elvetettem a dolgot. Amikor az ‘Antarktika’-nak nekiláttam, akkor úgy éreztem, hogy van a dalok között olyan, ami potenciálisan több embert mozgatna meg, így még 2021 legvégén rögzítettem a Luna és a Lethe dalokat, utóbbit két változatban is. Ezek sajnos nem hozták meg a kívánt hatást, így el is engedtem a dolgot.
Tavaly év végén volt egy levelezésünk a kiadóval, akik szerették volna, hogyha ez a ziccer mégsem maradna ki – meg persze a többiek is emlegették a dolgot –, így összevágtam a címadóból egy picit rövidebb változatot, hogy beleférjünk a kiírt keretbe, és ezzel sikerült végül odakerülnünk a tévébe.
Hogyan készültök erre a fellépésre? Miben más ott zenélni, mint egy hagyományos koncerten?
H.I: Nos, annyiban biztosan más lesz, hogy végre megnézhet a nagymamám is a tévében. (nevet) Neki már beharangoztam, viszont ami óriási dolog, hogy rengeteg új potenciális hallgatóhoz juthatunk el ezzel. A magam részéről még annyit hozzátennék, hogy rendkívül megtisztelő egy ekkora volumenű műsorban egy olyan műfajt képviselni, amit itthon sajnos még mindig mostohán kezelnek. Az, hogy a tévében megrázzuk egy kicsit a sörényünket, azt jelenti, hogy kicsit mi is hozzátettünk ahhoz, hogy a metálzene elfogadottabb és népszerűbb legyen itthon, és nem tudom leírni, hogy ez milyen óriási érzés.
Korábban már említette Szabi, hogy akusztikus műsorotok is van. Ezt esetleg bevetitek majd ’A Dal’-ban?
G.P.: Az elődöntőbe akusztikus átiratot kell vinni az Antarktikából, úgyhogy abban az esetben, ha eljutunk odáig, ezt természetesen elő is adjuk.
H.I.: Erősen bízunk abban, hogy belekerülünk ebbe a helyzetbe. Új, érdekes és izgalmas kihívás lesz, annyit azonban előzetesen elmondhatok, hogy ez a dal pontosan olyan szép akusztikus verzióban, mint ahogyan azt elképzeled.
Mi a tervetek 2023 következő szakaszára? Jöhet máris a harmadik lemez, vagy ezúttal tényleg a koncerteké lesz a főszerep?
T.Sz.: A harmadik lemezt egyelőre pihentetem, mert másfajta koncepcióval szeretnék nekilátni a felépítésének. Ennek ellenére eddig tizenhét dalt írtam, de többségük erősen követi a korábbi anyagok nyomvonalát, így valószínűleg könyörtelen szelektáláson esnek majd át. Vannak egyéb kiadványokra is terveink, de igen, nagyon szeretnénk, ha az idei év már tényleg a színpadról szólhatna.
Köszönöm, hogy beszélhettem veletek!
(Képek: Szalai-Preisz Tamás)
