Dionysos Rising
Kiadó:
Frontiers
Honlapok:
www.wigwamofficial.com
facebook.com/wigwam.official
A legutóbbi irományomban utaltam rá, hogy a kétezres években rebootolt egy ütős glam hullám (made by Skandinávia). Számomra ennek a zsánernek a "Non Stop Rock 'n' Roll" és az "Animal Attraction" a két csúcsterméke (előbbi Wig Wam, utóbbi Reckless Love). Mivel mindkét zenekar mostanában jelentkezett új albummal, érdekes lehet összevetni ezeket, merthogy legalább akkora köztük a különbség, mint anno volt az összhang.
Mert amíg a Reckless Love kimaxolja a '80-as évek éppen tomboló retró-hisztijét, felszállva a szintetizátoros nosztalgiavonatra a metal kerti törpéit megtestesítő Electric Callboy és társai mellé, addig a Wig Wam – változva ugyan, de lényegileg – megmaradt a jó öreg dallamos metal, melodic hard rock vonalon. Azt azért nem mondanám, hogy derült égből villámcsapásként érkezett a Reckless Love iránymódosítása, mert egyrészt eddig is eltoltak egy-egy diszkó számot a korongjaikon (amik ebben a formában, érdekességként kifejezetten jól működtek), másrészt, mert az utóbbi tíz évben egyre szarabb lemezeket készítettek (lásd még Steel Panther), olyannyira, hogy az "InVader" már konkrétan hallgathatatlan lett.
Világos volt tehát, hogy csinálni kell valamit. Úgy tűnt, kifújt a műfaj, elfogyott a kreativitás. Felteszem, nem véletlen az sem, hogy a Wig Wam is tanácstalanul vakargatta a fejét úgy 9 éven át a két megelőző megjelenése között. Szerencsére most újra felpörögtek, talán a nem várt irányból érkezett népszerűség taszajtott rajtuk egyet. Az öngyilkos osztag legsutyerákabb szereplőjének (Békeharcos) James Gunn által elkészített spin-offja ugyanis az egyik (ha nem a) legjobb szuperhős sorozattá avanzsált (a másik esélyes erre a címre a "The Boys"). A "Peacemaker" nemcsak piszok vicces és szórakoztató, de tele van király zenékkel is! Na, ennek a főcímdala lett a giga-sláger "Do Ya Wanna Taste It”, eljuttatva így a csapatot néhány százmillió potenciális új rajongóhoz. A "The Stranger Things" óta tudjuk, hogy manapság a menő sorozatok lökik a rocknótákat a Spotify-listák élére.
Na mármost, az "Out of the Dark" egy fasza dalcsokor, még akkor is, ha a fénykor szintjét nem éri el. Ahogy mondottam volt, változtak, komolyodtak ők is. Kicsit sötétebb a tónus, groove-osabbak a riffek, de az vesse rájuk az első követ, aki 2023-ban ugyanolyannak látja a világot és annak jövőjét, mint egy évtizede. Azért a dallamérzéküket természetesen nem szippantotta el egy gonosz szupererő, így egy ütős (tökös + dallamos) egyveleg jött létre, amely megfelelő (befogadó)közegben (mondjuk néhány sör-whisky kombó után) kifejezetten nagyot robban.
Azon túl, hogy a party himnuszok ezúttal szexeksönösebbek (bocsánat, zodiakmindwarposabbak) lettek, van más változás is, mégpedig a kikacsintás egyéb stílusok felé. A blues, blues-rock azért nagyjából adja magát, de enyhén folkos beütésű power-metal csatadalt én speciel nem vártam tőlük. Vagy éppenséggel Gary Moore ihletésű instrumentálist. És ha már Gary Moore, akkor bizony azt kell mondjam, lehet így is öregedni, fejlődni, változni – méltósággal, hitelesen, önazonosan. Nem pedig a népszerűségi listákat böngészve váltani stílust, épp, mint egyes politikusok az elveiket. Igen, hozzád beszélek, Reckless Love!
Kotta
