Fémforgács
“Bizony rég esett, hogy árnyékot vetettem egy templom ajtajára.“
EP sorozatunk újabb száma az időjáráshoz igazodva orkánszerű lesz. Ez némi túlzás, mert lesz benne kozmikus melankólia. De a többi az süvíteni fog. Kezdünk a ’90-es évek feszes thrash riffeivel, majd egy energikus, dallamokban gazdag death/doom csapatot mutatunk be nektek. Után egy hazai BM banda népi hitvilágának árnyékában bejárjuk a punk-hardcore, anarcho-punk radikális forradalmának utcáit és végül egy sötét misztikumokkal átszőtt extrém szeánszon veszünk részt.
Az Alchemist egy a ’90-es évek thrash metal vonalán mozgó olasz származású banda, aki Architecture Of Humanity címmel hozták ki 5 tételes debüt EP-jüket. Nyitó daluk, a The Fallen Angel jellegzetes akusztikus felvezető után rögtön jönnek az izmos, gyors riffelések és a középtempósabb groove szaggatások, amiket őrült nagy szólókkal tekernek meg. Ez a hangulat és tempóváltások tucatja adja EP-jük erejét, tüzét, amit csak az énekes/gitáros Alessandro Gargivolo; Dave Mustainere hajazó , fejhangon hozott orgánumával és veszett vokáljaival tesznek izgalmasabbá.
A Luis Rivera (Abolisher) énekes/gitáros által működtetett egyszemélyes dallamos death/doom Dreams Of Grey nevű projekt január közepén adta ki első kislemezét The World After címmel, amire három epikus hangzású tétel került fel. A valamivel több mint 13 perces anyag a fent említett stílus meghatározáson kivül dalaiban remekül vegyíti a thrash, a groove és a hagyományos heavy metal elemeit, amik barátai és zenésztársai Phil DiCiccio dobos, valamint Marcin Palider és Maria Kosma basszusgitárosok segítségével keltett életre. Dalainak témáiban, ahogyan az a műfajtól megszokott a gyásszal, a veszteséggel és annak elfogadással foglalkozik. Mindent összevéve egy remekül összeállított, kellemes anyag.
Harmadik kislemez anyagával jelentkezett a bakonyi black metalos Aak banda. EP-jük érthetően a III címet kapta, amire három 7 perces nótájuk került fel. csak itt jegyezném meg, hogy a népi hitvilágban, és mesékben a hármas egy meglehetősen szerencsés szám, csak úgy mint a hetes, vagy a kilences. Na, de lássuk mit is rejt ez a szerencsés EP. Stílusuk true BM jellege továbbra is meg maradt, bár nem 100 %-osan igaz… a jellegzetes korai nordikus érára utaló jég hideg riffeik hol középtempós, funeral doomos melankóliával, hol pedig szélvészként süvítenek, amikhez némi raw árnyaltú koszos hangzás (ami az első két EP-jükhöz képest, most kissé letisztultabb), valamint egy csipetnyi avantgardista és a mostanában (újra) oly divatos dungeon synth által árasztott kozmikus atmoszféra társul. Ez a vonal nem is véletlen náluk, hiszen utolsó daluk teljesen erre a hangulatra épül, amivel a Darkthrone, Burzum korai albumainak rezonanciái derengenem vissza a fülembe.
A Scundered egy igazi utcai harcos punk banda Belfastból. A banda 2022-ben jött létre és nem nagy hülyeség ha azt írom, hogy olyan legendák hagyományait éltetik tovább mint, UK82, a The Exploited, vagy a Discharg. For Yeeee bemutatkozó anyagukra négy dühös és hangos, a fiatalos tesztoszterontól szétrobbanó punk-hardcore, d-beat, anarcho-punk dal került fel, melyen csak úgy, mint elődeik, az őket érintő radikális társadalomkritikus és rendszerellenes megnyilvánulásaikat fogalmazzák meg. Ilyenkor érdekes belegondolni, hogy a műfaj lassan már több mint 50 éve ezekről a problémákról ordibál, és mi történik? Mi emberek imádjuk ha nyakig vagyunk a sz.rba. Igaz tenni ellene nem akarunk, de a pofánk az jár.
A Siglos egy új extrém metal vonalas banda, ami mögött nem kisebb személyek állnak, mint a kétszeres Grammy-díjra jelölt gitáros, Sin Quirin (ex-Ministry, Lords of Acid, American Head Charge, Revolting Cocks, Society1) és Pedro Sanchez (Transtorno). Bemutatkozó Rituales Sagrados EP-jükön a black, a death, a doom, a groove és az industrial metal egy erőteljes keverék kapjuk. Dalszövegeikben mexikói és spanyol gyökereihez kapcsolható hiedelmek, mítoszok sötét és atmoszférikus, nyers átkait élednek újjá. Annak ellenére, hogy anyazenekaraik hatásai erősen jelen vannak dalaikban sok új képet is felfedezhetünk bennük. Ilyenek például a finoman rejtett progresszív hatásaik, a vagy a görög “necromantikus” melo-black és a ritual neo-folk dallamképei. Mindent összevetve egy kifejezettek kellemes, hangulatos és nem utolsó sorban izgalmas anyag.
