Fémforgács
Véleményem szerint az Esoctrilihum egy igazán különleges együttes. Nem csak a kifejezetten egyedi stílusának köszönhetően; de ha próbálnánk felsorolni bandákat az avant-garde vonalon akik elő tudnának/tudtak rukkolni két nagylemezzel egy év alatt, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy hamar kifogynánk az ötletekből. Asthâghul, a projekt magányos géniusza, a 2022-es évet tekintve egészen elképesztő módon megjelentetett két nagylemezt, egy kis lemezt és egy single-t is (az idei első nagylemez kritikáját elolvashatjátok itt). Ez a hihetetlen mértékű inspiráció és produktivitás már önmagában is rendkívüli, ám még inkább ámulatba ejtő, ha figyelembe vesszük mennyire komplex anyagok jelentek meg eddig az Esoctrilihum név alatt – és ez alól nincs kivétel.
Nagyon érdekes, hogy Asthâghul idei második nagylemeze egyáltalán nem kötődik szorosan az elődjéhez, a brutálisan súlyos, főképp death metal-orientált avant-garde szörnyeteg Consecration of the Spiritüs Flesh-hez. Kissé meglepő módon, a Saopth’s-ban sokkal inkább az atmoszférikus black metal eszköztára vált uralkodóvá az avant-garde-ra jellemző formabontó megoldások mellett (de ettől még felfedezhetünk death metal jegyeket is több helyen) amely eredményeképp egy furcsán légies, kellemesen bizarr lemez született.
Az album lényegre törő módon, a kimondhatatlan című Hkl’rf-ben rögtön megrohamozza a hallgatóságot a pokolian gyors és nehéz riffjeivel, azonban hamar világossá válik, hogy az őrjöngésen túl nagy hangsúly került a misztikus légkör megteremtésére. Legegyszerűbben fogalmazva, a Saopth’s lényegesen kevésbé támaszkodik a gitárok jelentette súlyosságra, ugyanis a különféle szintetizátorok legalább olyan mértékben kerülnek az előtérbe az album folyamán. A szintetizátorokon megszólaló szokatlan dallamok (amelyek történetesen nem feltétlen tűnnek fülbemászónak vagy magával ragadónak első hallásra) leginkább a Furfhüth és az Esuqy című számokban váltak abszolút dominánssá, igazán hatékonyan megteremtve az album rendkívül egyedi, műfajon belül egészen “egzotikus” légkörét. Az űrös légkörön túl, asszociálhatunk pokoli és fagyos tájakra, de talán a Summoning eposzi világa is vissza-visszaköszönhet alkalmanként, de sehol sem válnak ezek a hasonlóságok hosszan elnyúlóvá, így a végeredmény furcsasága mellett, kétségtelenül egy egyedi hangzást képvisel.
Általánosságban egy kifejezetten ingergazdag lemez a Saopth’s, amit a komplex és változatos gitártémák mellett, kísérteties vokál-megoldások és egy éteri, mégis teljesen telt hatású stúdiómunka jellemez. A végeredmény pedig egy fagyos riffekkel átitatott, nem evilági légkört megteremtő lemez, ami a szokatlansága ellenére is ki tud emelni valami furcsa szépséget. Őszintén szólva egy váratlan, de rendkívül pozitív meglepetésként ért az idei második Esoctrilihum lemez, ami véleményem szerint túl is szárnyalta a párját a minőség tekintetében, de ez talán ízlés dolga is: akik egy földbe döngölő, viharos riff-özönre vágynak, azoknak ott a Consecration of the Spiritüs Flesh; míg akik inkább egy atmoszférikus avant-garde lemez vezetésével egy misztikus világba való utazásra vágynak, mindenképp tegyenek egy próbát a Saopth’s-szal is. A teljes album kizárólag digitális kiadásban, a banda Bandcamp felületén érhető el.
