Deathwhite interjú

Hi, szeretnék kérdéseket feltenni neked a Deathwhite zenekar kapcsán.

Tudom a kilétetek titkos, de örülnék némi infónak rólatok. Hány tagú a banda, milyen hangszereken játszotok és ki mennyire titokzatos? 🙂

Négyen vagyunk a bandában jelenleg. Van egy énekesünk, egy gitárosunk, egy másik gitárosunk aki egyszerre billentyűs hangszeren és basszusgitáron is játszik, és egy dobosunk. Ki mennyire titokzatos? Szerintem mindenki eléggé, mivel senki nem adta a saját nevét ehhez a projekthez, de a Deathwhite soha sem erről szólt, mert mindig is azt akartuk, hogy a zene magáért tudjon beszélni. Nem éreztük fontosnak, hogy kívülállók tudjanak a személyeinkről. Ez már a legeleje óta így van, aminek lassan 10 éve. Azt akartuk, hogyha az embereknek az eszükbe jutunk, akkor először a zenére gondoljanak és semmi másra. Amúgy is hajlamosak az emberek összefüggéseket állítani a korábbi bandáink alapján, hogy előtte hol zenéltek és hasonlók. A Deathwhite-nál ezt ki akartuk zárni, hogy a zene képviselni tudja önmagát. Reméljük ezt sikerült elérnünk. Ez sosem volt egy egyedi dolog, hogy egy banda névtelenül működik, de ennél a zenénél azt éreztük, hogy ezzel el tudjuk érni azt a pozíciót ahol lenni szeretnénk. Ez erre a legjobb megoldás.

A kezdetektől fogva ez a zenekar felállása?

Nem. Eleinte más dobosunk volt és énekest is cseréltünk 2015-ben. Habár mindenkivel közeli barátságot ápolunk azokkal akik valaha a részét képezték a Deathwhite-nak, szóval mindenki a látóhatárban maradt.

Hogyan jött létre a Deathwhite? Mennyire ismertétek egymást korábban? Ki miért akarta itt megmutatni az erejét?

Mindenki ismerte egymást más korábbi bandák miatt, szóval a hazai zenei körökön belül, ami nekünk Pittsburgh, Pensylvania. Habár 2 tagunk akik közé én is tartozok, eléggé szét vagyunk szórva az Egyesült Államok déli részén, de mind játszottunk Pittsburgh-ben. És amikor ezek a bandák találkoztak, akkor mindig arra jutottunk, hogy kellene egy olyan banda, mint a Deathwhite. Mind nagy Katatonia, Paradise Lost, My Dying Bride és ISIS fanok vagyunk, ezért akartunk valami hasonló bandát indítani. Amikor valamelyikünk házában összefutottunk mindig elkezdtünk felvételeket csinálgatni, és így készült el az első demónk. Szerintem a dob program amit akkor használtunk az EZdrummer vagy a Superior drummer lehetett, valamelyik a kettő közül. És így keletkeztek a korai demóink. Mindig is volt egy ötletünk, hogy hogyan is akarunk hangozni, de csak az első 1-2 év után realizálódott bennünk ténylegesen. Addig csak keresgettünk. Aztán 2015-ben kiadtuk a „Solitary Martyr” EP-t az új dobosunkkal és énekesünkkel, és akkor találtuk meg igazán magunkat. Ez az első pár év mókás volt, mert mindig izgalmas amikor új bandád van. Egyszerre ijesztő is, főleg manapság, mert annyi banda van és nagyon nagy a verseny. Az internet sokat segített olyan szempontból, hogy mindenki elérhetővé tudja tenni a zenéjét. De legalább jól éreztük magunkat. A Deathwhite a barátságokból alakult bandává, és örömmel mondhatom, hogy ez mind a mai napig így van.

Szerinted jól alakultak a dolgok a kezdeti időszakban? Meg volt a folyamatos lendület?

Nehéz megmondani, hogy jól alakultak volna a dolgaink. Jól éreztük magunkat, mondjuk ez egy jó jel, és élveztük, hogy kreatívak és alkotóak lehetünk. Szóval ezen a szinten biztos sikeresek voltunk, de ami a követettséget illeti, az egy pár évbe került, mire az emberek tudomást szereztek rólunk. A „Solitary Martyr” EP előtt nem igazán tudta rólunk senki, hogy kik vagyunk, szóval az első 1-2 évünkben még eléggé undergroundak voltunk. Helyesen is szerintem, mert még nem volt meg teljesen az irányunk, és nem vettem még körül minket azok a megfelelő emberek és nem voltak még megfelelő számaink sem. Szóval 2015-ig nem annyira volt kiemelkedő az indulásunk.

Idén már 10 évesek vagytok és sok ember nagy örömére megjelenik a harmadik albumotok júniusban a „Grey Everlasting” címmel. A zenétek borongós, melankolikus és ráadásul a járvány időszakában íródott. Mekkora gondot és felfordulást okozott a világjárvány?

Igen, ez érdekes. Mindig is elszeparálva működtünk. Mindannyian egy egyéni kis buborék vagyunk. Az első és egyetlen koncertünk is 2018-ban volt. Nem igazán toljuk magunkat annyira. Eléggé egy privát banda vagyunk. Ezért amikor a pandémia beütött, nem igazán vitte magával a kreatív folyamatok lebonyolítását a „Grey Everlasting”-re. Persze a karantén szörnyű volt, és együtt érzünk azokkal, akiknek ez befolyásolta az életüket, de nekünk ez egy kis plusz szabadidővel járt, szóval ez segített egy kicsit. Talán az egyetlen megcsuklásunk az volt, hogy akartunk pár koncertet adni 2020-ban. Február és márciusban nagyon sokat készültünk, és persze pont akkor ütött be az egész. Habár még semmit nem ütöttünk nyélbe, a terveinket félre kellett tennünk, amik még mindig ott vannak. Szóval a pandémia nem igazán volt hatással magára a Deathwhite-ra, de a személyes életeinkre természetesen igen. Ez nem is kérdéses. Mindenkinek jutott belőle valami, de ami a banda működését illeti minden a megszokott volt. Mindezek mellé befolyásolta a számírásunkat és segítettek ihletet adni azok a dolgok amik körülöttünk zajlott.

Gondolom a dalszövegeket erősen befolyásolta és ihlet is jött bőven az emberi viselkedések miatt?

Igen. Mindig is magunk előtt tartottuk azt a gondolkodásmódot, hogy mi egy befele forduló banda vagyunk, és a „Grave Image”-nél is azt a világnézetet adtunk ki magunkból amit mi gondolunk róla. Ezt lehetetlen elkerülni. Nem tudsz úgy kinézni az ablakon, anélkül hogy ne látnád azokat a meghatározó történéseket amik körülöttünk vannak, például a klímaváltozás és hasonlók. Itt mindig is megfigyelhetőek voltak az Egyesült Államokban, és jelentős hatást gyakoroltak a számainkra és kifejezetten a szövegeinkre. Mindig megpróbáljuk megfogalmazni, hogy az emberiségnek rengeteg előnyei vannak, és mégis csak a képletes értelembe vett lábunkon tudjuk magunkat lőni. Szerintem ez a legmeghatározóbb része a szövegeinknek. Van egy arany jegyed, amivel bármit csinálhatnál, bármit megtehetnél, és még is cafatokra téped. Ez valahogy mindig belekerül. Mindig tudunk ilyen témájú számokat írni, például mint maga a „Grey Everlasting” című számunk, ami a címadója az albumnak is. Eléggé beszédes, hogy mit gondolhattunk akkor, hogy mi folyik körülöttünk a világban. Ezt nem tudjuk elkerülni, de úgy éreztük, hogy ezeket ki kell írjuk magunkból.

Kérlek beszélj az új anyagról, mit érdemes tudnunk róla?

Nagyon örülünk mindennek ami a „Grave Image”-el történt. Nagyon büszkék vagyunk rá. És a „Grey Everlasting”-nél is valami hasonlót akartunk elérni, de kicsit fejleszteni rajta. Nem akartuk megváltoztatni a hangzásunkat, de nem is akartuk ugyan azt megírni másodjára. Sokunknak a bandán belül van egy power metálos háttere, amit eddig nem igazán aknáztunk ki. Mindannyian black, death és thrash bandákban játszottunk korábban, szóval ez mindig is a perifériánkban volt. Ezeket az elemeket majd az „Earthtomb” című számunkban, illetve a „White Sleep”-ben hallhatjátok. Próbáltunk alkalmazni pár extrém metál elemet. A „Grave Image”-nél az volt a célunk, hogy még keményebbek legyünk, és most a „Grey Everlasting”-nél pedig az, hogy ezeket az elemeket használjuk és több atmoszférát adjunk a számoknak. Majd hallani fogtok billentyűket is meg ilyesmiket… Ezek mellett mindig is egy erős vokál pontú banda voltunk, és most még több harmóniát tettünk bele az albumba, mint korábban. Ha lebontjuk a fejlődésünk stádiumait, akkor ez a következő logikus lépés. Mindig előre akarunk haladni, és úgy éreztük ez egy jó döntés, és akik eddig meghallgatták ők is ezt mondták.

Mi alapján választod és rakod össze a zenét a szöveggel? Melyik dalt tartod a legsötétebbnek?

Ez nehéz kérdés. Van pár témánk ami elég sötétnek mondható. Az egyik a „No Though or Memory”, ami egy krízishelyzetről szól amit itt az USA-ban élünk meg. Nagy gyógyszerkereskedő cégek arra használják a tőkéjüket, hogy az ő termékeiket használják a betegeken, még ha nem is arra van szüksége. Ha valaki csak egy kisebb betegséggel kerül kórházba, akkor felkerül neki receptre mindenféle erős drog, ami függőséget okoz és tönkreteszi az életét az adott illetőnek. A másik ilyen dalunk az „Asunder”, ami az utolsó száma az albumnak. Azt jósolja meg, hogy a saját végzetünket gyorsítjuk meg, hogyha nem egyenesítjük ki az életünket. Hogyha nem zárjuk le a bennünk lévő konfliktusokat és különbségeket, akkor sosem fogunk tudni szembe nézni a másikkal, ami nagyobb problémákhoz fog vezetni. Mint egy hógolyó amit legurítasz a lejtőn. Aztán még egy másik ilyen számunk a „White Sleep”, amit nem rég adtunk ki single-ként. Ez egy metaforára épül, amikor valaki nem akar felkelni az álmából. Ne keltsetek fel reggel, vagy majd csak akkor ha ennek vége van, vagy ha majd minden elpusztul, akkor is inkább csak hagyjatok békén. Van benne egy kis olyan érzés, hogy küzdeni akarsz és át akarod vészelni ezt a nehéz időszakot, nem számít, hogy most mennyire rossz. Sok ember átélte már ezt, és még többen még mindig küzdenek hasonlóval. Ez a világ annyira negatív irányba halad, hogy inkább elmenekülnél és elbújnál előle, és inkább csak átaludnád. Szerintem ezek a legsötétebb számaink.

Sok helyen a következő bandák neveit említik hatásként: Katatonia, Woods of Ypres, Paradise Lost, Anathema, Swallow the Sun. Szerinted előnyös eladás szempontjából, ha neves bandákkal mártanak be?

Nos, ez eléggé előnyös, mert reméljük, hogyha valaki a felsorolt bandákat szereti, akkor minket is szeretni fog. Habár nem igazán hiszem, hogy úgy hangoznánk, mint ők. Bizonyos elemeket használunk amiket ők is. Mondjuk a Katatonia a négyünk kedvence. Sok dolgot csinálnak amiket mi is próbálunk követni, mint például a számok struktúrái és a vokálok. Hogyha megfigyelitek, akkor nagyon pontosan vannak elhelyezve a vokálok náluk. Nem énekel rá egy olyan riffre, amire nem kell, és mi is ezt próbáljuk meg elérni a Deathwhite-ban. Mint ahogy mondtam, a tiszta vokálok a céljaink, de nem akarjuk őket túlhasználni őket. Ez bennük a gyönyörű, hogy ők semmit nem túloznak el, és ezért nehéz rájuk unni. Hogyha hasonló státuszba akarunk kerülni, mint ők, akkor nagyon sok albumot kell még csinálnunk hozzá, de mindig megtisztel minket, ha valaki egy lélegzetvételen vagy mondaton belül emleget minket velük. Van még pár banda amiket szeretünk, de rendszerint Katatonia és Paradise lost a két referencia pontunk ami a hangzást illeti a Deathwhite számára. Egy vékony vonal választja el, hogy mi befolyásol téged, és mit szeretsz hallgatni, és mikor veszel át csak elemeket tőlük, de megpróbáljuk ebben az irányban tartani magunkat.

Koncertek terén mennyire vagytok válogatósok? Mi számít ideális koncertnek számotokra?

Csak egy koncertünk volt itt Pittsburgh-ben és egy másik közeli bandának voltunk az előzenekara, az Argus-nak. Nagyon jó barátok vagyunk és remek emberek. Beszélgettünk pár alternatíváról ami a koncerteket illeti, mert nem olyan banda vagyunk, ami csak elmegy egy kis klubba és ott játszik. Nekünk kell egy rendes színpad, megfelelő füstgépek, jó világítással. Talán egy olyan terem lenne a legjobb, aminek magas teteje van és széles falai, és ha olyan bandákkal játszhatnánk együtt, akiket mi is bírunk. Ez lenne a legideálisabb Deathwhite koncert.

Európában várható élő fellépés tőletek?

Reméljük. Ez egy nagyon hosszútávú célunk. A Deathwhite elsősorban egy stúdió banda, és mindig is ez volt a tervünk vele, és emellett mindenféle indokot figyelembe véve amúgy is így tudunk működni a legjobban. Hogy hol helyezkedünk el, mik a banda földrajzi valóságai jelenleg, és hogy mi befolyásolj a személyes életeinket is, de mind megegyeztünk abban, hogy király lenne Európában fellépni. Sokan támogatnak is minket onnan, ami nagyon hálássá tesz minket és valahogy mindenképpen viszonozni szeretnénk a kedvességeteket.

Mennyire szoktál gondolkodni a jövőn? Milyen lehet a következő 10 év szerinted?

Már ebben a pillanatban is dolgozunk a negyedik Deathwhite albumon. Közötte majd kiadunk egy cover számot, ami nekünk is új. Még nem csináltunk feldolgozást. Az albumfelvételek alatt felvettük a dobokat, most már csak a többi hangszer kell meg a vokálok és kész is van. Nem igazán egy egyértelmű cover szám választás, mert úgy gondoltuk, hogy túl egyértelmű lenne ha egy számunkra befolyásoló számot választanánk. Majd minden értelmet nyer ha kiadjuk, de előtte még elfoglaljuk magunkat ezzel az albummal és a vele járó kötelező promóciós munkákkal. Ezen kívül számokat fogunk írni. Mindig is ezt csináltuk, és ezt is fogjuk, mert ezt szeretjük a legjobban. Nincs nagyobb izgalom számunkra, mint nekikezdeni valami újnak és látni ahogy különböző lépcsőfokokon át valami remekké válik, majd a végén a kezedben tarthatod. Ezt valószínűleg soha semmi nem fogja felülmúlni. Mindig jobb számokat akarunk írni, és ez a hajsza ami körülveszi ezt az egészet biztosan elég lesz, hogy ne unjuk majd meg. Szóval ezt képzelem el a következő 10 évre. Jönnek majd a stúdió albumok és ha a csillagok együtt állnak, akkor majd koncertezni is fogunk, de ami a közeli jövőt illeti, most csak ez a feldolgozás van tervben és a következő album. Már 3-4 számmal megvagyunk, szóval elég jól haladunk.

Köszönöm a válaszokat. Nagyon jó amit csináltok és remélem sokat hallok még felőletek!

Én is köszönöm szépen! Remek volt veletek beszélgetni. Köszönjük, hogy támogatjátok a Deathwhite-ot! Vigyázzatok magatokra!


www.facebook.com/deathwhiteofficial
https://deathwhite.bandcamp.com

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2022/06/01/deathwhite-interview/

Készült: 2022. május 17.

Source

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Kronos Mortus nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.