Thy Catafalque – Koncertbeszámoló

2022. április 30. @ Budapest, Akvárium Klub

Nem mindennapi sikertörténetet tudhat magáénak Kátai Tamás, ugyanis nem sokan mondhatják el magukról, hogy több, mint két évtized és 10 nagylemez után érnek pályájuk csúcsára. Márpedig a Thy Catafalque nevet viselő egyszemélyes zenekarával pontosan ez történik napjainkban. Bár már a kétezres évek végétől kezdve sorra zseniális lemezeket készített, valamiért továbbra is csak egy méltatlanul szűk körben vált igazán elismertté hazánkban – pedig időközben a Season of Mist kiadó által már nemzetközileg is ismertté vált – az igazi áttörést végül a tavaly megjelenő Vadak lemez hozta meg számára. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a budapesti Akváriumban meghirdetett legelső(!) koncertjére két napon belül minden jegy elfogyott, pedig nem egy kis klubról beszélünk! A tavalyi Fekete Zaj fesztiválon ugyan már a Mezolit elnevezésű, közel 30 zenészből és énekesből álló egyszeri allstar társulat színpadra vitte a Thy Catafalque dalait, amivel a rajongók legnagyobb örömére – úgy tűnik – elindult egy lavina. Tamás szembesült vele, hogy a rajongók igénylik élőben is, és ami mindeddig szinte elképzelhetetlen volt: kedvet kapott a koncertezéshez! …és lám, azóta hirtelen már a cseh Brutal Assault-ra is leszerződtek egy fellépés erejéig, ami Közép-Európa egyik legnagyobb extreme metal fesztiválja. Hivatalosan viszont ez a mostani tekinthető az első T.C. koncertnek, ami már egy fix élő zenekarral valósult meg. Mindezt a sikert végül azzal sikerült megkoronázni, hogy közvetlenül az esemény előtt megkapta a Fonogram díjat is a legjobb hazai metal lemez kategóriában!

Korábban még nem volt szerencsém az Akváriumhoz, ami mint helyszín abszolút elnyerte a tetszésemet, de az már sokkal kevésbé, ahogyan a bejutás történt. Nagyjából a kapunyitás után fél órával érkeztünk meg barátaimmal, de még éppen az előzenekar kezdési időpontja előtt, mert az általam eddig még csak az elektronikus zenei vonalról ismert Iamyank új metal projectjének, az All Machines Will Fail produkciójára is kíváncsi voltam. Ennek megtekintése végül részemről nem valósult meg, ugyanis egy brutálisan hosszú sor fogadott a bejáratnál, ami olyan lassan haladt, hogy ezáltal – megítélésem szerint – a nézők legalább egyharmada teljes egészében lekéste a banda fellépését, sajnos velem együtt. Nem tudom, hogyan és miért történhet meg ilyen, de szerintem erre érdemes lenne jobban odafigyelni a jövőben a klub felelős személyzetének.

A két élő produkció közötti szünetben felvételről bejátszott szokatlan zenei összeállításnak (Kraftwerk, The Gathering, Röyksopp, stb.) javarészt köze nem volt a metalhoz, mégis sejtettem, hogy Tamás keze van benne, mert érződött, hogy ezek hatással lehettek a zenéjére. Mint utólag kiderült, valóban neki köszönhettük ezt az üdítő blokkot. Nem tudom, hogy ez vajon a többségnek bejött-e, vagy sem, mindenesetre nekem igen, tök érdekes hangulatot varázsolt a zsúfolásig megtelt teremben.

Nagyjából negyedórás csúszással végül elérkezett a várva várt pillanat, majd felcsendült az Ixión Düün című dal szimfonikus részletéből kreált intro, miközben a hangszeres szekció némi tapsvihar és üdvrivalgás közepette elfoglalta a helyét a színpadon. Gondolom, nem csak számomra volt kérdéses, hogy a viszonylag rövid időszak alatt mennyire sikerült összeszokni és begyakorolni a dalokat a különböző bandákból összeállt zenészeknek, ezért fokozott kíváncsisággal vártam, hogy mit fognak produkálni. Meg is indultam előre a hatalmas tömegben, ami elég kellemetlen volt, de muszáj volt egy kicsit tolakodni, hogy értékelhető fényképeket tudjak készíteni, mert sajnos fotós passzt valamiért nem kaptam, ezért csak a nézőtérről tudtam ezt megvalósítani. Ezúton is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akinek kellemetlenséget okoztam ezzel a manőverrel.

A három számos első blokk a Róka hasa rádió és a Rengeteg lemez klasszikus slágereire épült. Elsőként az Esőlámpást játszották el, majd ezt követte a Kel keleti szél és a Köd utánam, melyekben Dudás Gábor, a Reason énekese vette kezébe a mikrofont, és kiválóan énekelte el az említett szerzeményeket. Zeneileg azért volt egy kis bizonytalanság, főleg a Vigh Zoltán (Sear Bliss) és Varga Krisztián (Tales of Evening) alkotta gitáros duónál, mert többször is félrement egy-egy hang, illetve egy kis kontakthiba is be-becsúszott, de sem a helyszínen, ill. utólag sem ezekre az apró hibákra szeretnék fókuszálni, mert egyébként végig kiválóan teljesítettek mindketten, és szerintem nagyjából a hangzás is rendben volt, bár a koncert után ezt többen is erősen kifogásolták. Tamás pedig szemmel láthatóan nagy élvezettel és beleéléssel pengette a basszusgitár húrjait, és rendesen kijött belőle az állat a színpadon, a szó pozitív értelmében. Ja, és külön megdicsérném még a dekoratív háttérvizuált, ami nem csak tetszetős volt, de hasznos is, mert ezáltal mindig lehetett tudni, hogy éppen melyik albumról játszák az aktuális dalt, már ha valaki ismeri a lemezborítókat.

A három számot követően Tamás is megszólalt, bár elég szűkszavúan: “Sziasztok! Ez volt a gyerek blokk”, majd felkonferálta a Fekete mezőket, és máris folytatódott a zenélés, immár Bokodi Bálint (Diabolus In Musica, Soulocracy, Sosevolt) énekessel, aki által a tiszta ének mellett már a hörgés is megjelent, míg az instrumentális részek közben sajátos módon, hátratett kézzel bólogatott és headbangelt. A Fekete mezők zúzós riffjeit a talán még brutálisabb Minden test fű követte, amiben még Tamás is szerepet vállalt a mikrofonnál egy-két sor erejéig. A végére Dudás Gábor is visszatért, valamint a két énekes hölgy, Horváth Martina (Thy Catafalque, Mansur, The Answer Lies in the Black Void, stb.) és Dudás Ivett (Tales of Evening) is feljött vokálozni, így egy rövid ideig a zenekar mind a négy torka egyszerre hallatta hangját a színpadon. Eredetileg úgy volt, hogy Martina az oltatlanok diszkriminációja elleni tiltakozásának hangot adva nem vállalja a fellépést, de aztán szerencsésen alakultak a dolgok, és mivel ez a korlátozás azóta megszűnt, mindannyiunk legnagyobb örömére végül mégis csatlakozott.

Thy-Catafalque6220514

A folytatásban két egymástól igencsak eltérő tempójú tétel következett, hiszen a Szélvész egy kifejezetten lendületes nóta, a Mezolit pedig egy ultra súlyos doom témákra épülő lassú szerzemény. Utóbbi nagy kedvencem, mert komoly hódolója vagyok a műfajnak. Faszán játszotta a zenekar, de Bokodi úr is kiválóan abszolválta a hörgős és a tiszta énekes részeket is, miközben én már-már extázis közeli állapotban, önfeledt bólogatással és léggitározással kísértem őket a tömegből. Ezután sem volt könyörület, mert a Szamojéd freskó jött, ami a brutál zúzós riffjeivel egyenesen beledöngölt a padlóba, majd pont, ahogy a Geometria lemezen is hallható, minden átmenet nélkül követte az elektronikus zenei alapokra helyezett Töltés, és ezzel elérkezett a Martina-Ivett páros ideje. Nagyon szeretem egyébként ezt a dalt is! Fantasztikus hangulatot teremtett, a selymesen simogató ének-, és szintidallamai pedig szabályosan átrepítettek egy másik univerzumba. A billentyűtémák a Fekete Zaj-os koncerthez hasonlóan itt sem élőben, hanem felvételről mentek, de engem ez speciel egy cseppet sem zavart. Ami viszont kissé igen, hogy Martina egy picit másképp énekelte, mint ahogyan az albumon megszoktam, de ez legyen az én bajom, egyébként óriási volt! A Naiv lemez klipnótája, a sokak által papírformának vélt Embersólyom ezúttal kimaradt a programból, viszont bekerült helyette a tempósabb Napút, amit az egyik személyes kedvencem, a Sirály követett. Ennek a számnak szólója, illetve az alatta hallható masszív riffelés számomra instant libabőr! A Zajos koncerten sajnos csalódás volt, mert nem sikerült igazán jól eljátszani, de szerencsére ezúttal igen, ráadásul pont Vígh Zoltán gitáros előtt álltam, aki egyenesen az arcomba játszotta. Itt is mellément egy-két hang, de kit érdekelt? Imádtam!
Több, mint egy óra elteltével a Köszöntsd a hajnalt volt az első dal az este folyamán, ami az immár Fonogram-díjas Vadak albumon szerepel, ehhez pedig még egy meglepetés vendég zenész is csatlakozott Andrei Oltean személyében Romániából elektromos dudán, aki egyébként a lemezen is játszott ebben a nótában. Azt mondják “két dudás nem fér meg egy csárdában”, de itt ezt most megcáfolhatjuk, mert Gábor és Ivett mellett ő már a harmadik volt a színpadon, és nagyon is jól megvoltak együtt, haha! 😀 Egyébként nagyszerű húzás volt, zseniálisan egészítette ki a bandát a játékával, mint ahogyan maga a nóta is az. Ezután ismét két régi sláger került elő: a Trilobita – meglepő módon női énekkel, majd a Kék ingem lobogó című dal Gábor előadásában. Ezekkel együtt így összesen öt nótát játszottak a Rengetegről, ami konkrétan az album fele, legalábbis darabszámban.

Az utolsó blokk ismét a kegyelmet nem ismerő tempókról és a zúzásról szólt, a Jura és a Csillagkohó rendesen leszaggatta a fejünket! Végül a Vadak nagyszerű nyitó nótájával, a Szarvassal zárták a sort, majd levonultak a színpadról. Természetesen a közönség nem hagyta ennyiben a dolgot, és visszakövetelték Tamást, aki meg is tette ezt a szívességet, majd – ahogyan a Mátrában is – végezetül még elszavalta a Fehérvasárnapot, ami véleményem szerint tökéletes választás a műsor lezárásának. Ezután kijött hozzá a teljes zenekar, majd meghajoltak, elköszöntek, ahogy illik.

Összességében véve szerintem egy fantasztikus koncertnek lehettünk szem-, és fültanúi. A zenészek és énekesek egyaránt kitettek magukért! Mivel eddig még nem tettem, feltétlenül meg kell említenem még Szenti Árpád dobos (Ahriman, Athame) játékát is, aki végig precízen és fáradhatatlanul püfölte a bőröket. Továbbá szerintem az elmúlt 18 év minden albumát legalább egy szám erejéig érintő, és emellett kellőképp változatos setlist is kiváló volt, amiben a könnyen emészthető dallamos slágerek mellett az extrémebb tételek is helyet kaptak. Egyetlen negatívumként talán csak a nagy tömeggel járó kellemetlenségeket említeném meg: kevés hely, kevés levegő, meleg és izzadságszag, de ez sajnos elkerülhetetlen volt, azonban mit sem von le a produkció értékéből. Nagyon remélem, hogy Kátai úr lelkesedése a jövőben sem lankad, és bízzunk benne, hogy sok hasonló élmény vár még ránk a Thy Catafalque jóvoltából!

0430Thy Catafalque

Source

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Kronos Mortus nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.