2019-08-25

Rory Gallagher – gitár, akusztikus gitár, ének
…és sokan mások

CD 1 – studio

1. Don’t Start Me Talkin’ (Unreleased track from the ‘Jinx’ sessions, 1982)
2. Nothin’ But The Devil (Unreleased track from the ‘Against The Grain’ sessions, 1975)
3. Tore Down (Unreleased track from the ‘Blueprint’ sessions, 1973)
4. Off The Handle (Unreleased session, Paul Jones Show, BBC Radio, 1986)
5. I Could’ve Had Religion (Unreleased WNCR Cleveland radio session, 1972)
6. As the Crow Flies (Unreleased track from ‘Tattoo’ sessions, 1973)
7. A Million Miles Away (Unreleased BBC Radio 1 session, 1973)
8. Should’ve Learnt My Lesson (Outtake from ‘Deuce’ sessions, 1971)
9. Leaving Town Blues (Peter Green tribute track from ‘Rattlesnake Guitar’, 1994)
10. Drop Down Baby (Guest guitarist on Lonnie Donegan’s ‘Puttin’ On The Style’, 1978)
11. I’m Ready (Guest guitarist on Muddy Waters’ ‘London Sessions’, 1971)
12. Bullfrog Blues (Unreleased WNCR Cleveland radio session, 1972)

CD 2 – acoustic

1. Who’s That Coming (Acoustic outtake from ‘Tattoo’ sessions, 1973)
2. Should’ve Learnt My Lesson (Acoustic outtake from ‘Deuce’ sessions, 1971)
3. Prison Blues (Unreleased track from ‘Blueprint’ sessions, 1973)
4. Secret Agent (Unreleased acoustic version from RTE Irish TV, 1976)
5. Blow Wind Blow (Unreleased WNCR Cleveland radio session, 1972)
6. Bankers Blues (Outtake from ‘Blueprint’ sessions, 1973)
7. Whole Lot Of People (Acoustic outtake from ‘Deuce’ sessions, 1971)
8. Loanshark Blues (Unreleased acoustic version from German TV, 1987)
9. Pistol Slapper Blues (Unreleased acoustic version from Irish TV, 1976)
10. Can’t Be Satisfied (Unreleased Radio FFN session, 1992)
11. Want Ad Blues (Unreleased RTE Radio Two Dave Fanning session, 1988)
12. Walkin’ Blues (Unreleased acoustic version from RTE Irish TV, 1987)

CD 3 – live

1. When My Baby She Left Me (Unreleased track from Glasgow Apollo concert, 1982)
2. Nothin’ But The Devil (Unreleased track from Glasgow Apollo concert, 1982)
3. What In The World (Unreleased track from Glasgow Apollo concert, 1982)
4. I Wonder Who (Unreleased live track from late 1980’s)
5. Messin’ With The Kid (Unreleased track from Sheffield City Hall concert, 1977)
6. Tore Down (Unreleased track from Newcastle City Hall concert, 1977)
7. Garbage Man Blues (Unreleased track from Sheffield City Hall concert, 1977)
8. All Around Man (Unreleased track from BBC OGWT Special, 1976)
9. Born Under A Bad Sign (Unreleased track with Jack Bruce from Rockpalast, 1991)
10. You Upset Me (Unreleased guest performance from Albert King album ‘Live’, 1975)
11. Comin’ Home Baby (Unreleased track from 1989 concert with Chris Barber Band)
12. Rory Talking Blues (Interview track of Rory talking about the blues)

Sokszor dilemmázok azon, hogy Rory Gallagher valóban megkapta/megkapja-e a kellő figyelmet, amit valójában megérdemelt, mint pályatársai: Clapton, Page, Beck, Alvin Lee vagy Hendrix. Mert ő nem volt ebben a szupersztár kategóriában – idegen volt tőle a csillogás, tehetségben viszont egyenrangú volt velük.  Magánéleti botrányai nem voltak – családja sem –, nem volt min csámcsogni. Viszont nem csak a fiatalabb gitáros generációból, hanem a kortársai közül is sokan a legnagyobb inspirációként beszélnek róla manapság, még fesztivált is rendeznek az emlékére, szobrot is emeltek neki.

Ez a tripla gyűjtemény tulajdonképpen mindent elmond a néhai ír gitáros legenda egyéniségéről. A stúdióalbumok sokszínűsége, a koncertek energiája, különbözősége, és az akusztikus blues fontossága – ez utóbbinak mestere volt Rory Gallagher és a koncertjei csúcspontját jelentették az ilyen blokkok. A felvételek nagy része kiadatlan, párat a közönség úgy ismer, mint a CD-n újra megjelent albumok kihagyott dalait, akadnak már ismert tévéműsorok részletei is hangban.

Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, azt mondom, Gallagher önmaga egyébként is tradicionális blues stílusához képest is még tradicionálisabb módon játszik ezen az albumon. Nem nagyon hallhatók olyan felvételek, melyek mondjuk egy kicsit a rock irányába konvergálnak. Mert Rory időnként – különösen a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója környékén – szeretett kirándulni hard rock földre, igaz, akadtak kritikusok, akiknek ez nem nagyon tetszett. Ezek a felvételek bizony a „Vissza a gyökerekhez’ jelszó jegyében lettek összeválogatva. Nem csak önálló fellépéseit, vendég-megjelenéséit is dokumentálták, hiszen hallunk közös nótákat Lonnie Donegann-nel, Paul Jonesszal vagy Muddy Watersszel. Ez utóbbi ismerős lehet a hazai rajongóknak, hiszen az I’m Ready Muddy Waters 1971-ben kiadott ’London Sessions’ albumáról való, és ezt a lemezt magyar préselésben lehetett megvásárolni. Még egy érdekesség: az 1973-a ’Tattoo’ album nagy slágere, a Million Miles Away itt egy rádiófelvételen hallható –érdemes összevetni a lemezre felvett verzióval.

A „tradicionális” kategória különösen az akusztikus részre érvényes. Egyes pengetéseknél már csak egy kis recsegő gramofon-megszólalást kellene hozzáadni, és mindjárt elképzeljük, ahogy egy öreg fekete bluesjátékos a rozoga házának tornácán, egy széken ülve, kopott gitárján kesergi el baját a világnak. Ezt a játékot Gallagher nagyon-nagyon értette. Érdekes meghallgatni a Who’s That Comingot, mely eredetileg szintén a ’Tattoo’ lemezen található, ám ott vegyesen került rögzítésre: akusztikusan indul, majd átvált electric bluesra. A két akusztikus koncert standard közül a Pistol Slapper Blues itt van: egy hetvenhatos tévéfelvétel hanganyagából átemelték, azonban a nagy példakép, Leadbelly dala, az Out On The Western Plain kimaradt. Annak idején színtiszta akusztikus albuma nem készült Gallaghernek, pedig tervezte, a koncerteken azonban mindig szorított időt egy ilyen blokknak.

A harmadik, a koncertdalok gyűjteménye is átöleli az ír gitárzseni pályafutását. Sajnos sosem láttam őt élőben, de hála istennek, sok élő anyag maradt utána, hangban és képben is, így szép mennyiségű dokumentum tanúsítja nem mindennapi tehetségét. Bár kiváló stúdióalbumokat készített, őt is koncertre teremtették, eszméletlen hangulatú fellépései voltak.

Bár zenésztársai egykori beszámolói szerint nem kis egóval bírt, mégis a vége felé hallunk két olyan felvételt, ahol más géniuszokkal osztotta meg a színpadot. A Cream által híressé tett blues sztenderdet, a Born Under A Bad Signt Jack Bruce-szal nyomja együtt egy 1991-es Rocpalastos bulin, a You Upset Me-t Albert King 1975-ös ’Live’ albumáról ragadták ki. Az utolsó nóta pedig közös a Chris Barber Banddel. Ráadásként egy rövid interjú-részletet hallhatunk, melyen Gallagher mindarról beszél, amit előtte hallhattunk három órán keresztül.

Ha valaki először hallgatta őt erről a tripla albumról, az is felfedezi nem mindennapi tehetségét. Egy olyan muzsikus pályaívét mutatja be ez a kiadvány, akit nem érdekeltek a sallangok, a külsőségek, csak a zene. Hallgatva a felvételeket, valóban semmi sem hiányzik.

Sokszor elhangzik, nincs pótolhatatlan ember. Nos… Rory Gallaghert hallgatva nem biztos, hogy osztom ezt a gondolatot. Tényleg, nincs olyan gitáros a mai mezőnyben, aki az elektromos bluest ilyen színvonalon tudta párosítani a műfaj hagyományos elemeivel. Zenéje nyersnek hat, gitárjátéka mégis olyan sokrétű, amit ma már csak az ő archív lemezein hallhatunk. Amikor egyszer Jimi Hendrixtől azt kérdezték, milyen érzés a világ legnagyobb gitárosának lenni, ő így válaszolt: „Nem tudom, kérdezd meg Rory Gallaghert.”