Crazy Lixx: Ruff Justice (2017)

y_94.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.crazylixx.com
facebook.com/crazylixx

Most aztán nagyon meglepődtünk! A retró hajmetálos svéd Crazy Lixx lemezeit tényleg a Frontiers adja ki? Nahát! Ki gondolta volna? Mondjuk csak az, aki lélegzik, él és mozog (úgy általában vannak életjelei), valamint legalább elemi szinten tisztában van a műfaj történéseivel. Majdnem azt írtam, hogy az, aki olvassa a blogunkat, de – mint kiderült – az félrevezető lenne, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ezen az oldalon még nem jelent meg róluk önálló bejegyzés (jóllehet emlegetve azért voltak rendesen).

Nem is olyan régen, a Steel Panther legújabb lemezével kapcsolatosan folyt itt arról egy diskurzus, hogy van-e Amerikában valódi nosztalgia hullám, illetve hogy egy ilyen esetleges divatot kiaknázó fiatal együttesnek – önálló hangzás és stílus hiányában – van-e létjogosultsága. Akkor nem bocsátkoztam vitába, de most vegyük sorba!

(1) az USÁ-ban valójában nincs ilyen hullám, a régi nagyok (pl. Mötley Crüe, Van Halen) turnéztatása mindig biztos befektetés, de új bandák nem kapnak sem stúdióidőt, sem média-támogatást, sem kiadói promóciót. Punktum. Ebben az értelemben a Steel Panther pl. kimondottan hiteles és – leírom! – tiszteletreméltó zeneileg, akármit is gondoljunk az okádék körítésről. (Az már más kérdés, hogy a visszataszító csomagolás nélkül kaptak-e volna esélyt egyáltalán.) Európában viszont igenis van ilyen nosztalgia, és egyes kiadók (főleg a Frontiers) lelkesen asszisztálnak ehhez. Az kérem nem véletlen, hogy a régen népszerű észak-amerikai bandák is csak itt jutnak lehetőséghez: ld. Journey, Stryper, Winger, Whitesnake, Harem Scarem, Tyketto, House Of Lords. Otthon nem terem nekik babér, mert ott most a nu-,alt-, extrém, djent, meg az ilyen megy (illetve van egyfajta thrash reneszánsz).

(2) Ami a Crazy Lixx-féle sleaze-koppincs formációk létjogosultságát illeti, a válasz már sokkal összetettebb. Ez a stílus már végletekig kiaknázott (az volt már a ’90-es évek elején is), így igazolhatatlan mérvű naivitás lenne bármiféle eredetiséget, újszerűséget várni. Aki viszont ezt a stílust annak idején kedvelte, és mostanában hiányoznak neki az azonnal megjegyezhető dallamok, a jókedv, a könnyed szórakoz(tat)ás, miért ne élvezhetné különösebb elvárások, a művészi hitelesség erőszakos követelése nélkül ezt a muzsikát? Őket “szolgálják” több-kevesebb sikerrel a főleg skandináv vidékről érkező fiatal csapatok, akik tök jól szórakoznak, miközben az apjuk, anyjuk által összegyűjtögetett poros bakelitekről ismerős bulizenét játsszák.

De hogy a Crazy Lixxről is essen szó: ugyan a “Ruff Justice” már az ötödik lemezük, nekem először a cím nélkül megjelent előző albumuk (2014) jött be először, az is úgy nagyjából 60 százalékosan. Ők számomra azt a kategóriát képviselik, akik tényleg nagyon szolgai módon idézik meg a pufihajas-cicanadrágos korszakot: minden hangszín, minden manír, még a koreográfia is ugyanaz. Nekem ez a kevésbé szimpatikus megközelítés, egyszerűen azért, mert ennél már a Mötley Crüe “Dr. Feelgood”-ja is vastagabban, modernebbül szólt 1989-ben! Nem is beszélve a méltatlanul keveset emlegetett első Vince Neil szólóalbumról (Exposed, 1993), ahol Steve Stevens a mai fiatalokat megszégyenítő döggel tekerte ki a gitárja nyakát!

A “Ruff Justice” korrekt retró anyag, ügyes stílusgyakorlat jó dallamérzékkel és a megidézett korszak minden meghatározó markerével, mégis egy kicsit vértelennek tűnik. Nem tudom, hogy ezért a lityi-lötyi soundért a srácok felelősek, vagy a – valljuk be – közel sem tévedhetetlen Frontiers stáb. Tényleg érdemes meghallgatni Vince Neil fönt említett albumát: Apám! Ahogy az 25 év távlatából is csikorog, rúgkapál, csíp, mar, harap! A lényeg: a Crazy Lixx nem elég “crazy”: nem rossz, de huszonéves srácokhoz és az adott műfajhoz ennél sokkal több zabolátlanság, kirobbanó energia (hogy ne mondjam: pimaszság, vadság) illik!

Tartuffe

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Ossian

Ossian Dalpremier: Köd előtted, köd mögötted – Ma jelent meg az új album!

A várakozásnak vége – a mai napon, április 21-én megjelent az Ossian zenekar 22. stúdióalbuma, “Az Igazi Szabadság” címmel, amely már az előrendelések alapján rekord idő alatt, a megjelenés előtt közel egy hónappal elérte az aranylemez státuszt! A megjelenés alkalmából egy friss, dalszöveges videóval kísért dal is napvilágot látott. Köd előtted, köd mögötted: Paksi Endre a Köd előttem, […]

Five Finger Death Punch

Five Finger Death Punch – Ivan Moody énekes év végén elhagyja a zenekart

A Five Finger Death Punchról legutóbb év elején írtunk, akkor arról számoltunk be, hogy Jason Hook gitáros autójában állítólag már az új albumuk bömbölt, legalábbis annak egy nyers változata. Januárban tehát állítólag már csak a keverés volt hátra. Épp ezért is ért mindenkit váratlanul a frontember, Ivan Moody napokban tett nyilatkozata, a denveri KBPI rádiónak […]

Season Of Mist

Sólstafir – Dalpremier – Silfur-Refur

Berdreyminn címmel május 26-án jelenik meg a legutóbb, 2014-es Ótta albumhoz képest megújult felállásban munkálkodó izlandi Sólstafir hatodik albuma. A banda jelenlegi felállását Aðalbjörn Tryggvason gitáros/énekes, Svavar Austmann basszer, Sæþór Maríus Sæþórsson gitáros és Hallgrímur Jón Hallgrímsson dobos alkotja. Az album borítóját Adam Burke készítette. A friss anyagról harmadik előzetes dalként a nyitónótát tette közzé a csapat: A […]

quimby

Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n

Hazánk egyik legnépszerűbb koncertzenekara, a Quimby tavaly ünnepelte 25. születésnapját, a jubileumra pedig saját csodavilágukká varázsolták az Arénát. A grandiózus koncertet szerencsére nem hagyták az emlékek között veszni, így április 20-tól megvásárolható DVD-n, a kijelölt MOL kutakon. A Quimby tavaly lett 25 éves, a negyedévszázad dalait és élményeit pedig egy monumentális előadásba – Micsodaország – […]

Ghost Bath

Ghost Bath – Klippremier – Seraphic

Starmourner címmel a mai napon jelent meg a depresszív black metalos Ghost Bath harmadik nagylemeze, a 2015-ös Moonlover album folytatása. A 2012-ben alakult csapatról sokáig azt sem lehetet tudni, hogy kik ők valójában. A banda tulajdonképpen 2015-ig azt állította magáról, hogy Kínából, Chongqing városából származik (és 鬼浴 néven fut), de az anonim frontember egy újabb interjúban elárulta, hogy […]

NAILED_TO_OBSCURITY

NAILED TO OBSCURITY – King Delusion (2017)

nto_cover.jpg

Még február 3-án jelent meg a német Nailed To Obscurity harmadik soralbuma az Apostasy Records gondozásában “King Delusion” címmel és bizony – nincs mit ezen szépíteni – elsüllyedt a promóanyagok között. A véletlen szerencsének – azaz a promómappa rendszeres időközönként történő takarításának – köszönhetően megakadt a szemem a lemezborítón, majd a stílusmeghatározáson (dallamos doom/death) és már nem is volt kérdéses, hogy mi lesz a következő recenzió tárgya. Ezzel pedig rá is leltem az év eddigi egyik legjobb kiadványára, azt pedig előre ki merem jelenteni, hogy az év végi listánkon szerepelni fog, ehhez kétség sem férhet.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!