• MARTY FRIEDMAN – Új dal az ex-Megadeth gitárostól: Miracle

    Egyéb

    Az ex-Megadeth gitáros Marty Friedman új szólóalbuma, a Wall Of Sound augusztus 4-én jelenik meg, és most már a harmadik előzetes számmal is lehet ismerkedni.

    Az anyag producere maga Marty volt, a hangmérnök Paul Fig (Ghost, Rush, Alice In Chains), a keverést pedig Jens Bogren (Lamb of God, Opeth stb.) végezte, de a Queen legendás producere, Mack is besegített két dalnál (Streetlight, For A Friend). A lemezen három vendég is halljató lesz: Jinxx (Black Veil Brides), Shiv Mehra (Deafheaven)  és Jorgen Munkeby (Shining).

     



    www.facebook.com/martyfriedman.official
     



    MARTY FRIEDMAN - Miracle (a 2017-es Wall Of Sound albumról)




    MARTY FRIEDMAN - Whiteworm (a 2017-es Wall Of Sound albumról)




    MARTY FRIEDMAN - Self Pollution (a 2017-es Wall Of Sound albumról)


     

  • PRONG – Dalpremier a július végi albumról: Divide And Conquer

    Egyéb

    Zero Days címmel július 28-án érkezik a Prong új albuma, a szöveges videóval kísért, Divide And Conquer című előzetes nótát pedig máris meghallgathatod Tommy Victoréktól.

     


    A frontember a PureGrainAudio-nak válaszolt nemrég néhány komoly és kevésbé komoly kérdésre, többek között olyan témákat érintve, mint a maratoni futás, a szűk farmerek és a baseball.

    Arra a kérdésre, hogy Donald Trump metal-e vagy sem, Tommy ezt felelte:
    "Donald Trump egyértelműen metal: rendszerellenes, nem kimondottan politikailag korrekt és egy csomó embert feldühít."

    Tommy Victor a Yell!-nek nyilatkozva azt is mondta, hogy a szövegeiben nem megy bele túlságosan a politikai témákba:

    "A legutóbbi lemezen - X (No Absolutes), 2014 - nyomokban volt ilyen is. Én úgy csinálom ezt, hogy fogok egy dobozt, abba beledobálok egy kis politikát, némi spiritualizmust és punk rock mentalitást, majd ebből születik meg a dalszöveg. Ettől lesz Prong, ettől lesz más, de nyilván van egy rakás téma, amiből lehet válogatni. De valahogy ma minden álhír.

    Nagyszerű az egész. Ez ugyebár egy kanadai show vagy honlap, szóval nem tudom, hogy nálatok mi megy, de az USA-ban hihetetlen az egész. Csak átkapcsolsz egy másik csatornára, és ott egy egészen más perspektívában mutatnak be mindent. És valaki ezt is, azt is pénzeli. Valaki odateszi a képernyőre ezeket az ostoba fejeket, hogy mondják, amit a hirdetők akarnak, és amit a pénzes háttéremberek el akarnak juttatni a nézőkhöz. Vicc az egész. Egy csomó szöveget az ilyesmi inspirál.

    Ma este is játszottuk a Cut And Dry dalt a legutóbbi albumról, az is erről szól. Valamit mondanak neked, te meg elhiszed, aztán megtörténik valami, ami szöges ellentmondásban áll mindezzel, te meg csak lesel, hogy 'Mi van?!'. Erre csak azt tudom mondani, hogy 'Idióta vagy. Eleve bevetted a baromságot.'"

     

    PRONG - Divide And Conquer )szöveges videó a 2017-es Zero Days albumhoz)











      

  • CRADLE OF FILTH – Dal- és klippremier: Heartbreak And Seance

    Egyéb

    Cryptoriana - The Seductiveness Of Decay címmel jelenik meg szeptember 22-én az új Cradle Of Filth album, a két évvel ezelőtti Hammer Of The Witches folytatása. Az új lemez borítóját Arturs Berzins készítette, az első kislemezdalt pedig máris megismerheted, a Berzins-rendezte videoklippel együtt.

    Van egy Youtube-ra igazított és egy cenzúrázatlan verzió is...

    Dani Filth: "Ez a lemez mélyen át van itatva viktoriánus gótikus horrorral, ahogy ezt a címe is tükrözi. A 'Cryptoriana' a viktoriánus kornak a természetfeletti, a sír és a hátborzongató dolgok iránti rajongására utal, az alcím pedig csak még inkább kihangsúlyozza ezt a halál és az önmegsemmisítés ragyogóan elnyújtott folyamata iránti vonzalmat."

     






    CRADLE OF FILTH - Heartbreak And Seance (a 2017-es Cryptoriana... albumhoz)





    CRADLE OF FILTH - Heartbreak And Seance (a 2017-es Cryptoriana... albumhoz)























     

     



     

  • BEHEMOTH – Nergal legelső koncertélménye

    Egyéb

    Holnap startol a Behemoth, a Slayer és a Lamb Of God nyári amerikai turnéja, a lengyel banda főnöke pedig élete legelső koncertélményére így emlékezett vissza.

     



    "Volt egy heavy metal fesztivál lengyelországban, egy Gdansk melletti városkában, amikor 10-11 éves voltam, 1987-ben. Gdanskban éltünk és megkértem a szüleimet, hogy vigyenek el. Még csak jegyet sem kellett venniük nekem, mert a fesztivál egy parkban volt, és a kerítés mellől is láthattam mindent. Csak kértem, hogy hagyjanak ott egy-két órára, menjenek addig sétálni, én meg ott lófráltam és fotózgattam.

    3-4 zenekart is láttam aznap és igyekeztem kívülről magamba szívni a hangulatot. Mivel még nagyon gyerek voltam, nem sokra emlékszem, arra sem, hogy pontosan kik is játszottak, de két korabeli lengyel thrash banda biztosan fellépett, a Slashing Death és az Egzekuthor.


    Az egészből annyi maradt meg bennem, hogy nagyon élveztem. Mint amikor egy kiskölyök beszabadul a játékboltba! Akkoriban már gitározgattam, sőt, egy garázsbandánk is volt. Logókat is készítettem különféle bandáknak, a Centaurnak, a Hypnos Death-nek... Hiperamatőr volt az egész! (nevet)

    De az, hogy láttam metal bandákat fellépni ezen a napon, óriási élmény volt, és egyértelműen abba az irányba terelt, hogy én is valami ilyesmit akarok csinálni."

     




     

  • TOXIK – 28 év után új dal a technikás thrash csapattól: Stand Up

    Egyéb

    Stand Up címmel máris meghallgatható egy új dal a veterán New York-i thrasher Toxiktól, amelynek 3 tételes visszatérő EP-je Breaking Class címmel jön ki augusztus 4-én. A technikás  thrash csapat legutóbbi, második albuma 1989-ben jelent meg Think This címmel.

    A régi felállásból ma is a bandában van az alapító Josh Christian gitáros és a második lemezen bemutatkozó Charles Sabin énekes, akik mellé Jim DeMaria dobos és egy új basszer sorakozott fel.

     



    www.facebook.com/TOXIKMETAL
     



    TOXIK - Stand Up (szöveges videó a 2017-es Breaking Class EP-hez)










    TOXIK - Breaking Class EP
    (08/04)

    01. Stand Up
    02. Breaking Class
    03. Psyop

     


     

  • PRO-PAIN – Gary Meskil brutális fotókkal kísért friss közleménye

    Egyéb

    Brutális fotókkal kísért közleményt adott ki a múlt hétfőn Brüsszelben megtámadott, kirabolt, agyba-főbe vert Pro-Pain frontember, Gary Meskil.

    Gary első interjúja a támadás óta - katt ide!
     



    Gary köszönetet mond a St-Pierre kórház orvosainak és stábjának, hogy megmentették az életét, de a brüsszeli rendőrségnek is, mert a gyanúsítottakat elkapták. Azt mondja, hogy a csoportis támadás következtében az orra is eltört, a széttört szemüvegének szilánkjai a szemébe mentek, de az arcát és az állát is komoly sérülések érték.


    A jégcsákánnyal (
    A jégcsákány valószínűleg a bárokban használatos eszköz lehetett, amivel jeget lehet aprítani vagy adagolni - a szerk.) úgy zúzták fejbe, hogy a súlyos vérzés csaknem a halálát okozta, többszöri vértranszfúzióra volt szüksége. 12 napon át akarták még a kórházban tartani (műtét és gyógyulás), de inkább saját felelősségre távozott, mert az idegek nem sérültek, a műtétet pedig később, odahaza is elvégezhetik.


    Pár napon belül újabb vizsgálati eredmény várható Gary álláról, ami egyelőre nem zár rendesen, és egyelőre a frontember szilárd táplálékot sem tud fogyasztani. Ami a színpadra történő visszatérést illeti, azaz az Európa-turné folytatását, az nagyrészt az állsérüléstől, illetve annak gyógyulásától függ. Bizonyos fájdalmakkal még együtt tudna élni Gary, de az üvöltés, éneklés extra fájdalmakkal jár. 

    Ráadásul az elrabolt útlevelének pótlására is várnia kell 5-10 napot, így nagyjából ennyi idő után derülhet ki, hogy mi lesz a turnéval.

    Gary mindent megtesz a mielőbbi gyógyulása érdekében és pozotívan tekint a jövő elé. Ami történt, az nem változtat azon, hogy mit gondol Brüsszelről és az ott élőkről. Sok helyen megtörténhetett volna ez, írja, egyszerűáen csak rosszkor volt a rossz helyen. Belgiumot továbbra is a második otthonának tekinti.

    Végezetül köszönetet mondott minden támogatásért, segítségért, és reméli, hogy hamarosan a színpadról hálálhatja meg mindezt.



    Gary családja beindított GoFundMe kampányt, azon az oldalon lehet adakozni, segíteni abban, hogy Meskil kifizethesse a kórházi költségeit. 20 ezer dollár a cél, de máris több mint 11 ezer dollár jött össze.


    www.facebook.com/propainhardcore


    Mint ismert, a Pro-Pain nyári Európa-turnéjának van magyar állomása is: augusztus 16-án lesz a Barba Negra Trackben a Budapest Hardcore Superbowl. A főbanda Pro-Pain mellett fellép a Don Gatto, de további csapatok is színpadra lépnek majd. Reméljük, Gary mielőbb felgyógyul és folytatni tudja a turnét!

    A koncert Facebook oldala


    Teljes és mielőbbi gyógyulást kívánunk Garynek!
     



     

  • QUIET RIOT – A második előzetes dal az augusztusi albumról: Wasted

    Egyéb

    Road Rage címmel augusztus 4-én jelenik meg az amerikai hard rock veterán Quiet Riot új albuma, amelyről már a második előzetes dallal is lehet ismerkedni.

    A lemez eredetileg tavasszal jött volna ki, de Seann Nicols énekest (aki korábban az Adler's Appetite frontembere volt) még a tervezett megjelenés előtt kitette a csapat, az új frontember pedig az American Idolban feltűnt James Durbin lett, aki újra felénekelte az összes dalt.

     



    www.facebook.com/quietriot

     
     

    QUIET RIOT - Wasted (a 2017-es Road Rage albumról)





    QUIET RIOT:
    James Durbin - énekes
    Alex Grossi - gitáros
    Chuck Wright - basszusgitáros
    Frankie Banali - dobos



    QUIET RIOT - Freak Flag (a 2017-es Road Rage albumról)




     


     

  • ILLÚZIÓ – Ketten Kormáromból, az új klip: Az én utam

    Egyéb

    Az én utam című dalhoz készült el a komáromi Illúzió zenekar új videoklipje. A 2015-nen alakult formációt Cserepes László énekes és basszer, valamint Kvas Ferenc gitáros és szövegíró alkotja.

    "Sziasztok! Mi vagyunk az Illúzió zenekar Komáromból. Nemrég megjelent a legújabb videónk, amit a környezetünk érdeklődése miatt készítettünk el."
     



    www.facebook.com/illuzio2016

     

    ILLÚZIÓ - Az én utam (2017)




    ILLÚZIÓ - A Fény én leszek (2017)





     

  • MARK LANEGAN – Ilyen volt a koncert az A38 Hajón

    Egyéb

    A Gojira másnapján csekély kedvvel mentem a hajóra, és az első fellépő, Lyenn sem tett vidámabbá. A belga figura egymagában állt ki, hogy előadja hol melankolikus, hol érfelvágósan depresszív dalait. Néhol olyan volt, mint az Opeth akusztikus, belassult témái, de a legjobban az utolsó szám tetszett, amiben üvöltésig jutott emberünk. Olyan zene ez, amit otthon, rosszkedvűen szívesen hallgatnék, de koncerten nem esett jól, pláne, hogy nehéz volt eldönteni, a sűrű gitárgerjedés szándékoltan a zene része-e, vagy technikai malőr.

     



    De Duke Garwoodnál is volt ilyen. Őt egy dobos kísérte, és Laneganéhoz eléggé hasonló zenét játszott, csak még blues-osabb, nyersebb, pőrébb formában. Volt hangulata, viszont a számok egybefolytak, nem találtam bennük kapaszkodót. Mit tesz Isten, aztán Lyenn és Duke újra felbukkant a színpadon, ők is benne voltak ugyanis Lanegan kísérőzenekarában.

    Emberünk, a Screaming Trees hajdani énekese, másodvonalas grunge legenda, de szólóban is kultikus figura, bizony jócskán megöregedett. 52 évesen jóval többnek néz ki, és ami keveset az életéről tudok, hát valóban sok csapás érte, nehéz súlyokat cipel. Neki a zene nyilvánvalóan létfontosságú, a túlélés eszköze. A Gargoyle című ez évi lemeze mégsem tetszik. Az előző Phantom Radión még csak nyomokban feltűnő, színesítő, '80-as évekbeli elektronikus hatások az új anyagon sokkal nagyobb szerepet kapnak, s közben Mark dallamai vagy alibiből vannak csak, vagy önismétlőek. Így is van sok jó az albumon, és szeretem a nagyon sok mindennel rokon, mégis semmi mással össze nem téveszthető Lanegan-hangulatát, de a diszkós darabok így élőben épp csak egy fokkal működtek jobban.

     



    Látom, hogy Lanegan zenéjét nagyon sok olyan ember szereti, aki nem ismeri a Screaming Trees-t, és lehet, hogy számukra ennek a koncertnek amolyan világvége diszkó feelingje volt, egy dörmögős, mogorva énekessel, aki mégis zseniális (még ha nem is annyira, mint Tom Waits vagy Cohen vagy Nick Cave) – de szerintem nem volt ez olyan weird, amilyennek egyesek látják. Nem volt Twin Peaks, nem volt cool, én csak egy megkeseredett, végtelenül szomorú és magányos embert láttam, aki csak finoman bólogatott a táncosabb ritmusoknál épp úgy, mint a rock meg blues témáknál, és nem hiszem, hogy jól érezte magát. Vagy csak a magam érzéseit vetítem ki.


    Ami a műsort illeti, 4-4 számmal szerepelt az utóbbi három lemez (tehát csak én éreztem túlreprezentáltnak a Gargoyle-t), volt pár régebbi, és néhány feldolgozás (köztük két Joy Division). Nálam a legjobban a Blues Funeral két "slágere", a The Gravedigger's Song és a Riot in My House, valamint a Harvest Home (a Phantom Radióról) működött, de a Harborview Hospitalt is jó volt hallani a szívtépő elvágyódása ellenére (vagy miatt?), meg az elektronikával dúsított The Killing Season-t, amiről csak most esett le, hogy Brendan Perry (Dead Can Dance) szólólemezeivel rokon. De az újról a Goodbye to Beauty is szép volt. Meg összességében ez egy nagyon jó koncert volt, csak jelen sorok írója szubjektíve nem érezte jól magát, de arról végképp nem Mark tehetett.

    És jó, hogy megtelik a Hajó, ha jön Lanegan. És az is jó lenne, ha valami számottevően jó érné ezt az embert. Megérdemelne némi boldogságot…

    U. N.

    UNfotók a koncertről

     



     

  • INHALATOR – EP-premier a győri thrasherektől: Neglectia

    Egyéb

    Neglectia címmel jelent meg a thrash metalt egy kíméletlenebb és agyasabb formában játszó győri Inhalator 2 számos új kislemeze, amit azonnal végig is hallgathatsz. A tavalyi bemutatkozó albumhoz - Álmok temetője - képest nem csupán annyi változott, hogy új basszer érkezett a bandába.

    "A 2017-es évet tagcserével kezdtük. Basszer posztra érkezett Rákóczi Geri, akinek köszönhetően jóval tágabbra nyíltak a lehetőségeink a zeneszerzés terén, s ezt a két új dalból bárki könnyen leszűrheti, főleg ha ismeri az előző kiadványainkat. Magáról a Neglectia EP-ről annyit érdemes tudni, hogy az egészet otthon készítettük, saját kezűleg, ami amúgy nem mutat nagy változást az eddigiekhez képest, csupán az énekfelvételt ezúttal bevittük a panelbe..."


    www.facebook.com/inhalatorthrash


    "...A két dal nagyjából bemutatja a vonalat, amit vinnénk tovább a későbbiekben, persze erről nehéz konkrétat nyilatkozni, mert már akár holnap is kipróbálnánk valami újat...

    Az első dal, a címadó tétel, főként Zoli (a gitáros/énekes Macher Zoli) témáiból állt össze, az Exterra pedig inkább Tomitól (Gellén Tamás gitáros) jött, de szinte ugyanannyi a munka a dalszerzésben mindenki részéről.


    A szövegeket érdemes még megtekinteni - akár a YouTube link alatt. Borítóval ezúttal Fekete Ágit bíztuk meg, aki sikeresen hozta az elképzeléseinket.

    A 'Miért EP, miért nem nagylemez?' kérdésre a válaszunk pedig ez: nincsenek meg a kapacitásaink, hogy 40-60 percnyi anyagot ily módon kiadjunk, tehát ez az EP egyben egy felhívás is, szeretnénk a kiadók figyelmét magunkra vonni egy 2018-ra tervezett nagylemez megjelentetéséhez.

    Fontos: a teljes EP lejátszásra kerül a július 21-én és 22-én a budapesti Crazy Mamában megrendezendő Crazy Summer Feszten. Mi 21-én játszunk majd - elsőként ott lehet hozzájutni CD formátumhoz!"
     


    INHALATOR - Neglectia EP (2017)





    Neglectia

    Öngyötrő érzelmek alkotta tengerré váltak
    az el nem hűlt éretlen vágyak.
    Hyperboreiosz vagy pusztító kór
    az Ember, ki élő, de belül már holt?

    Lelketlen lelkek emberré lettek,
    korruptált testi Éden.
    Egy kétség, mely holnap ébreszt majd fel
    a tegnapnak ködfényében.

    Páncéllá lett minden bűnünk,
    önképünk elrejtve alszik bennünk.
    Regresszív formában hálóba zár:
    élet vagy álom? - örvénylő ár.

    Ágyadban fekve létezünk.
    Neglectia! Sírodba tesszük életünk.

    ...és az Ember csak kőszobrot áll,
    sírhalmok nászának dicshangja száll.
    Elmúlt egy faj, mert el kellett múlnia.
    Ölelj meg Neglectia!

    "Homo sum, humani
    nihil a me
    alienum
    puto."

    Karnális gyógyír, extázis kényszer.
    Földdé lett tükrök, könnyé állt ékszer.
    Bordák közt nyugvó, íratlan kódex,
    lélek-test elszáradt, felbomló komplex.

    Páncéllá lett minden bűnünk,
    önképünk elrejtve alszik bennünk.
    Regresszív formában börtönbe zár:
    élet vagy álom? - elmúló pár.

    Neglectia! Ágyadban fekve létezünk.
    Neglectia! Sírodba tesszük életünk.

    ...és az Ember csak kőszobrot áll,
    sírhalmok nászának dicshangja száll.
    Elmúlt egy faj, mert el kellett múlnia.
    Ölelj meg Neglectia!
    Ölelj meg Neglectia!




    Exterra

    Elavult architektúra -
    ösztönös romlás az ég felé.
    Az idő elfogyni látszik,
    dicső fény az emberi lény.
    Perfekció és önkény
    bálványszoborrá vakulva.
    A természetben nincs igazság,
    csak a föld alá hullva.

    Paradoxon elménkben:
    invenció és pusztítás.
    Poszt-organizált személyiség -
    egy végső megoldás.

    Megmozdul a Föld…
    és elmos a Víz.
    Tűzben ég el minden szégyen.
    Szélben száll el minden kín.

    Exterra!

    Önkegyelműleg ültünk trónba,
    minden élőt a porba rúgva,
    pirruszi győzelmünknek súlya
    nem lesz megtorlatlan!
    'Perichoresis' felbolygatva,
    mind mást és egymást irtva,
    Gaia - életünk bús mártírja
    nem lesz megtorlatlan!

    Paradoxon elménkben:
    invenció és pusztítás.
    Technologizált emberi béke
    a végső megnyugvás.

    Megmozdul a Föld…
    és elmos a Víz.
    Tűzben ég el minden szégyen.
    Szélben száll el minden kín.

    Exterra!

    Nem lesz megtorlatlan az élet,
    amit megfojtottak az évek.
    Egy feltépetlen bélyeg, amíg itt voltunk.
    Bábel tornya összeomlik,
    és múltunk elhanyatlik.
    Lelkünk "Ádám, hol vagy?"-a többé nem hangzik!






     




    INHALATOR:
    Macher Zoltán - gitár/ének
    Kovács Krisztián - dobok
    Gellén Tamás - gitár, vokál
    Rákóczi Gergely - basszusgitár, vokál







     

  • AVENGED SEVENFOLD – M. Shadows énekes 10 kedvenc metal albuma

    Egyéb

    Néhány hete a Rolling Stone magazin összeválogatta a 100 legnagyobb metal album listáját, és ehhez nemcsak a Metallica dobos Lars Ulrich véleményét kérték ki (Lars Ulrich 15 kedvenc metal albuma), valamint a Judas Priest frontember Rob Halfordét (Rob Halford 10 kedvenc metal albuma), hanem Ozzyét (Ozzy 10 kedvenc metal albuma) és a Slipknot, Stone Sour énekes Corey Taylorét is. De még a Gojira frontemberét (Joe Duplantier 10 kedvenc metal albuma)is megkérdezték.

    Az illusztris sorból nem maradhatott ki az Avenged Sevenfold énekese sem, ráadásul M. Shadows nagyon részletesen el is mesélte, hogy az ábécé sorrenbdbe pakolt 10 kedvenc metal albuma miért is volt rá akkora hatással.

     








    AT THE GATES - Slaughter Of The Soul (1995)


     

    "A suli után minden nap mentem a Bionic nevű lemezboltba, és volt ott egy srác, Mike, aki folyton death, thrash és black metalt nyomatott, amikor dolgozott. Ő mutatta meg nekem az In Flames-t, de a Dark Tranquillityt is, egy napon pedig az At The Gates zenekart is. Amikor besétáltam, megkérdeztem, hogy épp mi szól, mert a punk rockot is nagyon bírtam. Egy csomó cuccban nagyon szerettem a sebességet és a vadságot.

    Mondtam is a zenére, hogy 'Nos, minden daluk nem lehet ilyen. Már úgy értem, hogy ez hihetetlen!', ő meg erre: 'Nem. Vidd el a Slaughter Of The Soult, itt a CD, később meg fogod köszönni nekem'. Aztán ültem a kocsiban és az egész lemez olyan volt, mintha az arcodba csapnának egy téglával. De nem csak erről volt szó, a riffek is hatalmasak voltak, akárcsak a dalszerzés és a hangzás is jó volt. Voltak lágyabb momentumok is, de aztán visszatért a durvulat, jött az újabb gyomron rúgás.

    Szóval, ez a lemez mindent megváltoztatott számomra, mert rájöttem, hogy vannak bandák, amelyek még súlyosabban, még erőteljesebben, még jobban nyomják, mint mások, ugyanakkor hatalmas nótákat írnak és bizonyos szempontból még melodikusak is. Egy rakás black metal bandát is hallgattam, de nekem személy szerint ott a riffek annyira nem voltak óriásiak, az At The Gates CD-je viszont egy évre beragadt a kocsiban, és akinek csak tudtam, mutogattam is.

    Szerintem egy csomó mindent használtunk is az Avengedben ebből, ahol ezek a tuka-tuka thrash ütemek mennek. Ez egy fontos lemez volt számomra. Amikor újra összejöttek Belgiumban volt is velük egy közös bulink. Úgy képzeltem, hogy ezek a lehető legőrültebb kinézetű őrült figurák lehetnek, és mókás volt, hogy tök normális fickók álltak ki a színpadra, és közben gyilkoltak... Én meg csak lestem: 'Hű, ez őrület. Ezek a fickók olyanok, mint én, ember'..." (nevet)





    DREAM THEATER - Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory (1999)



    "Ez volt az első Dream Theater lemez, aminek igazán esélyt adtam. Emlékszem, hogy a Warped turnén voltunk, talán 2004-ben, és The Rev ( (Jimmy Sullivan, a 2009-ben elhunyt A7X dobos) ezt hallgatta a buszban. Új volt a CD-játszónk és amikor neki kellett vezetnie, ezt nyomta be, aztán fogtam én is a CD-t, benyomtam a lejátszómba és hátul elmerültem a lemezben. Tetszett a története. Minden tetszett a Dream Theaterben ezen a lemezen.

    Aztán persze visszaástam és nagyon jól megismertem a komplett diszkográfiájukkal, de ez volt az az album, ami számomra mindent megváltoztatott, mert ez volt az első alkalom, hogy egy teljes történetet hallottam egy lemezen. Akkor még nem hallottam az Operation: Mindcrime-ot a Queensryche-tól. Ez volt az első igazi konceptalbum, amibe igazán beleástam magam, és a hatására egy csomó mindent másképp kezdtem látni. Olyan jól volt összerakva, progresszív jelleggel és a dallamok is briliánsak voltak.

    Ez volt az első alkalom, hogy igazán megismerkedtem John Petruccival és a gitárjátékával. Noha egyike a leginkább nagyra becsült gitárosoknak, Petrucci mégis alulértékelt szerintem, mert nem csupán technikai szempontból bámulatos, de érzelem szempontjából is mindig a legjobb hangokat fogja le.

    Ez a lemez megmutatta nekem, hogy heavy metal zenével is el lehet mondani egy nagy sztorit. Egy csomó mindent fel lehet pakolni egy CD-re, nem kell mindig ragaszkodni a hagyományos formákhoz. Egy egész kalandot ki lehet hozni egy lemezből. Szóval, erre ennek a lemeznek köszönhetően jöttem rá."





    HELLOWEEN – Keeper Of The Seven Keys: Part II (1988)



     

    "Az I Want Out dalt egy tetkószalonban hallottam San Jose-ban. Egy csomó ittani lemezboltba is jártam, hogy begyűjtsem a Maiden lemezeket és hogy különféle európai power metal cuccokat szerezzek be, amiket egy válogatásról ismertem. Meghallottam ezt az I Want Out dalt és az volt az első reakcióm, hogy 'Nem lehet, hogy vannak még ennyire friss, tiszta és király nóták, mint ez!' Meg is vettem a Keeper Of The Seven Keys Part I és II lemezeket, egyben, és a dalok annyira jól meg voltak szerkesztve, hogy akár popnóták is lehettek volna.

    Aztán ott volt Michael Kiske is, aki talán az egyik legkedvesebb énekesem a világon, mert annyira finom, könnyed, annyira nincs semmi erőlködés az énekében, a hangterjedelme pedig egyszerűen hihetetlen! Sosem érzed rajta, hogy próbálkozik, igyekszik, erőlködik. Egyike azon énekeseknek számomra, aki rettentő alulértékelt, hiszen őt sosem emlegetik. És ez a CD nem olyan, amit könnyedén leveszel a Best Buy polcáról. Nekem is úgy kellett külön megrendelnem. Most már szerencsére fent van az iTunes-on is.

    Ez is egy olyan anyag, ahol briliáns a dalszerzés. Szuper módon le is van csiszolva minden. Olyan, mintha az Iron Maiden a saját poposabb verzióját nyomás. Ez a lemez azt mutatta meg nekem, hogy a metal dallamosabb vonalán mi minden lehetséges. Nem kell mindig olyan nyersnek lenni, vagy olyan sebezhetőnek, mint a Korn, vagy olyan elmebetegnek, mint a System Of A Down. Ez sokkal direktebb zene, ha meg egyes tempókat nézünk, akkor csaknem punk rock. Ugyanakkor szuperbársonyos, szuperfinom, és bámulatosan jók a dalok.

    A Beast And The Harlot dalunkban hallani is a hatását ennek a lemeznek. Jó pár nóta van ott, ahol kölcsönvettünk ötleteket, például úgy, hogy 'itt van egy óriási zongorás témácska, ahol ők hatalmas akkordmeneteket vagy modulációkat használnak, csináljuk mi is úgy'. Ez egy olyan lemez, ami fiatal koromban egy meghatározó anyag volt számomra, de ha beteszem a kocsiban, a legtöbben csak lesnek, hogy 'Ez meg mi a franc?! És ki ez az énekes fickó?! Ezen mindig jól mulatok..."





    IRON MAIDEN – The Number Of The Beast (1982)


     

    "A Piece Of Mind volt az első Iron Maiden lemez, amit beszereztem, és csupán azért, mert tetszett a borítója és mert mindenki az Iron Maident emlegette. Noha egy 12 éves srác számára nem feltétlenül a Maiden volt akkoriban a legnépszerűbb banda Amerikában. Amikor megismertem őket (Shadows 1981-es születésű, tehát ez 1993 táján lehetett - a szerk.), amolyan lejtőn voltak a másik énekes miatt, de hallottam a fénykorukról Bruce Dickinsonnal.

    Szóval beszereztem a Piece Of Mind lemezt és eleinte nehezen barátkoztam meg azzal, hogy mennyire hosszúak a dalaik és hogy mennyi különféle szólózás megy bennük. Amikor elkezdtem visszaásni, még több lemezüket begyűjteni, ráakadtam a Number Of The Beastre és az az album azonnal bekattant nálam, arról életre szóló rajongó lettem.

    A dalszerzés volt az, ami igazán elkapott. Velős, tömény volt, egy csomó menő résszel, azokkal a gitárpárbajokkal. Hallgattam már korábban az In Flames-t meg a hasonlókat, de arról sosem hallottam, hogy honnan jöttek a hatásaik. Ez a lemez mindent megváltoztatott számomra és emlékszem, hogy átvittem Briannek (Synyster Gates gitáros) és Zachnek is (Zacky Vengeance, az A7X másik gitárosa) azzal, hogy 'Srácok ezek a párbajozó gitárok annyira jók, hallgassátok csak, mit csinálnak! Az In Flames is ezt csinálja, de ez valami más. Egész más az érzete. Ahogy mindezt beépítik a dalokba, az nagyon király!'

    És arra is emlékszem, hogy ez a lemez a bandán is sokat formált. Azt tudatta velünk, hogy okés, ha egy dalon belül rengeteg szóló van, aztán meg lehet ennyire gyorsan sebességet váltani. Mindez nagy hatással volt az Avenged Sevenfoldra, az biztos."

     



    KORN – Korn (1994)


    "Amikor elkezdtem igazán beleásni magam a súlyosabb zenékbe, The Rev révén ismertem meg a Panterát. Épp a szüleim kocsiját vezettem, amikor először hallottam a Blind dalt a rádióban, és Phil Anselmót juttatta eszembe. Mert éneklés volt ugyan, mégis hörgéssel. De valahogy komorabbnak, félelmetesebbnek tűnt. Egy olyan érzés tört rám, amilyet zenehallgatás közben soha korábban nem éreztem.

    Később kiderült, hogy ez a Korn volt, és egy csomó ismerősömnek beszéltem róluk, de senki sem ismerte a bandát. Így aztán másnap elmentem Huntington Beach-be a Bionic lemezboltba, hogy megvegyem az első Korn lemezt. Nagy pillanat volt, amikor először feltettem, mert ilyesmit korábban nem hallottam. Az emberek nu-metalnak nevezték, vagy bármi másnak, nekem meg nagyon másnak tűnt. Funkys volt. Megkínzott is. Csupa olyan elemből állt,, amit korábban egyáltalán nem hallottam. Szóval, ennek a lemeznek a megismerése fontos pillanat volt számomra.

    Jonathan Davisben volt egy olyan sebezhetőség, ami Philt nem jellemezte. Phil inkább 'alfa' volt, a legtöbb esetben nagyon direkt. És itt volt ez a Jonathan karakter, aki szintén az üvöltős-éneklős dolgot hozta, énekelt, és nem csak ráüvöltözött, és közben nagyon sebezhetőnek tűnt."
     





    MEGADETH - Countdown To Extinction (1992)


    "Emlékszem, hogy a KNAC-t (rock/metal rádió volt Los Angelesben, ma már csak online létezik) hallgattam, ahol leadták a Sweating Nullets dalt. Olyan érzés volt, mint amikor megüt valami, de fogalmad sincs, mi az. 'Mi ez? Ez a fickó végig narrálja ezt a hátborzongató zenét. Másnap aztán mentem is megvenni a Countdown lemezt. Vicces volt, mert egy Pantera lemez tokjában tartottam, azon meg ott volt, hogy Fucking Hostile meg hasonló dolgok.

    A papám bejött és azt mondta: ezt nem hallgathatod, az áll rajta, hogy Fucking Hostile, én meg mondtam, hogy nem, nem, egy Megadeth kazetta van benne, hallgasd csak meg. Jó, mondta erre, meghallgatom, de ha káromkodnak benne, akkor nem fogod ezt hallgatni. Okés, rendben... Másnap azzal jött az apám, hogy ez a lemez hihetetlen, majd elkezdett Megadeth lemezeket vásárolni. Ennyire fogós, ennyire jó volt a Countdown, Dave Mustaine hangja meg annyira gonosz volt, a produkció viszont annyira tiszta és tökéletes. Nagyon menő volt az egész.

    Ahogy idősebb lettem, elkezdtem értékelni, hogy Marty Friedman mennyire hihetetlen dolgokat játszott ezen a lemezen. De ahogy mindig, a lényeg itt is a dalszerzés, meg az, hogy kissrácként azt éreztem: 'Ez nekem szól, ezt értem. Értem ezt a heavy metal cuccot'. Ez az egész korszak beszippantott. Akkoriban annyi óriási dal és óriási lemez született."





    METALLICA – Master Of Puppets (1986)


    "A Fekete Album volt az igazi bevezetésem a Metallica világába. 12 vagy 13 éves lehettem. Épp csak elkezdtünk zenéket hallgatni és azt a lemezt nagyon bírtam, noha nem feltétlenül változtatta meg az életemet. De amikor elkezdtem beszerezni a többi Metallica albumot, a Master Of Puppets volt az, ami igazán kitűnt számomra, a dalszerzés miatt. Soha korábban nem hallottam ilyen módon felhasználni a thrash elemeket.

    Hallgattam akkoriban a Divine Interventiont és más Slayer lemezeket is, és azok is nagyon bejöttek, de valahogy nem volt meg bennük ez a totális jelleg. A Master Of Puppets lemezben ott volt a remek dalszerzés, a thrash témákkal, ahogy még korábban nem hallottam. Ha valaki azt kérdezné, hogy miről szól a metal, csak beraknám neki a Master Of Puppets nótát. A riffépítkezés és a bridge is briliáns. Hány és hány alkalommal próbálták meg lenyúlni azt a bridge-részt, ahol az egészet szétkapják, jönnek a különféle hangnemek, aztán meg visszatérnek? De senkinek sem sikerült olyan jól megoldania, mint nekik ebben a dalban.

    Ez a metal/thrash dalszerzés legalapvetőbb kiinduló pontja, és van benne egy olyan változatosság, ami miatt izgalmas, érdekes tud maradni... Hihetetlen! Hihetetlen lemez. Az elejétől a végéig, egyszerűen briliáns."





    PANTERA – Far Beyond Driven (1994)


    "Ezt a lemezt The Rev révén ismertem meg, aki hatalmas Pantera rajongó volt. Akkortájt inkább punk rockot hallgattam, Bed Religiont, NOFX-et, ilyesmiket. Amikor szembesültem a Strength Beyond Strength sebességével, a Becoming groove-jaival és a Five Minutes Alone-nal meg a többi nótával, meg Dime-mal, Vinnie játékával, Phil hangjával és azzal, ahogy nem csak üvöltött, hanem énekelt és dallamokat is belevitt ebbe a színtiszta agresszióba, számomra már nem is volt visszaút. És ezt a lemezüket mindig is jobban élveztem, mint a korábbiakat, noha a Cowboys-on és a Vulgaron is vannak briliáns dalok.

    A Far Beyond Drivenben van egy extra erő, amitől még inkább átlép egy határt, ez színtiszta agresszió. És az ilyet mindig értékeltem. És mindig azt gondoltam, hogy ez az anyag eléggé kendőzetlenül oda van téve, mindig is ez volt a kedvenc Pantera lemezem. Az album első felén hatalmas groove-ok vannak, a másikon meg néhány érdekes dolog.

    Mindig is a Slaughtered dalt élveztem a legjobban. Abban nincs dallam, az színtiszta agresszió! Mindig is szerettem azt a nótát, de a Hard Lines, Sunken Cheeks-et is. Szerintem annak a szólója talán a leghatalmasabb szóló, amit Dimebag valaha is elkövetett. Az a középső szóló, a bridge-ben, és olyan, mintha a víz alatt játszaná és végig megy benne a feedback, de közben odateszi ezeket a briliáns hangokat. De a Slaughtered a kedvenc dalom, ezt leszögezhetjük."
     





    QUEENSRYCHE - Operation: Mindcrime (1988)


    "Ezt a lemezt később ismertem meg - a papámnak köszönhetően. Arról beszélgettünk, hogy milyen zenéket hallgatott a maga idejében, és az Operation: Mindcrime-ot mindig emlegette, és úgy, mint minden idők legnagyobb konceptalbumát. Egy napon elkezdtem hallgatni és valahogy beütött nálam. 'Ez itt csupa sikernóta, mind hatalmas szám!'

    Van ez a bámulatos sztori, ami átszövi a lemezt, és Geoff Tate énekest is itt hallottam először. 'Ez a fickó egy bámulatos énekes' - gondoltam. A hangja annyira finom és annyi különféle rétege van az éneklésének. Teljesen rágyógyultam erre a lemezre.

    Az Operation: Mindcrime-ot és a Dream Theater Scenes From A Memory-ját feltenném a legjobb metal konceptalbumok listájára. Néhány rock lemez is ide kívánkozik, a Pink Floyd albumok például, de ha metalról van szó, akkor ez a két lemez ugrik ki - számomra. Bárkinek megmutathatod ezeket, még azoknak is tetszeni fog, akik nem szeretik a metalt - ennyire jók. Elképesztően jók."





    SYSTEM OF A DOWN – Toxicity (2000)



    "Gyakran mentem fel San Francisco-ba, hogy ott varrassam magam, és a szalonban hallottam az első System Of A Down lemezt, de az igazából nem kapott el. Aztán egy nap felhívott Brian, azaz Synyster Gates: 'Haver, épp most vettem fel egy nótát a K-Rockról, a System Of A Down-tól a Chop Suey és hihetetlen!'. Át is hozta, én meg eldobtam az agyam, hogy hogyan lehet valami egyszerre ennyire dallamos, ennyire skizofrén és ennyire intenzív. Emlékszem, az jutott eszembe, hogy ilyen jó nóta nem lehet még egy a lemezükön.

    Aztán megszereztük az albumot, és ott volt a Prison Song meg az összes többi, és az egész lemez kifektetett, mert ennyire skizofrén cuccot korábban nem hallottam. Évekkel később rájöttem, hogy hatalmas Mr. Bungle hallgatók voltak. Nagy hatással volt rájuk a Mr. Bungle, csak hozzátették a súlyosságot. Sokkal kívánatosabbá tették a tömegek számára ezt a világot.

    És ott volt bennük ezzel a közel-keleti hangulat is, amit szintén nem hallottam korábban. Szóval, ez az album nagy fordulópont volt számunkra, ahogy nyomták ezt a dolgot, metallal és rockkal, és persze őrülettel keverve."



     

  • FIVE FINGER DEATH PUNCH – Ivan Moody az elvonóról kért elnézést, vissza fog térni

    Egyéb

    A Five Finger Death Punch énekese, Ivan Moody nyilvános közleményben mondott köszönetet a rajongóknak és zenésztársainak, hogy kiálltak mellette miközben ő ismét a függőségét kezeli egy gyógyintézményben. Moody-val nem először történik meg ez, most a legutóbbi Eirópa-turné közben okozott gondott az alkoholproblémája, emiatt átmenetileg Tommy Vext (Bad Wolves, ex-Divine Heresy) ugrott be a helyére.

    Az énekes azt ígéri, hogy augusztus 19-én, az amerikai turnéjuk következő szakaszának nyitóbuliján már ismét színpadon lesz a bandával.

     



    "Írni akartam mindnyájatoknak és kifejezni mély sajnálatomat, hogy nem voltam képes befejezni a legutóbbi nyári Európa-turnét, hogy kihagytam az utolsó néhány koncertet.

    Egy gyógyintézményben vagyok, hogy kezeljék a függőségi problémáimat, amelyek az életem minden területére kihatnak.

    Szeretlek titeket és szeretem a bandámat... Ez a dolgom és nem tudom az életemet enélkül elképzelni. 100 százalékosan elkötelezett vagyok, hogy újra egészséges legyek és visszatérjek a színpadra a Five Finger Death Punch-csal.

    Jelenleg a helyes vágányon vagyok, hogy bosszúra éhesen visszatérjek majd az Illinois állambeli Springfieldben, amikor elindul az észak-amerikai turnénk újabb szakasza. Elhatározásom, célom, hogy minden egyes jövőbeli koncertünkön énekeljek, Észak-Amerikában és Európában. Alig várom, hogy mindezt magam mögött tudjam és előre léphessek.

    Szeretnék köszönetet mondani Tommy Vextnek, hogy olyan óriási melót végzett, amikor beugrott helyettem. Szeretnék köszönetet mondani a tesóimnak a 5FDP-ban, hogy támogatnak a mostani kemény időszakban. Megjártuk a poklot is és visszatértünk onnan, nem fogunk itt megállni. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani a családomnak és a barátaimnak, akik felsorakoztak mögém, miközben én megteszem az egészségem érdekében, amit kell. De ami a legfontosabb, szeretnék köszönetet mondani nektek, a rajongóknak, a megingathatatlan támogatásért. Ez az év nem volt könnyű számomra, de a bátorításotok és a pozitív hozzáállásotok segít átlendülni a gondokon.

    Viszlát Knuckleheads, találkozunk augusztus 19-én!"

     








     

    FIVE FINGER DEATH PUNCH - IN FLAMES
    Europe 2017

    Nov. 16 – Gothenburg, Sweden @ Scandinavium
    Nov. 17 - Stockholm, Sweden @ Ericsson Globe
    Nov. 21 - Hamburg, Germany @ Sportshalle
    Nov. 22 - Berlin, Germany @ Velodrome
    Nov. 24 - Oberhausen, Germany @ KP Arena
    Nov. 26 - Prague, Czech Republic @ Forum Karlin*
    Nov. 28 - Zurich, Switzerland @ Hallenstadion*
    Nov. 29 - Munich, Germany @ Olympiahalle
    Nov. 30 - Padova, Italy @ Geox Theatre*
    Dec. 02 - Stuttgart, Germany @ HMH Schleyerhalle
    Dec. 04 - Paris, France @ Olympia*
    Dec. 05 - Luxembourg, Luxembourg @ Rockhal*
    Dec. 06 - Frankfurt, Germany @ Festhalle
    Dec. 08 - Vienna, Austria @ Stadthalle*
    Dec. 14 - Antwerp, Belgium @ Lotto*
    Dec. 15 - Amsterdam, The Netherlands @ AFAS Live*
    Dec. 17 - Birmingham, UK @ BCA*
    Dec. 18 - Glasgow, Scotland @ Hydro*
    Dec. 20 - Leeds, UK @ 2Leeds Arena*
    Dec. 21 - London, UK @ Wembley Arena*

    * az OF MICE & MEN is játszik



     

     

     

Keresés

Back to Top

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!