Sunset

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap + pár speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

22770603_10155003477733341_3705598769151738012_o

A hét zenekara: Sunset

Műfaj: Modern metal

Megalakulás éve: 2007

Város: Budapest

A Hét Zenekarában ezen a héten a fővárosba utazunk, ahol megismerkedünk a Sunset zenekarral, akik eszméletlen energiadús modern metállal szokták döngetni a klubok és a fesztiválok színpadait. Az srácok 2007-ben kezdték el működésüket, és egy nagyobb szünet után 2013-tól ismételten aktívan részesei a metál zene életének. 2015 tavaszán megjelent a Szívroham című EP-jük, majd ezt követte több videoklip, mint például az Inszomnia, a Önfogságban és a Motivator. Ez egy olyan úton indította el Őket, aminek a végkifejlete 2017 márciusában már kézzel fogható bizonyítékként megjelent We Are Eternity nagylemezük volt. Őszre pedig  kialakult a végleges felállás is.

A kérdéseinkre adott válaszaikat a videó után olvashatjátok. Rengeteg érdekes infó és kellemes muzsika, jó szórakozást kívánunk hozzá!

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Zozi: Két komponensű a válaszom. Az első az, hogy mi magunk. Az, hogy alkotni akarunk, az, hogy meg szeretnénk mutatni magunkat individumként és csapatként is, az, hogy nem szeretnénk beállni a sorba és klisé zenét csinálni, hanem valami kis extrával, ötlettel megfűszerezni a korlátok közé szorított metál stílust, az hogy maximalisták vagyunk és tökéletesíteni szeretnénk a produkciónkat és hangszeres tudásunkat, ami pedig a legfontosabb, hogy mindegyikünk ugyanazt akarja.

A második, komponens pedig a közönség. Kitörölhetnénk a hátsónkat az összes munkával, akarással, ha nem lenne mellettünk a közönség. Azt kell, mondjam, hogy amióta kijöttünk a We Are Eternityvel, megsokszorozódtak az emberek a koncertjeinken és az ő visszacsatolásuk ad igazi erőt és lelkesedést ahhoz, hogy tovább fejlődjünk, hogy jobban és jobbat csináljunk.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Zozi: Végső cél nincs, vagy ha van is, akkor talán az, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, aminek ugye tudjuk, nem nagyon van vége. Inkább rész céljaink vannak és általában a soron következőre fókuszálunk. Ha sikeresen elértük a check pointot, akkor megyünk tovább a következőre.

Az egész zenélést átölelő vágyaink persze vannak. Azt hiszem, reálisan látjuk magunkat és tudjuk hol a helyünk, de nagyon szeretnénk elérni, hogy bármelyik városba is megyünk fellépni, azon kelljen aggódnunk, hogy vajon befér-e mindenki a koncertterembe, illetve ha valaki külföldről keresne meg minket egy lemezszerződéssel nem biztos, hogy átirányítanánk másik bandához, úgyhogy legyen mondjuk ez a három konkrét dolog a „végcélunk”.

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

Dáci: Nincs többlet jelentősége a szövegeknek. Az is “csak” egy hangszer. Nyilván szeretném, hogy a hallgatóink tudjanak vele azonosulni, de a szövegek inkább nekem fontosak, hisz első sorban a személyes vívódásaim, gondolataim és örömeim végterméke. Összefüggések inkább a választott témáim közt vannak, de ez egyelőre nem tudatos. A mostanában születő szövegek viszont sokszor emelnek át sorokat a WAE soraiból.

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Zozi: Mindkettő. Úgy vélem manapság elengedhetetlen, hogy egy zenekar minőségi hangzással adjon ki anyagot. Ha nem ismernek, és nem szólsz vadul, akkor rögtön hendikeppel indulsz. Az emberek fele kb. fél perc után fogja kinyomni a zenédet és pörgeti át lejátszóját a következő bandára és teszik ezt teljes joggal. Nem mondok újat azzal, hogy az internetnek köszönhetően iszonyatos dömping van zenekarokból, így muszáj megütni a szintet hangzás terén, ha szeretnél egy szeletet a metáltortából. És ez csak az, amit kifelé mutat a zenekar. Az, hogy hogy szól a dalunk nekünk is legalább annyira fontos, mint a hallgatónak. Sokat dolgozunk velük és mindannyiunk fejében szól valahogy, és szeretnénk ezt visszahallani a stúdiózás után. Sosem fogom elfelejteni mikor először sikerült meghallgatnom a We Are Eternity-t egy normális hangcuccon. Leesett az állam, hogy ezt mi csináltuk. Nyilván most picit elfogult vagyok, de az vesse rám az első követ, aki nem az a saját gyermekével. Természetesen hallom a hibáit, de baromi elégedett vagyok a szólással. Viszont a következő lemezre még jobbat szeretnék.  Fejlődést szeretnénk elérni ebben is, csakúgy, mint minden másban.

Ezzel kéz a kézben jár az élő hangzás. Hiába szólsz jól albumon, ha ezt élőben nem tudod visszaadni. A stúdiózás sem egyszerű, de ez még nehezebb. Megfelelő hangszerek és erősítők megléte egy jó kiindulási alap, de ez még nem elég. Rengeteg közös gyakorlás kell ahhoz, megadd az esélyt zenekarodnak, hogy élőben is vissza tudja adni, amit a stúdióban csinált.

„És itt jövök a képbe én”, idézem Szűcs Szabi hangmérnököt. Mert ha minden olyan megvan, amit a fentiekben említettem, akkor fogod és rábízod magad a hangmérnökre. Rajtuk áll vagy bukik, hogy a belefektetett minden miként jut el a hallgatósághoz.

Sunsetre levetítve, mondhatom, hogy erre egyre nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni. Folyamatosan bővítjük az eszköztárunkat, ami az élő megszólalást javítja. Például nem rég vásárolt mindenki a zenekarból fülmonitort és alig várjuk, hogy végre kipróbálhassuk ezt koncertkörülmények között. Bence zenekarba kerülésével hála istennek rá voltunk kényszerülve, hogy szétgyakoroljuk magunkat, úgyhogy a gyakorlás is pipa. Amit még nagyon szeretnénk az egy saját hangmérnök. Sok nagyon jó és nem annyira jó emberrel dolgoztunk már együtt, de fix emberünk erre még nincs. Mint ahogy említettem a végeredmény milyenségéhez elengedhetetlen egy olyan szakember, aki tudja, hogy mit kell hallania az embereknek a színpadról, adott zenekartól. Szóval, ha hangmérnök vagy és olvasod ezeket a sorokat, akkor jelentkezz bátran!

Az első kérdésre is hasonló a válaszom. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Talán egy paraszthajszállal jobban szeretem a koncertezést, mint a stúdiózást, ami alatt a demózást is értem. Ennek nagyon egyszerű oka van. A koncert az, ahol az ember megmutathatja, hogy a sok próbateremben töltött órának mi az eredménye. Ha ez jó, akkor itt tudjuk leginkább leszüretelni a munkánk gyümölcsét. Az emberek mosolya, tapsolása, pogózása nagyon pozitív energiákat ad. Nem beszélve a bizonyos flowról, amit a koncerten élek meg. Sehol máshol nem tapasztaltam még hasonló érzést sem. Fantasztikus, mikor úgy jössz le a színpadról, hogy semmire sem emlékszel, csak arra, hogy kurv@ jól érezted magad és nem tudod levakarni az arcodról a mosolyt.

De stúdió körülmények közt is otthonosan mozgunk. Én például nagyon szeretek bevonulni a szobába, nyitni egy felvevő programot, berakni egy demót és énekelni rá. Szeretek improvizálni és megtalálni egy olyan dallamot, amit utána finomítgathatok.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítetek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Zozi: Mindenki nevében nyilatkozhatom, hogy teljesen nyitottak vagyunk metálon kívül eső zenei stílusokra. Közös kedvencünk a Don Broco, bár az azért annyira nem áll távol tőle, de bulizni mi is a Coco Jambo-ra, Ámokfutók és társaira szeretünk leginkább, mint sokan mások.

Engem speciel hosszútávon a metálon kívül nem nagyon köt le más stílus, de például Ádám rengeteg pop-ot és elektronikus előadót hallgat, amivel nem rest bombázni minket. Mivel ő rettenetesen igényes a zenére, így ha valamit meg szeretne osztani velünk, akkor én azt szívesen veszem. Tudom, hogy lesz benne valami, énektéma, dallammenet, stúdiós megvalósítás, vagy csak szimplán egy jól összerakott dal, ami kalapemelésre kényszerít. Mondvacsinált zenészként minden olyat tudok értékelni, ami az átlagnál magasabb szintet hoz.

Részemről túlzás lenne azt mondani, hogy szándékosan ezekből merítek, de nem egyszer kaptam magam azon, hogy improvizatív énekléseim eredményének nyúlását visszahallom a rádióból.

Honnan jött az új gitárossal az ismeretség, mit kell róla tudni?

Zozi: Bencét Ádám találta a neten, mint cover és playthrough videókat szorgosan gyártó gitáros fiút. Az általa választott dalok és azok milyensége átfedésben volt a Sunset stílusával, így ráírt, és bumm. De itt inkább átadnám Bencének a szót, hogy meséljen kicsit magáról.

Bence: Kiscsikó koromban partvissal a kezembe fogant meg a gitározás gondolata – akkor meg Limp Bizkitre és más nu metal bandákra pörögtem háton, így teljesen nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb zenélni és zenekarozni akarok! Eleinte a SnailGardN (Gyula), majd az Emma Undressed (Debrecen) zenekarokba működtem gitárosként, és a zeneírásból is aktívan kivettem a részemet. Idén nyáron Ádám keresett meg hogy lenne-e kedvem csatlakozni a bandához, erre a lehetőségre nem mondhattam nemet annak ellenére, hogy akkortájt az ázsiai régióban tartózkodtam munka miatt. Azóta már koncerteken vagyunk és részemről (és remélem részükről is) szólva úgy látom, hogy egy kellemes szimbiózis van kialakulóban (kettőspontde)… ami lehet már ki is alakult.

A jövőben lehet még számítani Tőletek magyar átiratokra a We Are Eternity albumról?

Zozi: Igen, szeretnénk még kijönni egy két finomsággal a WAE-ről. Van még jó pár olyan dalszöveg, amit megmutatnánk nektek magyarul is, de a fókuszba már rendesen kezd belekúszni a kettes Sunset lemez. Az elmúlt néhány hónapban kb. másfél albumnyi szám, vagy számkezdemény íródott a már meglevő három-négy albumnyi mellé. Igen nehéz megállni, hogy ne csak ezekkel foglalkozzunk, de igyekszünk mindent szépen sorjában csinálni. 99%, hogy lesz még magyar átirat.

Hol lehet Titeket legközelebb látni élőben?

Legközelebb a Special Providence A38-as lemezbemutatóján láthattok minket Január 19.-én. Gyertek el, mert a Special Providence kicseszett jó, az A38 kicseszett jó, a Sunset…majd ezt ti eldöntitek!

Nagyon köszönjük, hogy a Sunsetből Zozi, Bence és Dáci a rendelkezésünkre álltak, és ilyen terjedelmes és tartalmas interjút készíthettünk velük! Kívánjuk nekik a legjobbakat és reméljük, hogy morgósabb és energikus zenéjük minél több emberhez eljut! Hallgassátok és osszátok ti is, mert megérdemlik!

Elérhetőségek:

Facebook  – Youtube

 

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!