Fémforgács
Megérkezett szerkesztőségünk, munkatársaink 2024-es kedvenceit tartalmazó listáinak második része. Fogadjátok szeretettel, kellemes olvasást, böngészést kívánunk a folytatásra is!
Dimmurtal
1. In Vain – Solemn
(Gyönyörűséges progresszív death/black esszencia a norvég bandától.)
2. Sear Bliss – Heavenly Down
(A magyar atmoszferikus/pagan/black legenda az első lemeze óta folyamatosan elvarázsol.)
3. Selbst – Despondency Chord Progressions
(Fényesre csiszolt black metal gyémánt Dél-Amerikából.)
4. Thy Catafalque – XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek
(Az avantgarde metal legjelesebb honi képviselőjének zamatos új albuma.)
5. Hauntologist – Hollow
(Az atmoszferikus black metal/post-rock elegyet tartalmazó album a kétszemélyes lengyel projekt első nagylemeze.)
6. Watch My Dying – Egyenes Kerülő
(Magas színvonalú, magyar technikás groove metal.)
7. Árstíðir Lífsins – Aldrlok
(Az izlandi és német tagokat felvonultató zenekar egyedi pagan/black metal albuma.)
8. Dark Tranquillity – Endtime Signals
(A svéd dallamos death metal éllovasainak legfrissebb alkotása.)
9. The Vision Bleak – Weird Tales
(A saját zenéjüket horror metalként aposztrofáló német együttes új remekműve.)
10. Kingcrow – Hopium
(Progresszív metal csoda Olaszországból.)
11. Alcest – Les Chants De l’Aurore
(Remekbe szabott post/black metal, shoegaze stílusú lemez francia módra.)
12. Kvaen – The Formless Fires
(Black/pagan/viking metal – a svéd egyszemélyes projekt harmadik támadása.)
13. Hail Spirit Noir – Fossil Gardens
(Progresszív, egyedi görög stílusegyveleg.)
14. Deicide – Banished by Sin
(A Glen Benton vezette amcsi death metal horda legfrissebb istenkáromlásai.)
15. Madder Mortem – Old Eyes, New Heart
(Felemelő, progresszív metal a norvég testvérpár vezette csapattól.)
16. Fleshgod Apocalypse – Opera
(Szimfonikus death metal a szokásos magas színvonalon az olasz zenekar tollából.)
17. Nile – The Underworld Awaits Us All
(Brutális/technikás death metal az amcsi bandától, az egyiptomi mitológia jegyében.)
18. Tsatthoggua – We are God
(Black/thrash támadás német vehemenciával.)
19. Rotting Christ – Pro Xristou
(Garantáltan minőségi görög black metal.)
20. Vltimas – Epic
(A David Vincent által kormányzott, nemzetközi csapat death metal alapokon nyugvó zúzdája – van élet a Morbid Angel után.)
Morcos
1. Örnatorpet – Fordomdags (dungeon synth)
Már egy ideje érett, hogy végre ismét egy dungeon synth lemeznek ítélhessem egy esztendő koronáját. A svéd Örnatopret a Fordomgags lemezében ismét felélesztette azt a varázslatos atmoszférát, amibe annak idején beleszerettem a dungeon synth műfajának felfedezésekor. Az album dalai úgy éledtek meg előttem, mint egy régi elfeledett fantasy regény fejezetei, mindegyik egy kicsit más irányba terelvén ezt a zenei kalandot. Azóta sem tudok vele betelni!
2. Nemedian Chronicles – The Savage Sword (heavy/power)
Aki ismer, az tudhatja rólam, hogy nagyon szeretem Robert E. Howard írásait Conan a barbárról. Ebből fakadóan „lehet” kicsit elfogultan értékeltem ezt a lemezt… de nem tehetek róla, egyszerűen nagyon élvezem! Szinte mint egy Conan-témájú Blind Guardian korong, a The Savage Sword hasonlóan bombasztikus, és szinte kifogyhatatlanul ontja a jobbnál jobb riffeket.
3. Atlantean Sword – All Is Dust (dungeon synth)
A dungeon synth műfaja még egy remek lemezzel örvendeztetett meg idén az angol Atlantean Sword jóvoltából. Az All Is Dust a műfaj old-school vonalát erősíti, ami a magával ragadó, izgalmas és felemelő dallamok forrásaként egyből belopta magát a szívembe. Az egész lemez olyan, mint egy sword and sorcery film zenéje a ’80-as évekből. Epikus! (Hol a kardom?)
4. Saidan – Visual Kill: The Blossoming of Psychotic Depravity (meloblack)
A Saidan maradt Saidan, ez a lemez is egy gigászi riff cunamit hozott. Kicsit talán több teret kaptak thrash és heavy metal elemek mint korábban, de ettől csak jobb és erősebb lett a végeredmény. Merészet is mondok: a Moonlight Sorcery mellett ők az egyik legjobb melodikus black metal banda jelenleg a világon.
5. Coffin Storm – Arcana Rising (heavy/doom/thrash)
Ha egy banda olyan tagokból áll akik megfordultak már olyan formációkban, mint a Darkthrone, Aura Noir, Dødheimsgard, vagy az Immortal… akkor az nálam biztosan nyerő. Mindenki egy kicsit szokatlan szerepben dolgozott itt, de a végeredmény ütős. Igazi „old metal” album, brilliáns riffekkel és Fenriz szórakoztató vokáljával (ami tudom, hogy sokaknak nagyon nem jön be – nekem igen).
6. Spectral Wound – Songs of Blood and Mire (second wave black)
Klasszik másodhullámos black metalból ennél jobb nem termett a 2024-es évben. Mondhatjuk, hogy ez egyáltalán nem egy innovatív album… de a kivitelezés gyakorlatilag hibátlan.
7. Blasfeme – Black Legion (black)
Old-school és vagány: tömören így foglalnám össze a Black Legion-t. Ez egy szintén másodhullámos black metal album, amit átjár a középkori történelem, meghintve egy csipetnyi heavy metallal és kiemelkedő stúdiómunkával. Megjelenése után gyakorlatilag rongyosra hallgattam — addiktív!
8. Morgul Blade – Heavy Metal Wraiths (blackened heavy)
A Morgul Blade tovább csiszolta a maga fúziós black-heavy metal formuláját, ennek eredményéként egy szemtelenül fülbemászó lemez kerekedett. Megértem, hogy sokaknál a black metalos károgás nem igazán illeszkedik a heavy metal világába, de nálam nagyon bejött!
9. Sear Bliss – Heavenly Down (atmoblack)
A hazai felhozatal csúcsa nálam abszolút a Sear Bliss anyaga volt, amit volt szerencsém élőben kétszer is átélni – az album premier koncertjén (Lowland fesztivál) is ott voltam! Könnyed, nagyon atmoszférikus és zeneileg is nagyon sokszínű és izgalmas. Merem állítani, hogy egyben a saját életművük eddigi csúcsa is a Heavenly Down.
10. Brodequin – Harbinger of Woe (brutal death)
Alapvetően nem kenyerem a brutal death metal, de a majd’ 20 év szünetet követően visszatérő amerikai csapat akkora albumot rakott itt össze, hogy egy ilyen teljesítmény mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Igazi energikus zúzda, ami mellesleg annyira zseniálisan szól, hogy a stúdiómunka szempontjából példaértékű a Harbinger of Woe. Mondhatni, a műfaj epitómája is lehet ez a lemez.
A 2024-es toplistám végére nem szerettem volna már lemezeket pakolni, mert akadtak olyan élményeim is, amik vetekedtek egyes lemezek élvezetével. Ilyen volt a ’24-es Lowland fesztivál, ahol a koncertek mellett maradandó élményt jelentett a Next Metal Generations tehetségkutatón a zsűrizés megtisztelő szerepe, illetve hogy lehetőségem volt több külföldi zenekar tagjaival is személyesen találkozni (a beszámolót itt lehet elolvasni). Idén eljutottam életem első Thy Catafalque koncertjére is – nem mellesleg még a Gire-t is volt lehetőségem elcsípni, ami szintén nagyon emlékezetes marad számomra. De Szegeden is akadtak olyan koncertek idén, amik szintén meghatározó pontjai voltak a 2024-es esztendőmnek, mint például a The Devil’s Trade és a Fagyhamu fellépései.
LawrenceLiveVids
Visszatekintve az elmúlt évre azt kell mondjam, hogy elég mozgalmas volt. Új lehetőségeket hozott nekem a 2024-es év, mert többek között csatlakozhattam a Fémforgács csapatához, így a kis koncertes blogomból átugrottam egy nagy magazinra. Mivel olyan sok új lemezt nem hallgattam idén, inkább a koncertekre fókuszáltam, így azokról tudok többet írni. Persze néhány, hozzám közel álló albumról is születtek kritikák a magazinban.
Hogy ide kerültem, így még több koncertre sikerült eljutnom, ahol a nemrégiben elkezdett koncertfotós hobbimat is ki tudom élni, hiszen így már sajtósként járhatok koncertekre. Ezért születtek már cikkek a Fémforgács saját fotóival.
De akkor következzenek a kedvencek idénről, amiket kicsit nehéz volt összeválogatni így végül csak az általam legtöbbet hallgatott, hozzám legközelebb álló lemezek kerültek be. Volt közte olyan, ami meglepetés volt, mert előtte sosem hallgattam az adott bandát, meg olyan is, amit már nagyon vártam, hogy végre megjelenjen!
- Charlotte Wessels – The Obsession
- Chasing Zeniths – Epochs Changing
- God Is An Astronaut – Embers
- VOLA – Friend of a Phantom
- Marilyn Manson – One Assasination Under God – Chapter 1
- Opeth – The Last Will and Testament
- Freedom Call – Silver Romance
- All Machines Will Fail – Don’t Carve Icons – Build Boats
- Simone Simons – Vermillion
- Illumishade – Another Side of You
A koncertek terén nagyon mozgalmas volt a tavalyi év, hiszen sokfelé jártam, legtöbbször persze Budapesten, de azért eljutottam Bécsbe is, ahol az általam már évek óta legjobban várt esten vehettem részt. Charlotte Wessels énekesnő és bandája november 14-én a Flex Club színpadára lépett a VOLA előzenekaraként, melyről koncertbeszámolóm a linken olvasható. Igaz csak egy rövid, 45 perces fellépés volt, de nekem minden benne volt, ami hiányzott a 2019-es Barba Negras Delain buli után. Egy igazi érzelmi hullámvasút volt, persze több emelkedővel, mint hullámvölggyel. Szintén kiemelkedő volt nekem az áprilisi Barba Negras Beyond the Black buli is, ahol két színpaddal a kis sátorban is emlékezetes koncertet adtak. Harmadik alkalmam volt megnézni őket, de nem ért csalódás.
Ellenben kellemes csalódás volt az október 18-i Within Temptation, ami a bűn rossz 2018-as Tüske Csarnokos koncertjük után felüdülés volt, mindenben odatették magukat és jó produkciót hoztak össze. Szintén a kiemelt kedvencek között szerepel nálam a Dream Theater arénás fellépése, mivel ők bakancslistás banda voltak nekem, hogy egyszer meg kell őket néznem mindenképp. Nem bántam meg, fantasztikus zenei kavalkádot belesűrítettek az életművükből ebbe a közel három órába. Először láttam, de az újranézős kategória nekem Nanowar of Steel, akik nagyon jó, vidám, vicces koncertet adtak a Barba Negraban április végén. Augusztus elején a Converge volt, akiket szintén megérte megnéznem, az albumaikon is lévő tömény zúzdást élőben is arcunkba tolták. Még a november végi Freedom Call is a kedvenceim között van, igazán „happy metal” bulit csináltak az Analog Music Hallban (a koncertbeszámoló itt olvasható).
Nem hagynám ki a listából a Fekete Zaj fesztivált sem, ott az első napot kivéve mindegyiken ott voltam és maradandó nyomott hagytak bennem az Enslaved és a The Answer Lies in the Black Void koncertjei. A magyar koncertek közül a márciusi Düreres All Machines Will Fail a Theeth Marks-szal együtt, a május közepi Morte Silmoris a Red Stage-ben, ahol a Moby Dick előzenekara voltak.
Győr Sándor
főszerkesztő
Az elmúlt években én nyitottam az évértékelő cikkeket. Most a zárszó az enyém. 2024 több szempontból is különleges év volt a Fémforgácsilag. Voltak nehézségek az oldal működésében, de ensomhet és boymester áldozatos munkájával úrrá lettünk rajta. Aztán volt némi domain probléma is, de jelenleg minden fasza.
Ezen kívül pedig szeretném megköszönni mindenkinek a stábban, hogy hozzájárult a működéshez, de a fenti kollégákon kívül Armand (kösz a fáradhatatlan hírszerkesztést!) és a koncertek kapcsán paff és Krigare háttérmunkája nélkül a Fémforgács nem lenne az, ami. A kollégák listáját átböngészve két dolog látható. Egyik, hogy a társaság zenei ízlése roppant széleskörű, a másik pedig, hogy szerencsére vannak közös pontok.
Tavaly sok új zenekar került a látóterembe, de a listák előtt jöjjön egy összefoglalás, milyen zenei történések voltak 2024-ben. Először is januárban Pintér Mikivel ünnepeltük a 100. Fémforgács rádióműsort, ami ráadásképp már nézhető is volt a Twitch-en, meg utána a YouTube-on is. Ez egy újabb mérföldkő volt. Sajnos októberben 122 adás után a műsor kényszerpihenőre vonult. Nagy öröm, hogy több helyről hallottam, hogy hiányzik. Nekem is, szóval dolgozom a folytatáson.
A Stoner.blogos Niko barátommal közös StonerForgács műsorunk sem működik olyan intenzitással, mint szeretnénk és ahogy terveztük, de itt is igyekszünk idén új tartalommal szolgálni, amiben ex-kollégánk Winci továbbra is segítségünkre lesz. Azért a Muddy Roots új EP-jének ősbemutatója nálunk volt.
2024-ben kevesebbet írtam, mint szerettem volna, viszont lényegesen több koncertet sikerült behúzni. Többször is Emma lányommal. Ha ezeket rangsorolni kellene, akkor az A38 Hajós Zebrahead buli toronymagasan emelkedne ki. Rég volt, hogy egy koncert után napokig az ott elhangzott dalok “visszhangoztak” a fejemben.
Nagy élmény volt a Kispál és a Borz évzáró “házibulija” az MVM Dome-ban, meg a Téli Zaj a Dürerben. Említést érdemel még az SFV előadása Ritchie Kotzen előtt, illetve a Powerwolf színháza is. Nem a hagyományos értelemben vett koncertélmény volt a III. TanyaFeszt Tehetségkutató, ahol a zsűri tagjaként kicsit más szemmel néztem a fellépőket, de ott is jól szórakoztam. Megjelent néhány zenei témájú könyves recenzióm is tavaly, de egy 2023-ast (Stay Brutal! – 21 dal, 21 írás a metalról) sikerült a céges lapban nyomtatásban is kihozni. Ezzel egy álom vált valóra, aminek idén talán lesz folytatása is.
Nézzük akkor a listát! Azt hiszem, mivel a hazai és a nemzetközi felhozatal is kellően erős volt, külön mutatom meg a kedvenceket.
Itthon a Watch My Dying visszatérő lemeze, az Egyenes kerülő kapott el talán a legjobban. Erről az ismertetőben le is írtam mindent. Talán annyival lehet kiegészíteni, hogy azóta is rendre előkerül.
A Hét Jel Vérrel írva lemeze annyiban kakukktojás volt 2024-ben, hogy én már előző évben megkaptam és sokat is hallgattam. Azonban a megjelenés csúszásával még jobban sikerült kiismernem. Jó hír, hogy áprilisban élőben is hallhatom majd. A dobogó harmadik fokára a Thy Catafalque friss albuma fért fel, szorosan a nyomában az Asphalt Horsemen Never Forget, a Nest of Plagues Hellsolation c. lemezével, de az Auraleak (The Spirit Matrix) és az ISNT (5th) debütje is említést érdemel. Sőt – milyen jó, hogy szokás szerint nem kapkodunk és csak januárban listázunk, mert így a Tengeri Püspök Disconnected-je is odaért a listára. Ja, és majdnem elfelejtettem a január 1-én megjelent ALVA debütöt.
Rengeteg csapat és előadó választotta, hogy rövidebb anyagokkal jön ki. Kiemelkedett számomra a felhozatalból Polonkai Tamás Lélekvándorlás c. EP-je, ami mondanivalójával elég mélyre ment. A Muddy Roots aktuális EP-jéről fentebb már szóltam, de az év debütje címet nálam a Markoláb négy dalos anyaga nyerte.
A Breastbone Bleeding Reel EP-je a különlegessége a pszichedelikusabb és alternatívabb irány. Emlékezetes anyagot tett le ebben a “kategóriában” a Divent. (Másvilág), most sem hibázott a 15. születésnapját új anyaggal is ünneplő Don Gatto (Cataclysm) és az átalakult felállású Nagyúr (NEM) új anyaga is hozta a szokásos magas színvonalat. A Beerzebub az Önkéntes Sorstalanság EP-vel ismét briliánsan összefoglalta a korántsem rózsás hazai közállapotokat.
Van egy csomó csapat, akik valamilyen formában (általában egy-egy dallal, klippel) elcsípték a figyelmem. A teljesség igénye nélkül: boszorkányok pedig nincsenek, LAST SECONDS, Rettenetes Mümők, GARDA, the Neighbors, Flowʍolꓞ, The Curious Kind, a S.N.O.T. két dallal (Tetteid súlya és Akaratod ellenére feat. Gabó) is megmutatta, hogy számolni kell velük, de jöhetne már egy teljes anyag. A Dying Wish (A világ peremén) és a Z!ENEMi új lemezei is jók lettek, de annyit idén valahogy nem hallgattam őket. A Stone Sober meg egy különleges csapat, különleges zenével és kiváló lemezzel. A Red Swamp az I am The Sun dallal nagyon felcsigázott az idén várható új lemezével kapcsolatban.
A nemzetközi viszonylatban a Weather Systems bemutatkozása, az Ocean Without A Shore olyan intenzitással hozta vissza azt az Anathema érzést, hogy még manapság is gyakran hallgatom. Az meg, hogy idén élőben is láthatjuk őket az év híre volt. Amúgy a Spotify szerint is ez a lemez volt az idei TOP nálam.
A digi promók között leltem rá a chokecherry debütáló anyagára. A San Francisco-i shoegaze, grunge trió Messy Star c. EP-je visszarepített a ‘90-es évekbe. A No Other Place, meg az Afterglow például jól mutatott volna a The Crow filmzenealbumon is.
A Linkin Park visszatérése engem megfogott. A From Zero jó lemez lett, egyszerre hagyományőrző és előre tekintő. A zebrahead EP sorozatának friss darabja, az I. hozta azt, ami miatt élőben is olyan jók. A Sink Like a Stone meg egy újabb sláger.
Az I Want Blood-dal Jerry Cantrell megint egy király lemezt hozott ki, bár nekem az előző, a Brighten jobban tetszett. A The Offspring és a Green Day aktuális sorlemezei közül az utóbbi került ki győztesen a Saviors-szal.
A Leprous, a Greenleaf is kiváló anyagokkal jelentkezett, de a The Cure visszatérő Songs of a Lost World albuma is jónéhány hallgatást megér. A Zeal & Ardor Greif-je 2024 egyik új felfedezése volt, ahogy az ausztál Mammal Penny Drop-ja is. A Keanu Reeves c. dal még mindig király.
Idén nagyon sok podcastet hallgattam. A zenei témában a Nóniusz vágja meg a Short Form Rocks vitte a prímet. Az év csalódása nekem az volt, hogy év végére még azt is elfelejtettem, hogy 2024-ben lemezt adott ki a Pearl Jam.
Ha 2025 legalább annyira jó lesz, mint az előző, akkor én elégedett leszek. Az olvasóinknak a szerkesztőség nevében is köszönöm a folyamatos olvasást és támogatást!
Tartsatok velünk 2025-ben is!
