Rockvilág.hu online rockmagazin
Van egy sanda gyanúm, hogy Mosonmagyaróvár nem éppen a propagandagyár kedvenc városa. Nem elég, hogy ezen a szentségtelen helyen jött világra az önhergelő megmondóember, Bayer Zsolt kedvenc Pottyondy Edinája, ráadásul az önkormányzati választásokon 2006 óta először egy ellenzéki jelölt vette át a polgármesteri széket, de itt van még ez a fránya Beerzebub is.
Abban az esetben, ha a könnyűzenei kultúrát a Petőfi TV adásain keresztül teszed magadévá, ez a név valószínűleg semmit nem mond, illetve jobb is, ha itt befejezed az olvasást és valami emészthetőbb oldalra lapozol. Viszont ha képben vagy a honi underground kazamatáinak sötét világával, akkor nem kell az alapoktól kezdeném – maradjunk is ennél a verziónál.
Valamivel több, mint két év telt el a sokak számára kiábrándító eredménnyel zárult országgyűlési választások óta, ami után nem sokkal megjelent a nyilván dühös hangvételű, kislemeznek álcázott hangulatjelentés, a Szavak Ereje. Ez a kiadvány a maga cenzúrázatlan őszinteségével remekül összefoglalta a hazai közélet figyelemre méltó aktualitásait, amolyan “ami a köztévé híradásaiból kimaradt” jelleggel.
Idén nyáron megint csak lezajlott egy – ezúttal önkormányzati és európai parlamenti képviselői – választás, és maszkos hőseink ismét EP-t hánytak.
A vezértéma nagy meglepetésünkre a szeptember 20-án megjelent, háromtételes Önkéntes Sorstalanság kislemezen sem változott, viszont számtalan újrahallgatás után a legnagyobb határozottsággal kijelentem, hogy bár a Szavak Erejével elég magasra tették a srácok maguk előtt a lécet, ez a cucc direktebb és összeszedettebb lett elődjénél, ráadásul pofátlanul nagyot szól.
A borító éppen annyira lett szürreális, mint jelen korunk mindennapi politikai melodrámája, a tartalom pedig…hát na. Ambivalens érzéseim vannak, hisz bármennyire is az év egyik legfontosabb honi kiadványának tartom, sokkal boldogabb lennék, ha ez a három dal sosem jelent volna meg. Ám hiàba látszik fordulni a kocka, a hatalom továbbra is regnál: sem a rendszer, sem a módszer nem változott. Napi szinten árad a bőséges szarcunami, ami szűretlenül lényegül át dalszövegekké.
Nyitányként a sokatmondó című Rezsim az anyag egyetlen vendégszereplőjével, a Rivers Ablaze éléről ismerős Knapp Oszkárral kiegészülve ugrik bele páros lábbal a vékony jégbe, reflektálva olyan közelmúltban történt eseményekre, mint például a kegyelmi botrány. Mindezt egy finoman felvezetett “…üzenem a népnek, ragadj kaszát!” felszólítással, és már meg is érkeztünk a valóra vált rémálmaink világába, NERniába. Ezen a ponton örömmel írnám le, hogy görbe tükröt tartanak a hatalom elé, de a tükör sajnos bármennyire is abszurd képet mutat, ez nem más, mint a pengeéles valóság. Rövid körutazásunk utolsó állomásán és egyben a kiadvány csúcspontjaként a Propaganda című tétel emlékezik meg név szerint a gépezet “leghasznosabb” fogaskerekeiről, egyfajta kommentált stáblistaként.
Meghallgatása pártállástól függetlenül erősen ajánlott. Vigyázat, szemfelnyitó!
