rattlead.hu
Ha a friss Watch My Dying lemezzel kapcsolatban azzal kezdtem a gondolatsort (ITT), hogy 2004 milyen kiváló év volt a hazai extrém metal szempontjából, a Diafragma első és egyetlen nagylemeze kapcsán nem hallgathatom el, hogy 1998 akár a magyar death metal underground egyik mélypontja is lehetne. A ’90-es évek elejének demós/lemezes zenekarai az évtized második felére vagy abbahagyták a zenélést (pl. Monastery, Cultic Pulp, Dissect, Necrotomy, Eczema) vagy gyökeres stílusváltásokon mentek keresztül (Unfit Ass., Extreme – Strong – Deformity, Subject, Intense Agonizing/Intense). A háttérben persze az évtized végén a death metal vonalon itthon is folyt a demózás (a Gutted-előd Genocide, Testimony, Malediction, Art Of Butchery), de a szcéna ismételt – lemezeket is eredményező – aktivitására az ezredforduló utánig kellett várni (az előző félmondatban emlegetettek mellett Gutted és Age Of Agony).
A szentesi Diafragma azonban szembe ment az időszakot és a magyar színteret meghatározó black metal, modern/extrém metal és az éledezőben lévő heavy metal trendekkel. Az 1993-ban alapított négyes tagjai foggal-körömmel ragaszkodtak a death metalhoz. Kitartó munkával bedolgozták magukat a hazai földalatti színtérre, 1997-tel bezárólag három demó felvételük is készült. Mire a tényleges nagylemezig, azaz akkoriban csak műsoros kazettáig eljutottak, körülöttük már/még alig akadt olyan magyar zenekar, amely a hagyományos felfogás szerint közelített a műfajhoz. A Diafragma motorja Kovács Tibor gitáros volt, aki a vokálok egy részét is magára vállalta. Az underground berkein belül legismertebb figura pedig a dobos, Vígh Endre, aki Tibor társaságában utóbb megfordult a Gholgoth soraiban, de játszott egyes Sunstroke, Blood Rainbow és Tesstimony anyagokon is. A további alapítók pedig Ugrai Tamás vokálos/basszusgitáros és Miklovicz Gyula gitáros voltak. Ez a négyes a zenekar fennállása alatt végig együtt is maradt. Ha jók az infóim, a majdani nagylemez rögzítésének évében basszusgitáron csatlakozott hozzájuk Török Bálint, így a dalszövegeket jegyző Tamás kizárólagos terepe a vokálozás maradt.
Az újrakiadás bookletjéhez írt lábjegyzetében amúgy Tibor tisztába is teszi az énekes-kérdést. Nos, ahogy a bevezetőben említettem, 1998 nemcsak nemzetközi szinten, hanem itthoni viszonylatban sem nevezhető a death metal csúcsévének. Idehaza nem volt ritka, hogy a ’90-es évek underground zenekarai olyan hangmérnökkel, producerrel voltak kénytelenek kooperálni, akinek az adott műfajhoz még csak érintőlegesen sem volt köze. Ezek egyike a Lord révén ismert néhai Vida Ferenc, a másik pedig a Bikini Stúdió és Németh Alajos voltak. A Diafragma a kazetta-album rögzítése érdekében az utóbbit választotta, és a Beatrice, illetve a Telegram gitárosa, Vedres József felelt a stúdiós munkálatokért. A Soulscream – mely annak idején a Trottel Records gondozásában kizárólag kazettán jelent meg – hangzás szempontjából természetesen nem említhető egy lapon a nemzetközi mérce alapját képező darabokkal. Az eredeti borítókép meg már korabeli szemmel sem volt főnyeremény. A lényeg, a dalok tekintetében azonban a Soulscream-nek semmi oka a szégyenkezésre. A srácok feltehetően alaposan begyakorolták a szerzeményeket az 1997 februárjában levezényelt stúdiózás előtt, melyek elsősorban Endre technikás játéka miatt az amerikai irányvonal dolgaihoz álltak közel. Az attitűd, a megszólalás helyenként a svéd irányt idézi, természetesen nem a göteborgi, hanem szigorúan a stockholmi csapásvonalon. Ha csak egy támpontot lehetne említenem, akkor az a korai Morbid Angel lenne, mégpedig konkrétan a mostoha sorsú Abominations of Desolation lemez. A Soulscream szerzeményeiben hallható ős-death metal vokalizálás is a Mike Browning-féle acsarkodást idézi. Endre változatos tempókat diktált az egyes szerzeményeknek, a riffek között szintén akadnak lassabb, doomosan borult darabok (pl. Lava of My Illusion vagy Be Absorbed). Egyébként a változatosság az egész anyag fő jellemzője, így az olyan hirtelen váltások, blastbeat-ek is, mint amilyenek mondjuk a To Live – To Die, a Be Absorbed vagy a Damnation című szerzeményekben hallhatók. A felvétel vége felé, a Disappointing Time-ban ha csak jelzés értékkel és kezdetleges formában, de dallamos vokálfoszlányok is felütik a fejüket. Egyesek emlegették a Diafragma kapcsán az At the Gates nevét is, de Tibor játékától ez a fajta melodikus felfogás igen messze állt, kivéve talán a Dark Demons egyes megoldásait.
A Metal.hu az idei nyár folyamán végre CD verzióban is megjelentette a Diafragma kazetta-albumát. A digipak kiadáshoz az anyag új borítót kapott, ahogy már említettem, Tibor lábjegyzettel látta el a bookletet, illetve a füzethez az érintettek a dalszövegeken túl egy kupac korabeli fotót is előástak. A Diafragma tehát a kedvezőtlen széljárás idején emelte magasra a death metal lobogóját – sajnos mégis csak egy lemez jött össze nekik, de bő két és fél évtized távlatából nézve a dolgot, nem járok messze a valóságtól, ha azt írom, hogy a Soulscream képében a hazai death metal egyik megkerülhetetlen felvételéről van szó.
Rendelés: https://metal.hu/shop/termek/diafragma-soulscream-cd-digipack/
