rattlead.hu
Interjú Björn „Nalle” Ostermannal, a Chaosbreed dobosával a Brutal album 20. évfordulója kapcsán. Az interjút két részletben közöljük magyar és angolul.
Nalle, mielőtt a Chaosbreedről kérdeznélek, mi a helyzet a finn Death gyökereivel? Hogyan kezdett el fejlődni?
Hát, azt mondanám, hogy az 1980-as évek végén/az 1990-es évek elején kezdett kialakulni, amikor az embereknek elegük lett a régebbi speed/thrash metal dolgokból, és valami nehezebbet akartak hallani és csinálni, a death metal stílus mentén. Mint például a Morbid Angel, Dismember, Entombed, Carnage, Carcass, Grave, Napalm Death stb.
A finn death metal szcénát évek óta az egyik legjobbnak tartják a világon, főleg a 90-es évek elején született alkotásokat. Egyetértesz ezzel?
Néhányan hajlamosak így gondolkodni, de én személy szerint soha nem voltam igazi rajongója a finn death metalnak. Úgy értem, szeretem a Xysmát, a Funebre demóit (godz!), a Disgrace-t, a Sentencedet, Abhorrence-t, a korai Impaled Nazarene-t a Luttinen Bros-tól, stb, de ha választanom kellene, a kedvenc „színhelyem”, hogy úgy mondjam, az a korai stockholmi death metal színtér lenne az összes klasszikus zenekaraival. Szóval nem, nem feltétlenül értek egyet a leírással, mivel nem igazán érdekelt. a finn „újabb” death metal bandák, amelyek az általam említett nevek után jöttek. És még mindig nem érdekelnek. Ez tényleg ízlés kérdése.
Egyfajta aranybánya volt, tekintve, hogy mennyi együttes volt aktív azok közül, azokban az időkben?
Nem, szar volt.
Gondolod, hogy az egyetlen legbefolyásosabb médium az ország fellendülőben lévő death metal szcénára Klaus Flaming heti rádióműsora, a Metallilitto (The Metal Union)?
Klaus sok death metal előadót népszerűsített, de aztán a metál minden stílusát népszerűsítette, nem pedig csak a death metalt. Természetesen nagy hatással volt a dolgokra, mivel ez volt a legegyszerűbb és legolcsóbb módja annak, hogy az internet előtt hallhass az új előadókról, mivel a rádióműsorát az egész világon hallhattad. az országos YLE rádión keresztül ingyenesen hallgathatta mindenki. Aztán volt elég sok fanzine, és más jelentős magazinok, mint a Rumba, Soundi, Sue és Suosikki, amelyek a finn zenét népszerűsítették. a death metalt is. Nem szabad elfelejteni az olyan hatalmas munkát végző srácokat, mint a Lahtinen Bros, Jami és Luxi, valamint az Abhorrence eredeti dobosa, Kimmo Heikkinen, aki a finn színtérért is sokat tett. Hail!
Finnországban nem született annyi anyag, mint Svédországban és Floridában például, de a minőség megelőzte a mennyiséget, igaz?
Ez igazából nézőpont kérdése. Biztos így van, ha te mondod, én nem igazán tudok ehhez hozzászólni. Sajnálom, mert az én érdeklődési köröm mindig is Finnországon kívül volt.
Úgy gondolod, hogy Finnország talán inkább a promóterek hiányától szenvedett…és helyszínekben?
Valószínűleg, de akkor viszont ott volt Lepakko Helsinkiben és A-Panimo Turku-ban, amelyek elhozták már a kilencvenes évek elején néhány jelentős szereplőt az országba külföldről, mint pl. Entombed, Dismember, Crematory (swe), Disharmonic Orchestra, Disastrous Murmur, Massacre (us), Grave, Obituary, Napalm Death, Cadaver (nor), Dark Throne és Therion, tehát azt mondanám, hogy a helyszínek és koncertek hiánya igen, viszont gyakran látogattuk ugyanazokat a helyeket, hiszen minden érdekes koncertre el kellett menni, ha volt rá lehetőség. Ezek hiánya olyan helyzetet is teremtett, hogy sokan közülünk Finnországból Svédországba kellett utaznunk, hogy olyan bandákat láthassunk, mint a Slayer, Morbid Angel, Carcass, Tiamat, At The Gates, Grave, Entombed, Dismember és a Desultory, amikor nem igazán vették a fáradságot, hogy átjöjjenek ide Finnországba játszani – kivéve persze az olyan bandákat, mint az Entombed és a Dismember.
Vajon a finn death metal mozgalom leleményessége és ambíciója egyszerűen csak egy korai példája a metál underground szabadszelleműségének?
Nah, ennek biztosan a Koskenkorva vodka az oka. A végtelen tél öngyilkos szele és a szárnyak, valamint az éjféli nap, amik ugyanúgy hozzájárultak ehhez.
Ha visszatekintünk a 80-as évek végének/ 90-es évek elejének virágzó death metal szcénájára és a valóban globális hatását, a regionális különbségek meglehetősen egyértelműek (Florida, New York, Anglia, Hollandia, Svédország). Vajon a műfaj területi lényege szülte a gazdag és változatos metál alvilágot?
Lehetséges. Úgy értem, gondolom, minden ország minden zenekara rengeteg hatást vett át az ő anyanyelvi-zenei örökségéből ugyanúgy – akár szándékosan, akár nem. Nézzük csak meg az olyan zenekarokat, mint Amorphis, a Sentenced és a Sepultura, hogy mit vittek bele a zenéjükbe, például.
Ha a svéd death metalra a svéd hardcore volt hatással, akkor a finneknél úgy tűnt, inkább a brit death/grindhez hasonlítanak, nem?
Nos, másrészt a svéd hardcore-ra elég nagy hatással voltak az angol bandák, mint például a Discharge (természetesen), a GBH és a The Exploited, szóval nem igazán tudom… Kivéve, hogy a zenei sokszínűség – vagy annak hiánya – a death metalban, mint egy nagy olvasztótégely, olyan. Úgy értem, ha brit death/grindről beszélünk, akkor ugyanúgy beszélhetnénk az Agathocles-ről az Anal Cuntról az USA-ból, Patareniról Horvátországból és Atta-ról Svájcból, mint ahogyan a hatásokról is beszélhetünk, haha.
Kinek az ötlete volt a Chaosbreed megalakítása és ki, mi volt a mozgatórugója a zenekar mögött?
Azt hiszem, a Chaosbreed alapötlete az Evil Chucks tribute koncertünkből származik – Alexi Laiho (Children Of Bodom), Taneli Jarva (Sentenced, Impaled Nazarene és mások) és a Jari Hurskainen (Gandalf) az énekes, Mitja Harvilahti (Moonsorrow) és Janne Perttilä (Moonsorrow, Rytmihäiriö) gitárokon, Olli-Pekka Laine (Nuxvomica, Sininen Hevonen, Amorphis) basszusgitáron és én doboltam – a néhai Chuck Schuldiner (Death) számára a Nosturiban a Helsinkiben 2002. március 1-jén. Azt hiszem, ez gyújtotta meg a szikrát, ami utat adott a formációnak és a játéknak. És még több old-school death metal bandát is a Chaosbreeddel.
Figyelembe véve a felállást, te a doboknál, Olli-Pekka Laine a basszusgitáron, Taneli Jarva az éneken, Esa Holopainen és Marko Tarvonen a gitárokon. Ez volt egy underground all star zenekar volt, nem igaz?
Azt hiszem, igen. De aztán megint csak nagyon organikusan alakult és indult, szóval nem igazán volt úgy, hogy „oké, alakítsunk egy all-star zenekart és keressünk egy csomó pénzt”, mi csak egy kis old-school death metalt akartunk játszani a változatosság kedvéért, szóval alapvetően ez volt az, amit csináltunk, csináltuk, haha. De úgy emlékszem, hogy Taneli Jarva boldog volt, amikor kapott némi előleget a Century Media-tól a Chaosbreed album master szalagjai okán: „bassza meg, ezek a srácok elszórták a pénzt a Sentenced-royaltiesemből, amikor megvették nekem a szerintük szükséges faxgépet. Most végre bosszút álltam – kamatostul”, haha!
Igaz az, hogy a Chaosbreed inkább egy régi iskolás alapokra visszavezethető zenének indult? Inkább Death metal zenekarnak, mint egy új, eredeti bandának? Mint a Bloodbath…
Igen, azt hiszem, így is mondhatjuk. Úgy értem, nem próbáltuk újra feltalálni a kereket, hanem alapvetően egy jó kis régi vágású death metalt akartunk játszani, szóval ezt tettük. Remélhetőleg sikerült, legalábbis én úgy érzem, hogy készítettünk néhány jó kis dallamot.
Egyébként jó barátok vagytok?
Nos, azt mondanám, hogy a barátságunk már a késői blaszfémikus pokol tüzében kovácsolódott össze. Az 1980-as években, néhány klasszikus death metal koncerten a fővárosban és az országban, tinédzser korunkban… és ezen semmi sem fog változtatni. Azt hiszem, mondhatnánk, hogy barátok vagyunk, még akkor is, ha nem lógunk együtt, nem tartjuk napi szinten a kapcsolatot stb. Úgy értem, én Taneli Jarvával találkoztam egy bárban az idei Hellsinki Metal Fesztivál után, és lőttünk pár szart, szóval azt hiszem, minden rendben van. Egyébként, hallgassátok meg Jarva új bandáját, a T Jarva & The Dark Place-t, nagyon jó anyag!
Egy Entombed dal után neveztétek el, ez magáért beszél, nem igaz?
Nos, miért is ne. Jól hangzott, legalábbis jobban, mint néhány más lehetőség. Vagy nem tudom, hogy hogy volt-e más lehetőségünk, tényleg. Azt hiszem, csak azt akartuk, hogy a név tükrözze a death stílusunkat.
Azért álltatok össze, hogy death metalt csináljatok, ahogy azt kell…
Hát, úgy volt, hogy durva, primitív és old-school legyen, szemben valami szimfonikus szarsággal… vagy technikai szarsággal szemben. Úgy értem, emlékszem, hogy a holland Pestilence csinált akkoriban nagyon jó albumokat a karrierjük elején. A Consuming Impulse és a Testimony Of The Ancients című albumukkal, és mennyire csalódott voltam, amikor teljesen elvesztették a fonalat, és a „jazz/fúziós hatású” Spheres című albumukkal más vizekre eveztek. Úgy értem, ugyan már, az az album talán még a Cold Lake-nél és az Illud Divinum Insanusnál is rosszabb.
Well, it was meant to be gritty, primitive and old school as opposed to some symphonic shit or technical crap for sure.
Interview with Björn „Nalle” Ostermann, drummer of Chaosbreed, on the occasion of the 20th anniversary of the Brutal album. The interview is published in two parts in English and Hungarian.
Nalle, before I ask you about Chaosbreed, how about the roots of Finnish Death Metal? How did it start to develop?
Well, I’d say it started to develop in the late 1980’s/early 1990’s when people got fed up with the older speed/thrash metal stuff and wanted to hear and do something heavier along th lines of bands such as Morbid Angel, Dismember, Entombed, Carnage, Carcass, Grave, Napalm Death etc.
The Finnish Death Metal scene has been revered for years as one of the best around in the early 90s, do you agree with it?
Some people tend to think like that but personally I have never been a real fan of Finnish death metal. I mean, I love Xysma, the demos by Funebre (godz!), Disgrace, Sentenced, Abhorrence, early Impaled Nazarene by the Luttinen Bros etc, but if I’d have to pick my preferred „scene” so to speak, that would be the early Stockholm death metal scene with all their classic bands. So no, I don’t necessarily agree with the description as I really didn’t care about any of the Finnish „newer” death metal bands that came after the names I mentioned. And still don’t. It’s a matter of taste really.
Was it a kind of goldmine, considering how many outfits were active around those times?
No. It was shit.
Do you think, that the single most influential medium on the country’s burgeoning Death Metal scene was Klaus Flaming’s weekly radioshow Metallilitto (The Metal Union)?
Klaus did promote many death metal acts but then he did promote all styles of metal, not just death metal. Of course he had a major impact on things as it was the easiest and cheapest way to hear about new acts before internet, as you could hear his radio program in the whole country for free through the national radio YLE. Then again you hade quite a few fanzines and other major magazines such as Rumba, Soundi, Sue and Suosikki that promoted Finnish death metal as well. One shouldn’t forget the huge work guys such as the Lahtinen Bros, Jami and Luxi as well as the original drummer for Abhorrence, Kimmo Heikkinen, did for the Finnish scene as well. Hail!
Finnland didn’t produce the same amount stuff that Sweden and Florida, for example, produced, but quality took over quantity, correct?
It’s a matter of opinion really. It must be so if you say so, I cannot really comment on this, I’m sorry, because my interests have always been outside of Finland.
Do you think that Finnland perhaps suffered more from a distinct lack of promoters and venues?
Probably, but then again you had Lepakko in Helsinki and A-Panimo in Turku that brought already in the early 1990’s in some major players to the country from abroad such as Entombed, Dismember, Crematory (swe), Disharmonic Orchestra, Disastrous Murmur, Massacre (us), Grave, Obituary, Napalm Death, Cadaver (nor), Dark Throne and Therion, so I’d say the lack of venues and concerts were on the other hand visited frequently by those in the know as you had to go to all interesting gigs when you had the chance. Also the lack of venues and gigs created a situation where many of us travelled from Finland to Sweden in order to see bands such as Slayer, Morbid Angel, Carcass, Tiamat, At The Gates, Grave, Entombed, Dismember and Desultory when they weren’t really bothering to come over to Finland to play – with the exception of godz such as Entombed and Dismember, of course.
Was the ingenuity and ambition of the Finnish death metal movement simply an early example of the metal underground’s freewheeling spirit?
Nah, it must have been the Koskenkorva vodka, endless winters with its suicidal winds and wings as well as the midnight sun that made for it just as well.
When looking back on the blossoming death metal scene of the late 80’s/early 90’s and indeed its global impact, the regional distinctions are rather clear (Florida, New York, England, The Netherlands, Sweden). Did the territorial essence of the genre spawn a rich and diverse metallic underworld?
Possibly. I mean, I guess every band in every country took a lot of influences from their native musical heritage just as well – wether it was intentional or not. Just look at bands like Amorphis, Sentenced and Sepultura what they implemented into their music, for example.
If Swedish death metal was influenced by Swedish hardcore, then the Finns seemed more akin to UK death/grind, right?
Well, on the other hand Swedish hardcore was influenced quite a lot by bands from the UK such as Discharge (of course), GBH and The Exploited, so I don’t really know… Except that the musical diversity – or the lack of it – in death metal is one big melting pot, of course. I mean, if we talk about UK death/grind, we could just as well talk about Agathocles from Belgium, Anal Cunt from USA, Patareni from Croatia and Atta from Switzerland as influences just as well, haha.
Whose idea was to form Chaosbreed and who, what was the driving force behind the band?
I guess the basic idea for Chaosbreed came from the tribute gig we had as Evil Chucks – with Alexi Laiho (Children Of Bodom), Taneli Jarva (Sentenced, Impaled Nazarene et al) and Jari Hurskainen (Gandalf) on vocals, Mitja Harvilahti (Moonsorrow) and Janne Perttilä (Moonsorrow, Rytmihäiriö) on guitars, Olli-Pekka Laine (Nuxvomica, Sininen Hevonen, Amorphis) on bass and me on drums – for the late Chuck Schuldiner (Death) at Nosturi in Helsinki on 1st of March 2002. I guess that lit the spark that gave way to form and play some more old-school death metal with Chaosbreed as well.
Considering the line up, you on the drums, Olli-Pekka Laine on the bass, Taneli Jarva on the vocals, Esa Holopainen and Marko Tarvonen on guitars, it was an underground all star band, wasn’t it?
I guess so. But then again, it formed and started very organically too, so it wasn’t really the kind of thinking behind it that „ok, let’s form an all-star band and make tons of money”, we just wanted to play some cool old-school death metal for a change so that’s what we basically did, haha. But I recall that Taneli Jarva was happy when he got some advance money from Century Media based on the Chaosbreed album master tapes: „fuck, those guys took the costs from my Sentenced-royalties when they bought me the fax machine I needed according to them, now I finally got my revenge – with interest”, haha!
Is it correct, that Chaosbreed was meant to be more like a back-to-basics old-school death metal band rather than a new, original one? Like Bloodbath…
Yes, I guess you could say so. I mean, we weren’t trying to reinvent the wheel but to basically to play some kick-ass old-school death metal, so that’s what we did. Hopefully we succeeded, at least I feel that we made a few cool tunes along the way.
Are you good friends, by the way?
Well, I’d say that our friendships were already forged in blasphemous hellfire in the late 1980’s with some classic death metal gigs around the capital and the country in our teenage years and nothing’s gonna ever change that. I guess you could say we’re friends even though we don’t hang out with each other or keep daily in touch et cetera. I mean, I met Taneli Jarva at a bar after this years Hellsinki Metal Festival and we shot some shit so I guess all is good. By the way, check out Jarva’s new band, T Jarva & The Dark Place, really good stuff!
You named after an Entombed song, that speaks for itself, right?
Well, why not. It sounded cool, at least better than some other options. Or I don’t know if we had any other options, really. I think we just wanted the name to reflect our style of death metal.
You got together to make death metal how it’s supposed to be made…
Well, it was meant to be gritty, primitive and old-school as opposed to some symphonic shit or technical crap for sure. I mean, I remember how Pestilence from The Netherlands made some really cool albums in the beginning of their career with Consuming Impulse and Testimony Of The Ancients, and how disappointed I was when they completely lost the ball and the plot with their „jazz/fusion-influenced” album Spheres. I mean, come on, that album is probably even worse than Cold Lake and Illud Divinum Insanus.
