Fémforgács
„Add meg magadnak, ami jár, amit akarsz, amire vágysz, de azt sosem vedd el.” Olvastam valahol, de okoskodás helyet itt van EP sorozatunk újabb remek összeállítása, ami a megfeketedett dallamoktól a gyors tempójú groove-okon és koszos farstcore / punk-hardcore-on át némi kakofón érzésekkel sűrítve adja meg, ami a mai napra jár!
Haldokló Csillagok
Imádom az undergroundot, mindig kidob valami újat. Ilyen a hazai atmoszférikus raw-black, depressive black metal formáció, a Haldokló Csillagok, amiről elsőre csak annyit hogy az elmúlt hónap során két EP-t is kiadott. Ezek közül a legutóbbit, a négyszámos Óda A Gyönyörű Halálhoz című alkotását veszem elő, aminek borítóját Caravaggio „Salome Keresztelő Szent János fejével” című remekműve díszíti, szövegei pedig Hélinand de Froidmont középkori trubadúr, lovag, ciszterci szerzetes, egyházi író, történetíró, költő legismertebb műve Les Vers De La Mort, azaz A halál versei (memento mori költészet) alapján nyugszanak. Kisebb kutatás után sikerült kiderítnem, hogy a formáció mögött a Gormoth és a ForevercolD multi-zenésze áll, aki régebbi zenéit szette új név alatt új köntösbe, melyekhez nagyon jól passzol a már fentebb említett memento mori költészet. Zeneileg a mű egy „alap” megfekedetett atmoszférikus, epikus hangulatú alkotás, ami a műfaj kedvelőinek igazi csemegét kínál.
Atavistia
Túl van első, izgalmas európai körútján a kanadai Atavistia, akik eddigi kiadványaikkal már jócskán felhívták magukra a szimfonikus black/death metal rajongóinak figyelmét. A turnén a viking metalos Skámöld és a szintén szinfonikus, de populárisabb hangvételű Seven Spires zenekarok társaságában szerepeltek és ahogy az lenni szokott hasonló helyzetekben, bőven inspirálódtak is egymásból. Ami meg is látszik nemrégiben megjelent Inane Ducam EP-jükön. Azonban a megújulási, fejlődési szándék azonban nemcsak ebben mutatkozik, hiszen a csapatban egy új gitáros, Elia Baghbaniyan, valamint egy basszer, Spencer Budworth is bemutatkozott. Utóbbi egy klasszikusnak nevezhető, mély death metalos hörgéssel is tovább színesíti az amúgy sem unalmas zenei palettát. A fő szálak természetesen továbbra is a projektet önállóan indító Matt Sippola kezében összpontosulnak. Nem kell tehát lemondania a rajongóknak az alapvető vonásokról: sok esetben kíméletlenül gyors mészárlás, teátrális nagyzenekari részek és impozáns, fogós refrének sokszor kórusban előadva. A dalszövegek tekintetében sincsenek nagy változások: az Atavistia a világi méretű mondanivalók helyett továbbra is befelé fordul és azt kutatja, hogyan találhatjuk meg a rejtett szépséget még a legsötétebb dolgokban is. A 23 perc környékén mozgó EP összesen öt tételt tartalmaz, melyek közül az első az intróként funkcionáló rövid címadó, amiben érződik a már említett turnés kapcsolat, meglehetősen “vikingesre” sikerült, a Timeless Despair leginkább a zúzásra épít, míg a Dark Isolation már hozza azt a fajta emelkedettséget, amit az Unattainted Creation és a záró, talán legerősebb szerzemény, a The Void is a sajátjának tudhat.
(Boymester)
Disologist
A thrash metal él és virul, mondhatni reneszánszát éli. Ennek ékes bizonyítékaként itt van a Disologist új EP-je, amit a mexikói banda két évvel Elegy in Pain debütáló kislemeze után adott ki. Új EP-jük a Roots Of Human Decay címet viseli és három modern hangzású, nyers és kompromisszummentes dalt tartalmaz, melyek a ’90-es évek gyors tempójú riffeivel, penge éles szólóival és féktelenül vad tempóival vannak felvértezve. Dalaikban, ahogyan azt EP-jük címe is sugallja az emberi romlottság gyökereiből fakadó környezeti és politikai témákra összpontosítanak. Simán oda lehet tenni a Sepultura korai, vagy a The Troops of Doom eddigi anyagai mellé.
Gargul
Első EP-jét hozta ki a portugál black/death alakulat, a Gargul. Gallows című öt tételes anyaguk az egzisztencializmus, a nihilizmus és az abszurd témáiba van beásva, melyekhez olyan neves szerzőktől merít ihletet, mint Albert Camus, Fernando Pessoa és Fernando Pessoa. Ezen költők verseineknek köszönhetően minden egyes daluk egyedi irodalmi dimenziót ad alaiknak, melyeket szélsebes, himnikus epikába burkolt nyers, polírozatlan, néhol a doomba, valamint a melankólikus post/shoegaze hatásokban is bártan belenyúló (Mgła, Behemoth, Gaerea, Uada, Belphegor, Groza) zenét kínálnak.
Crippled Fox / Charlie Tangos
Újabb EP-jével jelentkezett a budapesti thrashcore / fastcore / crossover Crippled Fox. Fast Thrashing címet viselő anyagukat ezúttal az ír thrashcore / hardcore Charlie Tangos legénységével osztották meg. Összesen 16 szám, 10 és fél percben. Egy tömör arcgyalu, amit kapunk tőlük. Megjegyzésként talán csak annyi, hogy az ír banda kicsit koszosabb, demós hangzással szól, mint a hazai csapat, de ettől függetlenül veszettül gyors fastcore/thrashcore rombolás kapunk tőlük. Imádom, ahogyan az agresszív dalaikkal szétrúgják a seggünket.
