Hard Rock Magazin
A Scorpions rendszeresen visszatérő vendég hazánkban, így nem hangzott üres frázisnak az első nóta végén a „Coming home, Budapest!” Azt is tudjuk, hogy nagy barátság kötötte őket a Németországban (az akkori NSZK-ban) sikert sikerre halmozó Omegához, így az sem volt igazán meglepő, hogy az Omega örökségét ápoló Omega Testamentumot kérték fel előzenekarnak.
Ők pedig az egyetlen saját szerzeményükkel nyitották az estét. Az Őrizzük a lángot Liszi (Nagy Zsolt) intrójával indult, és gyönyörűen megfogalmazta ennek a bandának az ars poeticáját: „Élünk, szárnyalunk, és visszük tovább az álmot. Itt leszünk, míg élhetünk, őrizzük a lángot.”
Rögtön utána az Omega egyik legnagyobb slágere, a Fekete pillangó csendült fel, eloszlatva a kétkedők aggályát, itt bizony minőségi tiszteletadást látunk, nem egy olcsó haknibrigádot. A dalt Fekete Tibor „Samu” basszusfutamai zárták.
Ritmusváltás következett, az Életfogytig rock and rollban Schrott Péter kicsit kiesett a szerepéből és pár pillanatra átment heavy metal énekesbe. Nem kéne ezt erőltetni!
A Napot hoztam, csillagot már ismét az Omegától megszokott stílusban érkezett, és a Babylonban sem ismétlődött meg a szerepvesztés. Erdős Róbert riffjei ellenben feltüzelték a közönséget.
És mi mással zárulhatott volna a rövid, félórás program, mint a Gyöngyhajú lánnyal, melybe Schrott Peti még a Scorpions-feldolgozás, a White Dove pár sorát is belecsempészte. Megható volt látni a rengeteg pislákoló fényt az arénában, melyek a csapattal együtt őrizték a lángot.
A koncert után az egyetlen eredeti Omega-tag, Debreczeni Ferenc „Ciki” köszönte meg a közönségnek a pozitív fogadtatást és a főzenekarnak a meghívást.
Őrizzük a lángot / Fekete pillangó / Életfogytig rock and roll / Napot hoztam, csillagot / Babylon / Gyöngyhajú lány
A Scorpions 40 éves sikeralbumának, a ‘Love At First Sting’-nek a jubileumát ünnepelte a turnéval, de nem csinálták az ilyenkor megszokott végigjátszást, inkább csak beiktattak pár ritkán vagy sohasem játszott dalt a lemezről a megszokott repertoárba. Ez némileg csalódást jelentett számomra, de ettől eltekintve nem találtam hibát az előadásban.
A Coming Home időről időre visszatért a műsorba, most az aktualitás miatt ismét elővették, mégpedig a lassú intróval együtt, melyet korábban elhagytak a koncerteken. Míg a villámok és pásztázó reflektorok közepette felbukkanó földgolyót bámultuk, azt hittem, playbackről megy ez a rész, de aztán lassan elősétált Klaus Meine a háttérből és félig megdöntötte az elméletemet.
Az új albumot letudták a Gas In The Tankkel, hogy aztán villámgyorsan visszatérjenek a 80-as évekbe. Az 1980-as Make It Real és a The Zoo ugyanúgy ment le, mint 2 éve, magyar zászlók a háttérben, meg Matthias Jabs talk box-szólója, itt éreztem kicsit azt, hogy Tesco-gazdaságos megoldás ez, de a produkció minősége mindenért kárpótolt.
A Coast To Coastot Rudolf Schenker játszotta a kifutó elején, ebben a dalban Klaus is gitárt ragadott, ez az instrumentális volt az egyetlen nóta, amiben 4 gitáros szerepelt.
A ‘Humanity’ turnén vették elő először tartósan az I’m Leaving You című dalt, azóta pihentették, hogy most egy jópofa, országút menti óriásplakátra kivetített koncertrészlettel feldobva térjen vissza, mint az ünnepelt lemez része.
A Crossfire-t viszont sohasem játszották eddig. Mikkey Dee dobképletét a kivetítőn mazsorettdobosok hada visszhangozta.
Az átlagközönség számára kevésbé ismert dalok után a Bad Boys Running Wilddal pörgették fel ismét a hangulatot, majd jött Matthias Jabs instrumentális produkciója, a Delicate Dance, a szokásos módon Rudi helyett a gitártechnikus Ingo Powitzer közreműködésével.
A Send Me An Angelben előkerült az akusztikus Flying-V is, mellyel 2 éve Kóbor Jánosra emlékeztek, ám engem most Klaus Meine farmerdzsekije hatott meg igazán, melyben a dobszóló után tért vissza, a hátán a „Rock & Roll Forever” felirattal egyértelműen a januárban elhunyt James Kottakra emlékezett, a Scorpions exdobosának a hátára is ez volt tetoválva, melyet szólóprodukciója végén rendre meg is mutatott a közönségnek.
A Wind Of Change elejét az orosz-ukrán háború kirobbanása óta más szöveggel éneklik, de legalább nem lobogtattak ukrán zászlót közben, így megúszták a kifütyülést, amit Rod Stewart egy héttel korábban nem. A dal végén egy rajongói csoport magyar zászlaját terítette magára az énekes.
A Tease Me, Please Me a rúdtáncos videójával már ismét visszatérés volt a korábbi műsorhoz, majd eljátszották az 1984 óta élőben sosem hallott The Same Thrillt is, igazuk van, nem az a tipikus koncertnóta. Ahogy az As Soon As The Good Times Roll sem, ez volt az egyetlen szám, ami nem hangzott el ezen az estén az ünnepelt lemezről.
Paweł Mąciwoda megbízható háttérzenésze volt a produkciónak, de szólólehetőséget egyedül ő nem kapott.
Ellenben a volt Motörhead-dobos ütött egy akkorát, hogy szem nem maradt szárazon. A Scorpions jackpotot is láttuk már 2 éve, de ettől még ugyanakkora poén volt, hogy 4 Motörhead-logó veri a 4 skorpiót, de az 5 skorpió mindent visz a félkarú rablón.
A Blackoutra Rudolf egy olyan füstölgő kipufogójú gitárral tért vissza, amivel az utcára nem engedném ki, de a színpadon elfért a füstgépek mellett.
Innen már ezerrel ment a közönségénekeltetés, talán kicsit el is fáradt a 76 éves énekes, de a nézők amúgy sem tudták magukban tartani a dallamokat. A Big City Nights után a ráadásnótákban is kieresztette hangját a tízezer fős kórus.
10:38-kor lett vége a koncertnek, mely után percekig ünnepelte még a közönség a zenekart. Rudolf Schenker fiatalokat meghazudtoló módon rohangálta végig a másfél órát, az ugyanolyan korú Klaus Meine mozgása visszafogottabb volt, hangja viszont mintha mit sem változott volna a 40 év – meg a korábbi 14 – óta, fiatalabb társaiknak fel kellett kötni a gatyát, hogy tartani tudják a tempót és a színvonalat. Mindig azt mondom, hogy unom a Scorpions-koncerteket, mert képesek éveken át hangról hangra ugyanúgy eljátszani a dalokat, de aztán végül újra meg újra levesznek a lábamról.
Coming Home / Gas In The Tank / Make It Real / The Zoo / Coast To Coast / I’m Leaving You / Crossfire / Bad Boys Running Wild / Delicate Dance / Send Me An Angel / Wind Of Change / Tease Me, Please Me / The Same Thrill / New Vision (dobszóló) / Blackout / Big City Nights // Still Loving You / Rock You Like A Hurricane
Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Török Tamás és Csiki László (Mickey Dee-dobszóló)
Köszönet a lehetőségért a Live Nationnek!
