rattlead.hu
Ahhoz képest, hogy Coly 2017-ben (újra) útnak indította a Rattle Inc.-t, úgy emlékszem, hogy erről a legendás zenekarról még egy szót sem ejtettünk. Tulajdonképpen egykori főnökünk – azt hiszem – egy hónappal ezelőtt publikált ötöse sarkallt arra, hogy írjak róluk, egészen pontosan idén napvilágot látott nyolcadik albumjukról, illetve, ha már lúd, legyen kövér alapon, hozzáveszem bemutatkozó alkotásukat is, amely pont 40 évvel ezelőtt februárban jelent meg.
A csapat története még az „őskorban”, 1971-ben, Washinton D. C.-ben kezdődött, amikor Robert „Bobby” Harold Liebling énekes, Vincent McAllister gitáros (nagyon rövid ideig basszusgitáros – R. I. P.), Gregory „Greg” Clifford Mayne basszusgitáros (R. I. P.), illetve Geof O’Keefe dobos (aki papíron gitárosként kezdte és Steve Martint – nem a színészt – váltotta) életre hívta a zenekart. 1972-ben egy nagyon rövid ideig Macabre-ként működtek (a Be Forewarned / Lazy Lady single volt a termés), majd még ugyanabban az esztendőben újra a Pentagram nevet vették fel. Nem bonyolódok bele pályafutásukba, legyen elég annyi, hogy több tagcsere zajlott le soraikban, a csapatban megfordult zenészek közül többen is (pl. John Jennings és Randy Palmer gitárosok, Rick Marinari basszusgitáros, valamint John Ossea dobos) elhunytak, a ’70-es években pedig egy demót és négy single-t jelentettek meg. Aztán jött egy periódus (1980-1983), amikor Death Row-ként voltak ismertek, de, ahogyan korábban, visszatértek a jól bevált Pentagramhoz. A Pentagram meglehetősen termékeny volt az 1970-es évek underground szcénájában, számos demót és próbaszalagot készített, de első albumukat csak 14 évvel megalakulásuk után adták ki, amiben az 1978-ban csatlakozott Joe Hasselvander dobosnak elévülhetetlen érdemei voltak.
Mielőtt erre rátérnék, mindenképpen meg kell említenem, hogy valahol a világ nyolcadik csodája, hogy Bobby Liebling napjainkban életben van, mi több, kirobbanó formát mutat. Eme megállapításommal ő is egyetértett pár évvel ezelőtt. „Nagy túlélő vagyok. A drogfüggőség címerállata voltam évtizedeken át, gondolatban már mindenki rég eltemetett, de most itt vagyok. Kirobbanó formában, egy teljesen új Bobby Liebling.” Ami pedig a múltat illeti: „Az elmúlt évtizedek nagy része a kábulat ködébe vész. Pedig nagyon jól indult minden. A hatvannyolctól hetvenháromig tartó időszak Detroitban mennyei volt. Semmi sem versenyezhet azokkal az évekkel. A Stooges, az MC5, a Frost, a Cactus, a Grand Funk – csupa hatalmas zenekar. Olyan hangzással, ami azelőtt nem létezett. Nekem ők voltak a Beatles. Soha nem hallottam előtte hasonlót, felforgatták az életemet. Óriási lelkesedéssel kezdtük a Pentagramot, és volt is hamar érdeklődés a zenénk iránt. Azt hittük, válogathatunk a kiadók között, elutasítottunk egy rakás ajánlatot. Csakhogy utána keményen drogozni kezdtem, és ez olyan kockázati tényezőt jelentett, amit a cégek már nem akartak vállalni. Tizenöt évig nem volt nagylemezünk. Pedig akkor születtek a legjobb számaim. Amikor a nyolcvanas évek közepén végre szerződéshez jutottunk, a lemezek anyagának a fele mind régi, kiadatlan számokból állt. Még most, az új lemezünkön is lesz dal abból az időből.” Ars poeticája: „Amíg hajt a rock ’n’ roll, csinálom! Súlyos rock ’n’ roll-függő vagyok, és ebből nem fogok kigyógyulni, amíg élek.”
Tehát, a szimplán a banda nevére keresztelt debütálás 1985. februárjában jött ki, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a Death Row All Your Sins demója, csak újra keverték, és a Pentagram debütálásaként nyomták bakelitre, módosított számlistával. (Csak úgy mellékesen, Virginiában, a Gismo stúdióban került sor a felvételekre). Fontos azt is megjegyeznem, hogy ekkor már Victor Griffin volt a gitáros, aki fontos szerepet játszott a dalszerzésben, míg Joe Hasselvander nevéhez a lemez kiadása, megjelentetése kötődik, ugyanis az anyag a rövid életű Pentagram Records égisze alatt napvilágot, amit történetesen Joe Hasselvander hívott életre. (A Pentagram Records utódja valószínűleg a Napalm Records). Ez (mármint eme alkotás) esetben is fontos kitérni arra, hogy a nagy thrash/speed robbanás „előestéjén” jelent meg, magyarán, alaposan kilógott az akkori felhozatalból, ugyanakkor a doom „térnyerésének”, „népszerűségének” ágyazott meg, lévén, ugyanabban az esztendőben a St. Vitus Hallow’s Victim albuma és The Walking Dead Ep-je, valamint a Trouble The Skull-ja „árasztotta el a piacot” (a The Obsessed debütje viszont fiókban maradt). Nyilvánvalóan a Black Sabbath a legkonkrétabb hatásuk, ebből nem is csináltak titkot, mi több, a Sign of the Wolf (Pentagram) gyakorlatilag a saját Paranoidjuként értelmezhető, fogható fel. A csapat (és az egyetemes doom/heavy metal színtér) egyik legemblematikusabb nótája, a Cathedral által (is) feldolgozott All Your Sins hallható ezen a korongon, kellemes, zakatolós riffekkel, tempókkal felvértezett tételek a Relentless, illetve a Dying World, míg a végeredményt sötét atmoszféra szövi át. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Bobby Lieblingtől rengeteget tanult Scott Eric Reagers, míg David Charles Chandlert minden valószínűség szerint – Tony Iommi-n kívül – Victor Griffin inspirálta – esetleg fordítva -, a zakatolós ütemek pedig a Trouble-t ihlették meg. Értelemszerűen 1985-ben nagy port nem vert fel a Pentagram, ellenben a doom stílus egyik alapköve, klasszikusa tétetett le az asztalra. 1993-ban a Peaceville – számomra érthetetlen okokból – eltérő dalsorrenddel, Relentlessként hozta ki a lemezt.
Most pedig ugrunk a jelenbe, de mielőtt erre rátérnék, fontos megjegyeznem, hogy Bobbyt 2017-ben tartóztatták le 87 éves anyja ellen elkövetett elsőfokú testi sértés és kiszolgáltatott felnőttkori bántalmazás vádjával. Még ugyanabban az évben bűnösnek vallotta magát egy kiszolgáltatott felnőtt gyám bántalmazásában és elhanyagolásában, és 18 hónapos börtönbüntetésre ítélték a Montgomery megyei fogvatartási központban. Ez az esemény a Last Rites és a Curious Volume albumok megjelenését követően történtek. Az eltelt 10 esztendőben (Curious Volume – 2015) az énekes alaposan „felszívta” magát, amit a Lightning In A Bottle hűen reprezentál. Ha egy alkotás egységesen erős, magas színvonalú nótákat, minőséget vonultat fel, azt nem kell (azon nincs mit) megmagyarázni, márpedig ezzel a lemezzel ez a helyzet.
Nevezetesen 2025 egyik legerősebb alkotása, év végi top 10-es. Már eleve, önmagukért beszélnek a címek, olybá’ tűnik, „Bobby bácsi” eddigi pályáját, életútját öntötte dalokba. Terveinek megvalósításához egy teljesen új, friss felállást toborzott maga köré, mégpedig Tony Reed gitáros, Henry Vasquez dobos és Scooter Haslip basszusgitáros személyében. A HeavyHead Recording Co., APL Recording és Platinum 2112-ben felvett, a HeavyHead Recording Co.-ban kevert és maszterizált album kitűnő, hibátlan nótákat vonultat fel. Mondom ezt úgy, hogy a Solve the Puzzle valamelyest gyengébb a többinél, azonban ebbe abszolút felesleges belekötni. A nyitó Live Again, az enyhe üvöltéssel kombinált I Spoke to Death, a Dull Pain vagy a Spread Your Wings önmagukért beszélnek, „mai, modern, korszerű” doom himnuszok. Nyers, már-már brutális hangzásba ágyazták a tételeket, amelyeket itt-ott (Live Again, In the Panic Room) andalító, borult, akusztikus részekkel színeznek, egyfajta pluszt, többletet kölcsönözve azoknak. Hatalmas, ős Black Sabbath riffel/témával kezdődik a Walk the Sociopath, „gyors”, lendületes az I’ll Certainly See You in Hell, mennydörög a basszusgitár a Thundercrestben, egyszerűen maga alá temeti az anyag a gyanútlan hallgatót. És mindehhez azt is hozzá kell fűznöm, hogy roppant erőteljes, magabiztos Henry Vasquez dobolása, nyersen szólalnak meg Tony Reed riffjei, aki mindezek mellett ízesen vezeti elő szólóit, és oroszlánrészt vállalt a dalszerzésből. Azonban a borult résszel megspékelt Lady Heroint, mind a lemez csúcspontját mindenféleképpen ki kell emelnem, az anyag központi, legfogósabb tétele. A szövegéhez pedig külön kommentár szerintem nem szükségeltetik, ahogy a többi nótáéhoz sem.
Roppant egyszerű a képlet: az idei év toronymagasan egyik legjobb, legerősebb albuma a Lightning In A Bottle, évvégi top 10-es listámon bérelt helye van. Mr. Liebling, még ugyanennyit, erőt, egészséget kívánok Önnek. Mondjuk Lady Heroin nélkül.
