Hogyha elindul a vonat – Last Train: III (LP, 2025)

GRUNGERY

Január utolsó napján jelent meg a Last Train legfrissebb albuma, a III. A francia kvartett elementáris erejű, pszichedelikus, grunge-os indie rockja legalább annyira szól a fiatalabb generációkhoz, mint a kilencvenes évek alternatív zenéin felnövő kockásingesekhez és a Nine Inch Nails rajongóihoz. Kritikánk. Van valami szívmelengető abban, hogy az elzászi Last Train nem egy AI generált Spotify- vagy YouTube-ajánlásból került elém, hanem egy koncerthelyszín plakátján keresztül hívta fel magára a figyelmet. Régi szép idők! A csapat neve alá biggyesztett „raw, post-grunge, stoner rock” meghatározás felettébb izgalmasnak tűnt. A bandát 2007-ben, még általános iskolásként (!) alapította Jean-Noël Scherrer énekes-gitáros, Julien Peultier gitáros, Timothée Gerard basszusgitáros és Antoine Baschung dobos Altkirch-ben. Az 1994-es és 1995-ös születésű srácok kezdetben szűkebb hazájuk, Elzász bárjaiban és kisebb klubjaiban léptek fel, napjainkban azonban már koncertszervező ügynökséget működtetnek és saját fesztivált is rendeznek, utóbbit La Messe de Minuit néven. A Last Train első nagylemeze, a Weathering 2017-ben jelent meg és a nemzetközi zenei lapok hatalmas ünneplésben részesítették, volt, aki egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a Last Train „a legjobb dolog, ami a francia rockkal történt a Noir Désir óta”.  A 2019-ben érkező folytatás, a The Big Picture ugyanilyen lelkesedést váltott ki, csakhogy immáron a tengerentúl és a Rolling Stone is bekapcsolódott a zenekar méltatásába. A …