Fémforgács
Mikor meghallgattam a Rothadás frissen megjelenni készülő albumát, amely első hallásra bennem mély letargiát és vibráló érzést okozott, azonnal tudtam: írni akarok róla. A két főt számláló, death/doom formáció korábban, 2019-ben kiadott demója és első, 2021-ben Kopár hant… az alvilág felé néven prezentált nagylemeze, már rögtön nyomot hagyott a hazai underground világában. A duó egyik tagja, Lédeczy Lambert az embert belülről szilánkokra törő énekért és dobolásért, míg a másik, Hanyi Tibor a gitár és basszusgitár brutális zúzásáért felelős. A magyar gyökerekkel rendelkező banda, második Töviskert… a kísértés örök érzete… lidérchang című nagylemeze is az igencsak remekül sikerült zenei anyagok tárházát erősíti.
Az újabb kriptaszagú album hangulatát az általam napokban olvasott, E. A. Poe – A fekete macska kivégzésre váró elbeszélőjének érzéseként tudnám metaforikusan jellemezni, aki könnyíteni akar lelkén halála előtt, ezzel bűnét mindenki számára felfedve. A hosszabb, átlagban 6-7 perces dalokat tartalmazó mű az előző lemezhez hasonlóan a halál, a szenvedés és gonoszság témáit jeleníti meg. A maguknak már komolyabb hírnevet szerző srácok nem bíbelődnek a finomkodó kezdéssel, hanem nyomban bele vágnak a mélységesen nehéz hangzást szállító, kegyetlen riffek közé. Az Urnaszellem… szentek csontpora lendületes felvezetése hamar éreztetni kezdi velünk a halál bűzének szagos leheletét és olyan tudatállapotba repít el magával, amely azonnal bele rántja a hallgatót a fokozatos letargiát és lélekpusztulást okozó hangulatba. A brutális kezdést produkáló, koporsó fenekébe taszító 8 perces szám nem éppen apróságnak mondható folytatásaként a Vértükör következik, amely már a fedelét is rázárja ernyedő, teljes rémületet és a haldoklás képzetét átélő testünkre, ezzel menthetetlenül nehéz gondolataink karjai közé sodorva minket.
Már e szörnyű érzések közepette indul el a Sóhajok kapuja, mikor váratlanul megemelkedik a koporsónk és cipelni kezdik lefelé, visszafordíthatatlanul a pókhálós, sötét kripta lépcsőin. A látomás erősségét fokozzák a vibráló, állandó tövisszúrásokat imitáló gitártémák és a súlyosan gonosz, mocsaras riffek. Ezután következik a Tetemek tava… lidércek tánca, ahol egyre erősebben lehet kivenni a lentről felfelé törő moralylást és hörgő, a végső nyughely felől érkező, hívogató hangokat. A Sikoltó füst közepén befejeződő lépcsőzés egyre inkább nyomasztó hatása után a borzalom tovább fokozódik: Elhelyezik a koporsót, vele minket és olyan megfoghatatlan érzés kerít hatalmába, amit földi létünkben még sosem tapasztaltunk. Az album tökéletes zárásában, Az örök isten Lucifer-ben megnem szűnő vibrálás és a pokol tüzének pattogása hamar tudatosítja bennünk hová is kerültünk. Vakon vagyunk a sötétben, csak a Sátán bűzlő leheletét érezzük arcunkon. Majd ekkor, a látomás és a szám végén lévő befejezéssel az alvilágba kerülés elfogadása és a megkönnyebbülés szellemének érzése vesz rajtunk erőt, mikor felcsendülnek a már merőben kellemesen lágyabb és melodikusabb dallamok.
A 2025. március 21-én megjelenő, túlvilágra juttató, az első után méltó folytatást felmutató album bakelit LP-jét a Me Saco Uno Ojo, míg a PULVERIZED a CD-s verzióját kezeli. A 6 kegyetlen számot felvonultató korong a sötét és súlyos muzsikát kedvelőknek garantáltan ínyére lesz!
