rattlead.hu
35 éves a Thanatos Emerging from the Netherworld albuma, kollégánk Stephan Gebedi-vel beszélgetett vele kapcsán
Stephan, igaz az, hogy eredetileg Whiplash néven alakultatok, de nem sokkal később megváltoztattátok a nevet, mert már foglalt volt?
Igen, ez igaz. 1983-ban kezdtünk el riffeket írni, és amikor meghallgattuk a Metallica „Kill ‘Em All” című albumát, megtetszett nekünk az az album, de azt is megtudtuk, hogy a ,,Motorbreath” című dalnak pontosan ugyanaz a kezdő riffje van, mint az egyik korai dalunknak! Persze senki sem hitt nekünk, így azt a dalt kihagytuk, de úgy éreztük, hogy a ‘Whiplash’ menő zenekarnévnek hangzik. Néhány hónap múlva rájöttünk, hogy már van egy ilyen nevű zenekar, és mi sem akartuk, hogy Metallica-klónoknak hívjanak minket. Főleg azért, mert a Slayer ‘Show No Mercy’-je sokkal jobban tetszett nekünk, mint a Kill ‘Em All. Így amikor 1984 elején végre találtunk egy dobost, Thanatosra változtattuk a nevünket.
Hogyan álltatok össze pontosan? Milyen volt a Thanatos legelső felállása?
1983-ban kezdtem el jammelni Remco de Maaijerrel, akivel az iskolában találkoztam. Volt egy másik metálos a suliban, Robert van Arnhem (aki később az Apator nevű egyszemélyes zenekarként vált hírhedtté!). Volt két testvére, Marcel és Remo. Marcel már dobos volt, de nem igazán metalfan; a jazz-rockot stb. szerette, de nagyon gyorsan tudott dobolni, így megkértük, hogy csatlakozzon. Nagyjából ekkor kezdett el a kisöccse, Remo is dobolni, de erről majd később.
A Thanatos (görögül Halál) arról híres, hogy az első holland extrém zenei/metal zenekar volt, de mi volt a véleményed a holland metal színtérről azokban az időkben általában? Dark Wizard, Vandenberg, Future Tense etc.
Szerettem az olyan bandákat, mint a Picture, a Vandenberg, a Highway Chile, a Bodine és az Exciter, de az úgynevezett „speed metal bandákat”, mint a Vulture stb. nem szerettük annyira, egyszerűen azért, mert nem játszottak igazán gyorsan és agresszíven. Úgy gondoltuk, hogy mi ezt jobban tudnánk csinálni, haha. Az egyetlen másik érdekes gyors banda akkoriban a Second Hell volt Amersfoortból.
Tudtatok az Aardshock magazin létezéséről is?
Igen, természetesen; az Aardschok volt akkoriban a heavy metal bibliánk. Sok NWOBHM bandát fedeztem fel, mint a Holocaust, Raven, Satan, Jaguar és persze a Venom az Aardschok és egy heti rádióműsor, a „Stampij” révén.
Rengeteg demót adtatok ki annak idején, tudnál nekünk részleteket mondani azokról az anyagokról?
Az első demókazettánkat, a ‘Speed Kills’-t 1984-ből, a dobosunk, Marcel hálószobájában vettük fel a háza padlásán. A szomszédok miatt párnákkal kellett csillapítanunk a dobokat, és ragasztószalagot ragasztottunk a cintányérokra! Nagyon kicsi gitárerősítőink voltak, és még nem tudtunk olyan jól játszani, ezért az a demókazetta elég szarul szólt. Ennek ellenére nagyon jól ment az undergroundban, és az emberek nagyon eredetinek tartották, hogy akusztikus intermezzókat tettünk a 7 dal közé. Egy „másik” holland banda, aki sokkal híresebb lett nálunk, ugyanezt az ötletet (akusztikus intermezzók a dalok között) használta egy 1991-ben megjelent albumán. Nem említek neveket, de ugyanez a zenekar kezdett el egy fejjel lefelé fordított Ankh-t használni az artworkjében, sok évvel azután, hogy mi is ezt kezdtük el az 1987-es Official Live borítóján, de lehet, hogy nem tudták, és már akkor segítséget kértek az AI-tól, hahaha. Csak vicceltem. A Speed Kills után csináltunk még 3 demószalagot, amiket kis stúdiókban vettünk fel, és sokkal jobban szóltak. Azt hiszem, az 1987-es ‘The Day Before Tomorrow’ volt a legjobb demónk.
Sikerült növelnetek a rajongótáborotokat ezekkel az erőfeszítésekkel? Sikerült nevet szereznetek a bandának?
Igen, határozottan. Sok underground magazinban szerepeltünk szerte a világon, és 1987-től kezdve sokkal több koncertet adtunk. Nem csak Hollandiában, hanem Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Portugáliában is.
Azt mondod, hogy Remo van Arnhem dobos, Erwin de Brouwer második gitáros (korábban basszusgitáros) és Ed Boeser basszusgitáros csatlakozásával megszilárdult a felállás?
Igen, ez volt az a felállás, amely az utolsó demószalagot, az „Omnicoitor”-t és az első két albumot rögzítette. Ez volt az első olyan felállás is, amely nagyszerű színpadi jelenléttel rendelkezett… amikor nem voltak túl részegek, haha.
Remo a korábbi tag, Marcel van Arnhem testvére, és vele együtt játszott a Sepulchral Deathben, ugye?
Nem, ez nem teljesen igaz. Azt hiszem, Marcel játszott velük először, és ő vette fel a Praising Death demókazettáját. Amikor elment, Remo játszott velük egy rövid ideig, de nem játszottak együtt a zenekarban egyszerre.
Az egyik kedvenc holland bandámban, a Sempiternal Deathreignben is közreműködött session zenészként. Ez azt jelenti, hogy tehetséges, tapasztalt dobos volt?
Igen, nagyon tehetséges dobos volt, az biztos.
Mit szólsz Erwin zenei múltjához az Endor és a Killer Force kapcsán?
Amikor Mark Staffhorst gitáros (ex-Second Hell) még a bandában volt, ő javasolta Erwint, amikor új basszusgitárost kerestünk. Ismerte Erwint a Killer Force-ból, és Erwin helyettesítette őt a Second Hellben is, amikor Mark csatlakozott a Thanatoshoz. Erwin valójában gitáros volt, így amikor Mark elhagyta a Thanatost, Erwin basszusgitárosról gitárra váltott.
Emlékszel még, hogyan vett fel/szerződött veletek a Shark Records? Volt esetleg más/nagyobb kiadó érdeklődése is a zenekar iránt a Sharkon kívül?
Már régóta vártunk arra, hogy leszerződjünk, de a nagyobb kiadók nem érdeklődtek. Így végül a Shark Records mellett döntöttünk, mert az ő szerződésük rendben lévőnek tűnt, és nem kellett saját pénzt befektetnünk a felvételekbe vagy a grafikába stb.
1989 novemberében léptetek be az RA.SH stúdióba Gelsenkirchenben, Németországban, hogyan zajlottak a felvételek?
Először voltunk nagy stúdióban, és nagyon tapasztalatlanok voltunk. A mérnököt/tulajdonost nem igazán érdekelte a zenénk, nem tetszett neki a hozzáállásunk, és nem engedték, hogy részt vegyünk a keverési folyamatban. A gitárokat, a basszusgitárt és a dobokat „élőben” vettük fel a stúdióban. Csak az éneket és a gitárszólókat vettük fel külön. Azt hiszem, mindennel, beleértve a keverést is, körülbelül 10 nap alatt végeztünk. Mégis szórakoztató élmény volt; úgy viselkedtünk, mint a kisgyerekek egy iskolai kiránduláson, berúgtunk és zűrzavart okoztunk a stúdióban és a környéken, így utólag már megértem a stúdió tulajdonosát, amiért gyűlölt minket, hahaha!
Volt megfelelő költségvetésetek az album felvételére?
Fogalmam sincs. A Shark fizette a felvételeket és a grafikát, de egy fillért sem kaptunk a lemezért; sem jogdíjakat. Fogalmunk sincs az album eladásairól. Így a mai napig fogalmunk sincs, hogy az album 25 000, 50 000 vagy 100 000 példányban kelt el. Szerintem elég sok példányt adtunk el, mert úgy tűnik, mindenkinek, akivel találkozom, megvan az album, haha.
Az album érdekes riffeket, kompozíciós megoldásokat tartalmaz, és ezek elég jó thrash riffek, amelyeket középtempós hidak és gyors rövid szólók követnek.
Igen, szerintem is; de ezt a hallgatóknak kell eldönteniük.
Hogy látod, hogy 1990-ben jelent meg, és ekkorra a thrash már nem kizárólag arról szólt, hogy a leggyorsabb és leggonoszabb legyen, néhány felhozatal kezdett kontrolláltabbnak és intelligensebbnek hangzani, és az Emerging… ebbe a kategóriába tartozik…
Igen, de még mindig úgy gondolom, hogy az album egy kicsit túl kontrolláltan és vékonyan szól. A dalok rendben vannak, de ha összehasonlítod a 3 legutóbbi albumunkkal, a ‘Justified Genocide’-mal, a ‘Global Purification’-vel és a ‘Violent Death Rituals’-val, akkor az a 3 sokkal agresszívebb és brutálisabb; hiányolom ezt a brutalitást az ‘Emerging from the Netherworlds’-ből. De mivel sokan ‘klasszikusnak’ tartják, nem akarok túl sokat panaszkodni az albumra; jó lemez, de a hangzásnak súlyosabbnak és agresszívabbnak kellett volna lennie.
Néhány dal ezen az albumon nem túlságosan különbözik a Slayer-től, különösen a Reign in Blood-tól, ha már a rövid, fenyegető dalokról beszélünk, mint a Bodily Dismemberment?
Nem, nem hiszem. Erwin írta a Bodily Dismembermentet, és szerintem ez az egyik legagresszívebb dal az albumon. Talán Erwinre akkoriban kicsit nagyobb hatással volt a Slayer, mint rám, mert én már akkoriban is inkább olyan bandákat hallgattam, mint a Possessed, Death, Infernal Majesty stb. Szóval azt hiszem, a hatásaink talán kicsit eltérőek voltak.
A kicsit hosszabb számok, mint a War, az Impostors’ Infiltration és a Progressive Destructor eredetibbek és biztosan maradandó benyomást hagynak?
Ismétlem, nem tudom. Én írtam ezt a 3 dalt, és különösen a ‘War’ lett az egyik ‘védjegyünk’ és a szokásos szettzáró dalunk, szóval az biztosan maradandó benyomást hagyott bennem.
Hogy látod, minden dal kiváló munka, egyik sem lóg ki negatív értelemben az albumból; a Dawn of the Dead és a Outward of the Inward tartalmazza a Thanatos összes stílusjegyét, és még mindig megállják a helyüket a műfaj bármelyik sztárzenekarának munkáival szemben?
Hmmz. Szerintem az album a vége felé egy kicsit gyengébb lesz; szerintem rossz döntés volt 2 instrumentális dallal befejezni, majd a ‘The Meaning Of Life’-ot utolsó/bónusz dalként a CD változaton szerepeltetni. Így az album úgy ég el, mint a gyertya. Az első 8 dal tetszik, a Dawn of the Dead, War, Outward of the Inward és a Bodily Dismemberment a kedvenceim és igazán nagyszerű dalok, amelyek bármelyik akkori zenekarral felvehették volna a versenyt, de az ‘Impostors Infiltration’ után még 2 igazán jó dalt kellett volna berakni az Omnicoitor, Dolor Satanae és The Meaning of Life helyett, amelyek sokkal ‘tartalmasabbak, mint gyilkosok’. De ez csak az én véleményem 
A vokálotok a death metal határán mozog, ami elég gyakori ebben a műfajban?
Igen, hallgattam mind a (sötét) thrash metalt, mint a Dark Angel, Infernal Majesty, Sacrifice, régi Slayer, valamint az első death metal bandákat, és mindkettőt szerettem, így a hangom a két műfaj között ingázott. Azt hiszem, a Thanatos 1985 óta mindig is keverte a thrash és a death metal hatásokat. Hallgasd meg az 1985-ös promó kazettát; azon már blast beat-et is használtunk.
Az Emerging… a nagyszerű death/thrash metal egyik legjobb példája?
Haha, ezek a te szavaid. És nem fogok vitatkozni, de szerintem a 2. albumunk, a ‘Realm of Ecstasy’ sokkal jobb volt.
Egyetértesz azzal, hogy a zene hihetetlenül változatos, tele technikai ritmusváltásokkal, váratlan mozdulatokkal és azonnal megragadó dallamokkal, de ez utóbbi nem csökkenti a zene brutalitását, nagyrészt a földöntúli csörgéseknek köszönhetően?
Haha, mit vársz tőlem, mit mondjak?! Köszönöm a bókot, és jó hallani, hogy így értékeled a zenét. Szeretnék egy kicsit szerény maradni, és azt mondani, hogy szerintem jó munkát végeztünk azon az albumon, és a legjobbat tettük, amit akkoriban tudtunk.
Mit gondolsz, a feszes zeneiség, amit az anyag dübörgő lángolásába véstek bele, és amit az agresszió ördögi jajveszékelésével fokoztak, könnyen kiváltotta a Sepulturához és a Testamenthez való hasonlítást?
Még egyszer köszönöm a bókokat, de őszintén szólva nem igazán látom a Sepultura-összehasonlításokat. Sosem voltam nagy rajongó, de a Beneath the Remains és az Arise tetszik. Ami a Testamentet illeti; imádtam a Legacy demókazettát és a debütáló albumot, de aztán elvesztettem az érdeklődésemet a Dave Lombardóval készült The Gathering albumig, szóval nem tartom mindkét bandát közvetlen hatásnak, de igen, talán a feszes riffelés ritmikus pengetés egy kicsit hasonló. Bár nem szándékosan.
A Thanatos több volt, mint egy karbonmásolat, a saját birodalmatokban voltatok, nem igaz?
Alapvetően ez volt a célunk; hogy másképp szólaljunk meg, mint a többiek, és saját stílusunk és hangzásunk legyen. Nem találtunk fel semmilyen stílust, de mind az extrém thrash, mind a proto death metal színtér élvonalában voltunk. Nem ugrottunk fel a szekérre, amikor már minden jól bejáratott volt.
A dalok itt gyorsak, ütősek és könyörtelenek az elejétől a végéig, és a riffek és szólók intenzitása ezen a kiadványon a legnagyobb aspektusa az albumnak…
Azt hiszem, a gyors részek között volt néhány jó lassabb középrész is, és Erwin gitárszólói is nagyon jók voltak. Az én primitívebb whammy bar támadásaimmal kombinálva ez egy jó kombót alkotott. Talán egy kicsit olyan, mint Chuck és Rick Rozz a Leprosy-n, haha.
Mivel magyarázod, hogy nagyon feltűnő, mennyire hanyagul játszanak a gitárszólamok, főleg a nagy sebességű pillanatokban?
Nem tudom… a megfelelő mennyiségű ital és drog talán? Szerintem egyszerűen így közelítettük meg a zenénket. Azt mondhatom, hogy nekem személy szerint minden zene, amit valaha is írtam a Thanatosnak, egyenesen a szívemből jött; nem kell túl sokat gondolkodnom rajta, és nincs szükségem egy bizonyos gondolkodásmódra vagy bármi másra. Ez egyszerűen az, aki zeneileg vagyok. Szeretek másfajta metált és heavy rockot, de amikor gitárt veszek a kezembe, a Thanatos zenéje jön elő. Ez egyszerűen a DNS-em, azt hiszem.
Nem zavar, hogy ez az album jól van maszterelve, minden riff jól hallható, és a basszus átjön a gitár alatt, a dobok nem nyomják el a többi elemet, és az éneknek tökéletes visszhangja van, hogy kiegészítse a produkciót?
Ehm nem… Ezzel nem tudok 100%-ig egyetérteni. Szerintem igazad van abban, hogy minden hangszer és ének tisztán hallható, és nem nyomják el egymást. Ami ezt illeti, a keverés és a mastering jó volt, de ahogy korábban mondtam, a gitároknak súlyosabban és agresszívebben kellett volna szólniuk, és a dobok is szólhattak volna súlyosabban. Az albumról hiányzik egy kicsit a brutalitás és az agresszió, de összességében szerintem jó album.
A ’80-as évek közepén/végén rengeteg tehetséges, befolyásos holland banda bukkant fel, mint például az Asphyx, Pestilence, Sinister, Delirium, Sempiternal Deathreign, Gorefest stb, mennyire voltál ismerős velük? Mennyire voltál mélyen benne az underground szcénában?
Nyilvánvalóan ismerem mindezeket a bandákat és még sokkal többet is; együtt játszottunk velük koncerteket, néhányan közülük jó barátok voltak. 1991-ben vagy 1992-ben még arra is felkértek, hogy csatlakozzak a Gorefesthez, és játszottam is velük néhány dalt egy németországi koncerten, de úgy döntöttem, hogy maradok a saját zenekaromnál. És igen, erősen benne voltam az underground szcénában; például kazettakereskedtem, underground zine-ekbe írtam, és 1985-ben vagy 1986-ban kezdtem el írni az Aardschok magazinba, azt hiszem(?). Koncerteket és kisebb fesztiválokat (Ultra Thrash Orgy) szerveztem Rotterdamban olyan bandákkal, mint a Messiah, Assassin, Napalm Death, Ludichrist stb.
Milyen koncertek/turnék voltak a lemez támogatására?
Nem volt teljes európai turné, de rengeteg koncertet adtunk azokban az években; minden hétvégén játszottunk, és mini turnékat tettünk más országokban. Olyan bandákkal játszottunk azokban az években, mint a Sepultura, Kreator, Napalm Death stb. Azok nagyszerű idők voltak, az biztos.
Stephan, köszönjük szépen a válaszaidat! Mit üzennél még az olvasóinknak?
Nagyszerű látni, hogy az embereket még mindig érdekli egy olyan album, amit 35 évvel ezelőtt adtunk ki, és hogy a műfajban „klasszikusnak” számít! Ez büszkeséggel és alázattal tölt el, köszönöm!
