rattlead.hu
Necó, 2000 környékén, a Grand Destiny előtt csatlakoztál a Sear Blisshez. Milyen zenei múlttal rendelkeztél? Voltak-e tapasztalataid zenészként?
Szia Laci, köszöntöm az olvasókat! Jó régen történt már mindez, de lássunk neki!
Természetesen voltak zenekari tapasztalataim, jó néhány zenekarban megfordultam a SB előtt. Volt Megadeth hatású csapat és volt régi magyar feldolgozásokat játszó is. Utóbbiban például most a Triászban daloló Kálmán Gyuri volt az énekes, aki megfordult közben a Dinamitban is. Aztán zenéltem a Big Stick dobverők megálmodójával és gyártójával, a néhai Nagy Zolival (RIP) is és még rengeteg ős arccal, akik közül sokan a mai napig aktívak.
Igazi lelkes amatőr időszak volt: igyekeztünk jó sokat koncertezni és ez sikerült is, hiszen totál hülyék voltunk már akkor is, ráadásul jó hangulatot csináltunk és persze buli után jött a közös mulatozás a közönséggel. Ááá, most is vigyorgok, miközben írom… Szép idők voltak és persze a legjobb tanulópénz! Bár akkor ezt még nem tudtuk…
A koncertszervezés például a klasszikus módszerrel történt: volt egy noteszem teli klubok telefonszámával, akiket rendszeresen felhívogattam: Tudod, mi vagyunk azok az állatok, milyen jó volt a múltkori buli, emlékszel? Mikor mehetnénk megint?! Hajtott a lelkesedés és a showbiznisz (milyen showbiznisz, hagyadmááá’) által még el nem rontott, tiszta lélek.
Roadoltam is a 90-es évek elejétől. Például az akkoriban elég jól futó Dance zenekarnak. Az is de jó volt! És mennyi tapasztalat. Azért az ember közben felcsipked ezt-azt… hogy a kvázi élvonalban hogy mennek a dolgok, mitől megy a villamos…
2000 év elején Horváth András P. (Akkori SB gitáros) keresett meg, hogy lenne egy gitáros poszt és rám gondolt. Andrissal előtte is sokszor összefutottam a “pesti klubéletben”, a sört is elég jól bírta, meg kellőképp őrült is volt, hát mondtam neki, hogy érdekel.
Nagyon titokzatos volt az elején, csak személyesen mondta el a zenekar nevét. 
Elkezdtük gyakorolni a dalokat és látánk hogy ez jó, így nyomtuk tovább. Emlékszem pontosan a napra: 2000 április 16-án került sor a meghallgatásomra a csapat szombathelyi próbatermében. Jól sikerült a felkészülés, mert taggá avanzsáltam a próba végére.
Andrisnak köszönettel tartozom a “rámgondolásért” és a közös betanulásért: Szóval Köszönöm Andris!
Muszáj ideírnom ezzel kapcsolatban egy sztorit! Később mesélték a srácok, hogy András amikor először beszélt rólam nekik, azt mondta, hogy jó arc vagyok, meg jó gitáros, csak kicsit stílusidegen, mivel a glam vonalon mozgok. Nemtommmééé…sosem voltam glamster 
Akkoriban még nem volt Facebook meg ilyesmik ugye, nem tudtak ránézni a srácok a profilomra, hogy milyen fejem van. Lényeg a lényeg, hogy az első próbán remegve várták, hogy megérkezem feltúrt hajjal, pink cicanadrágban… Aztán ott álltam bőrgatyában, viking fejjel, B.C. Rich Warlock-al. Ezen évekig irtó sokat röhögtünk.
Pál Zoltán harsonással együtt érkeztél a zenekarba?
Nem. Ha jól emlékszem PZ később, valamikor 2000 júniusában érkezett.
Ismerted a tagokat személyesen korábban?
Csak Horváth Andrást.
Milyen volt a hangulat az együttesen belül, amikor beszálltál hozzájuk?
Nagyon pozitív! Érezhető volt a megújult energia és lelkesedés. Áprilistól majdhogynem az összes hétvégémet Szombathelyen töltöttem és egyből bele is vágtunk a Grand Destiny album megírásának! Bandóval volt hogy egy egész hetet kint töltöttünk a teremben és születtek sorban a dalok. Totál megvolt a kémia közöttünk és az agyamban elraktározódott, plusz a helyszínen születő riffek gyönyörűen illeszkedtek a friss dalkezdeményekbe. Néhány dal zenéjét majdnem teljesen egészében én írtam a lemezre, ilyen például az Arx Idolatriae, amire a mai napig büszke vagyok.
Mi volt a véleményed a Phantoms és a The Haunting albumokról?
Teljes egészében nem ismertem őket korábban. A Phantoms őserő, szeretem! A Haunting keverését szokták emlegetni negatívumként, miszerint túl sok a szintetizátor és kevés a gitár. Nem osztom a véleményt, nekem úgy tetszik ahogyan van. Nagyon erős album, roppant hangulatos dalokkal. Szerencsésebb körülmények között azonnal a nemzetközi élvonalba kellett volna repítenie a a csapatot!
Mikor kezdtetek el dolgozni Glory and Perditionon?
Pontosan nem emlékszem. Mindig hagytunk időt magunknak az előző lemez után, hogy kicsit töltődjünk. Gondolom így volt a Glory esetében is.
Hogyan születtek a dalok a korábbi korongokhoz képest?
Ezúttal leginkább Bandó és Csejtei Csabi vitte prímet a dalszerzésben. A kidolgozás, csiszolgatás szokás szerint a próbateremben történt. Ne felejtsük el, hogy ez idő tájt az otthoni és próbatermi felvételek gyerekcipőben jártak, illetve az ehhez szükséges eszközök horrorisztikus árkategóriát és kisteherautónyi térfogatot képviseltek! Szó sem volt hangfájlok emailben küldözgetéséről… Diktafonra rögzítettem itthon az ötleteimet, hogy ne felejtsem el őket. Próba után pedig betértünk valamelyik lealjasító egységbe és megfejtettük a világot!
Felkészülten érkeztetek Dunakeszire a HSB stúdióba a lemez rögzítésére?
Az első olyan stúdiózásunk volt, amit az akkori egyik legmenőbb stúdióba sikerült leszervezni. A teljes metal és nem metal élvonal és egyáltalán mindenki oda járt, aki biztosra akart menni és meg is tudta fizetni. Tehát mi sem bíztunk semmit a véletlenre és igyekeztünk alaposan felkészülni.
Mivel a sokadik lemezfelvételünk volt, kialakult addigra a rutin, hogy miként kell otthon tökéletesre csiszolni, hogy minden flottul menjen, minden húr megszólaljon, de ami nem kell az ne csengjen bele és egyéb ilyen finomságok, amit a lemezen már nem hallasz, hiszen addig játssza az ember amíg jó nem lesz… illetve nyilván vannak trükkök is bőven… egy darab tape például néha nagyon jó barát tud lenni egy-egy akaratoskodó húr bekussoltatására, ha már nem marad egy kis darabka ujj vagy tenyér él e célra. Na de erről ennél többet nem árulhatok el!
Teljesen összeállt az anyag?
Igen. Minimális változtatásokra emlékszem csak.
Kért a kiadó előzetest vagy teljes művészi szabadságot élveztetek?
Nem kért. És a fentebb említett akkori körülmények között ha kért is volna, csak egy stúdióban tudtunk volna valami hallgatható felvételt összerakni. Valami kazettás magnó felvétel meg nyilván nem mondott volna neki semmit.
Hogyan zajlott a stúdiózás?
Húúú, itt is voltak olyan dumák, hogy még évek múlva is fuldokolva röhögtünk rajtuk. Nem mindent szeretnék közzétenni, de van publikus is. Szerintem ezt már valahol valamelyikünk leírta amúgy.
Szóval: Csabi nagy mániája volt a Boss MT-2-es torzító pedál, leánykori nevén a “Metálzóón”. Max-et napokig nyúzta, hogy ő mindenképp azzal akarja feljátszani a gitárrészeit – és vonalból!!! – mert az annyira jó és annyira trve hangja van…
Elérkezett hát a nagy pillanat. Max kényszeredett arcáról üvöltött, hogy hova kívánja ezt a műveletet és már elővételben mit gondol róla, de hősiesen ledugta a nagy analóg keverőpultba Csabi szent grálját.. Mi eközben a háttérben próbáltuk visszatartani a röhögést, több-kevesebb sikerrel. És megszólalt a zizi-dzsidzsi pusztulat. Max zord arccal kijelentette: Ez egy fos!
Belőlünk persze kirobbant a hisztérikus röhögés… Csabi védendő a mundér becsületét visszavágott: – “De élőben igen jó!”
Ez után egy hosszú szünet következett, hogy mindenki abba tudja hagyni a röhögést.
Ja, a felvételek is lezajlottak szépen. Csabi annyira nem érezte a csí-t a metalzóón fiaskó után, úgyhogy a gitártémák nagy részét én játszottam fel.
A fúvósok a Sear Bliss jellegzetes összetevői, amely megkülönbözteti a zenekart a többi csapattól és messze az átlag fölé helyezi a bandát?
Hát igen, a többi metal zenekarban valóban nem sok fúvós van, szóval ez mindenképp egy hangsúlyos védjegy! Ezelőtt 20 évvel szerintem sokkal formabontóbb volt, mint manapság. Ma már sokkal magasabban van az emberek ingerküszöbe, már semmin sem lepődnek meg.
Mindig valami mást, érdekeset csináltatok, mint a színtér többi képviselője…
Törekedtünk rá! Én magam mindig is szerettem kísérletezni és olyat csinálni, amit más nem. A legjobb példa erre a 2001-ben a Beregszászi Magyar Nemzeti színházzal közösen előadott Háromgarasos opera, ami a Koldusopera alapján készült, Sear Bliss dalok felhasználásával. Vidnyánszky Attila volt a rendező és a szereplők azóta Attilával együtt a Nemzeti Színház társulatának gerincét alkotják. Hatalmas élmény volt ez is! Még a Thália színházban is előadtuk, meg Kapolcson.
Új fejlődési szakaszába lépett a csapat a Glory and Perditionnal? Folyamatosan fejlődött és terebélyesedett a muzsikátok, a zenei spektrumotok?
Mindenképpen! Egyrészt a HSB stúdió és Max hangmérnöki munkája hatalmas ugrás volt minőség és profizmus tekintetében. Jót tett mindenképp az is, hogy volt egy “külsős fül” személyében aki ugye annyira nem is külsős, mivel a zenekar tagja volt anno. Értette, hogy mit szeretnénk, mivel mi a célunk és ennek megfelelően vezényelte a felvételeket. Nem is gondolná az ember, de valójában már a felvételkor sok minden eldől a kész anyag hangzását illetően. Pláne az akkori technológia keretein belül. Nem volt reamp, meg utólag csűrés-csavarás. Ami volt az az újrajátszás, ha valami nem klappolt, viszont azt valakinek ki kell fizetnie ugye… Szóval próbáltunk mindent rögtön a feljátszáskor a lehető legjobban megcsinálni és a végeredmény szerintem elég jó lett.
Mindig képes volt megtalálni a zenekar az egyensúlyt a zenéjében? Értem ez alatt, hogy a gyors, száguldós részek nem mentek a lassú, epikus, atmoszférikus témák rovására…
Ezt ahány embertől megkérdezed, mindenki mást fog mondani a saját ízlése szerint. Szerintem nagyrészt igen, de már amikor elkezdesz összerakni egy lemezt, biztos lehetsz benne, hogy nem tudsz minden egyes embernek ugyanolyan örömet okozni a zenéddel, vagy nem fogsz ugyanolyan elismerő szavakat kapni X-től, mint Y-tól. Mert mind mások vagyunk egy kicsit és ez így is van jól!
A zene ihlet és belső indíttatás okán készül el először az ember agyában, majd ez fizikailag formát ölt a hangszerek és az ének segítségével. Nyilván ha egy zenekarról beszélünk, akkor a tagok együtt dobják ezt össze és általában komoly küzdelmek vannak, mert mindenki a legjobbat szeretné kihozni a dalból és mindenki kicsit másképp gondolja, hogy miként lenne a legjobb.
Ennek eredményeként mindig változatos, ötletekkel teli és nem egydimenziós muzsika született?
Így utólag visszatekintve és átgondolva, szerintem a Sear Bliss változatosságának egy fontos szegmense a sok tagcsere. Az új ember mindig frissességet, új nézőpontot, más hozzáállást, új hangzást hoz. Új életet lehel a zenekarba. Tudom, ez nem egy előre eltervezett metódus a srácok részéről, csak így hozza az élet. De talán ez is a kulcsa annak, hogy minden lemez más, de mégis illik a sorba. Hogyne illene, mivel Bandó a fő dalszerző és az énekes, ő pedig mindig benne van a dalokban.
Csejtei Csabával érdekes, izgalmas, ötletes riffeket vezetettek elő, amíg a szólók a zenekar epikus oldalát domborították ki?
Csabival jól kiegészítettük egymást. Tök jó riffeket hozott erre az albumra. Én a Glory-nál leginkább a feljátszásban jeleskedtem, lásd fentebb.
A régi albumoknál volt egy kialakult szokás a szólóknál. Amikor megvolt az alap, Berti (Dombi Bertalan, hangmérnök, Home Studio) előkapta a Stratocaster-t és rátolta ezeket a blues alapú hangulatos szólókat a szólózásra kiszemelt dalokra. Ez egy ilyen bevett szokás volt, amikor nála dolgoztunk a Home stúdióban. Nagyon illettek a durva alapokhoz a hangulatos szólók. Aztán a koncerteken persze valamelyikünk játszotta a szólót. A Glory-nál sok szóló nincs is, csak pár apró kitartott hang itt-ott.
Egyetértesz azzal, hogy a Birth of Eternity, a Two Words Collide és a Blood Serenade lettek a lemez legkiemelkedőbb pillanatai? Ezek a szerzemények folyamatosan műsoron vannak a Sear Bliss koncerteken…
Igen, a Two Words Collide-ra klip is készült a turai kastélyban. Ami akkor még elég romos állapotban volt (nem mi voltunk.) plusz rettenet hideg volt. Azóta nem röhögök egykori kastély tulajdonosok fotóin, mint ahogyan ott tettem/tettük. Hazafelé elég furcsa dolgok történtek többünk autójával is: összes kerékben defekt, autópályán leszakadó és elszálló ablaktörlő, stb. Szóval csak óvatosan és tisztelettel az ilyesmivel!
Kettő válogatásanyagon is szerepeltetek, hiszen a Birth of Eternity az Insanity Sampler #4-re, (Explicitly Intense Magazine, 2004), valamint ugyanez a nóta és a Two Worlds Collide a Bands Battle IV. 2005-re – Stavenhagen 2.-4. Juni (Underground Kunst & Kultur e.V., 2005, 2CD) kerültek fel, sokat segítettek ezek a lehetőségek a korong és a zenekar népszerűsítésében?
Nem tudom. Ugrásszerű dolgokat nem vettem észre.
Ez volt a második Sear Bliss album, amely az amerikai Red Stream gondozásában jelent meg, mekkora promóciót, reklámot biztosított nektek a kiadó? Elégedettek voltatok a hozzáállásukkal?
A kiadóval András tartotta a kapcsolatot. Én nem nagyon folytam bele ezekbe a dolgokba. Napi kapcsolatban voltunk és Bandó mindig újságolta, ha történt valami fontos esemény. Nem látok bele, hogy milyen lehetőségei voltak a kiadónak és ebből mennyit valósított meg, hogy lódítson egyet a banda szekerén.
Hogyan emlékszel vissza az albumhoz kapcsolódó koncertekre, turnékra?
Nem titok, hogy én mindig is sokkal többet szerettem volna koncertezni! 2005 egy viszonylag mozgalmas év volt és akkor úgy tűnt, hogy ez valami nagy és sokkal több lehetőséggel kecsegtető korszak előestéje. Nyáron játszottunk a Party San Open Air fesztiválon, az addigi legnagyobb, 10000 fős közönség előtt, sikeres lemezbemutató a Wigwamban és ősszel egy 10 állomásos Európa-turné a Skyforger-es haverjaink társaságában. Óriási koncertek és élmények itt is. És végre nem kisbusszal, meg személyautóval zötyögés, hanem Nightliner-er, mint a nagyok! Kialszod magad, majd kiszállsz a következő helyszínen. Óriási!
Necó, köszönöm szépen válaszaidat, kérlek osszad meg befejező gondolataidat olvasóinkkal.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy közhírré tegyem: a sok év alatt összegyűlt tapasztalataimat már jó ideje az F1h Studio-ban kamatoztatom, ahol hangfelvétellel, keveréssel és masteringgel is állok rendelkezésre. Bármilyen stílussal megbirkózom, de a fő irány természetesen a rock és a metal! Keressetek bátran!
https://www.facebook.com/f1hbp1
És a reklám után, köszönöm Laci a megkeresést és a kérdéseket! Jó volt kicsit nosztalgiázni! Minden jót a kedves olvasóknak és neked is!
