MÖGÖTT
Fotó: Farkas Zénó
Új év, friss Közelítő-portré. Gerő Andris már rengeteg szinten tett azért, hogy neve ne csengjen ismeretlenül hazai underground körökben, hisz több fronton is professzionálisan beleásta magát a színtérbe, az Auraleakkel pedig bizton állíthatom, hogy sikerült lerakniuk a tavalyi év egyik legizgalmasabb debütáló albumát, ami mély és maradandó nyomot éget a lélek térdimenzióin. Az effajta sokoldalúság számomra már-már szupererő számba megy, de ezúttal a multifunkcionális lét emberi mivoltát feszegetjük.
Hangolódásképp, Völgyesi hasonlatával élve, amolyan két lábon járó svájci bicskaként funkcionálsz a hazai undergroundban. Szerintem abszolút helytálló, te miként látod?
Nagyon tetszik ez a jelző – igazán frappáns, amolyan default Völgyesis. Viszont, ahogy mondják, minden éremnek két oldala van, és ez bizony egy kétségtelenül kétélű történet. Mostanra úgy érzem, hogy szinte minden szakmámhoz tartozik egy-egy külön személyiség, amit egy-egy szubkultúra vagy kontextus igényeihez igazítok. Ez persze működhet egy darabig, de hosszú távon elég nagy nyomás vállalkozóként, hiszen a más-más világokhoz való kommunikáció és elvárások mindig napi szinten újabb és újabb terheket raknak az emberre.
