rattlead.hu
Ahogy az ember idősödik, állhatatosan keresgeti a lehetőségeket, hogy egyre több sort tudjon kihúzni képzeletbeli bakancslistáiról, legyen az utazás, gyermekkori álom, esetleg zenefanatikusként valamilyen még nem látott metal banda koncertje. A legkorábbi és legmeghatározóbb zenei hatásaimat már vagy láttam élőben (Running Wild, Raven, Grave Digger, Skyclad, Blind Guardian, Angra), vagy sok esély már nincs rá, hogy valaha lássam, de elmondhatom, hogy a lista legelőkelőbb helyén már sok sort ki tudtam húzni. Mindössze három olyan zenekar volt, akinek koncertjére nagyon-nagyon vágytam (Scanner, Heaven’s Gate, Sword) és bizony egyik sem tűnt túl reálisnak. Persze a listán még sok név szerepel (Morgana Lefay, Lizzy Borden, Lost Horizon pl) de ezek nem annyira ősi és zsigeri kedvenceim, mint az fenti három banda.
A német Scanner az elmúlt években szerencsére újra aktív, albumokat is adnak ki, koncerteken is feltűnnek néha, igaz, főként csak hazai pályán és a metal fanatizmusáról ismert Görögországban. Ezért aztán izgatottan kezdett verni szívem amikor azt láttam, hogy Axel Julius és csapata október elején Zágrábban ad koncertet. Elhatároztam, hogy mindenképpen ott leszek. Már épp elkezdtem szállást nézni az adott napra, amikor szembejött velem a hír a neten: október 31-én Magyarországon is turnédátumot kötött le a banda. Majd kiugrottam a bőrömből, és ahogy lehetett beszereztem a jegyemet a bulira. Minden metalra fogékony ismerősömnek terjesztettem a hírt, mert folyamatosan bennem volt a para, hogy a koncertre olyan gyér lesz az érdeklődés, hogy az a végén akár el is maradhat. Nos, nem gondolkodtam rosszul, ugyanis nagyon kevesen, talán harmincan vettünk részt a koncerten, így az végül az S8 kistermébe, az úgynevezett Red Stage-re került, amit koncertteremnek hívni költői túlzás. A félalagút, mely max 10 méter hosszú és kb 4 méter széles teljességgel alkalmatlan koncert helyszín, a küzdőtéren cuki kis szőnyeggel, a falak mentén a levegőt keverő ventilátorokkal, és egy kb 17 cm magas (gyanúsan egy sor eu raklap) „színpaddal”. A kinti nagyszínpadon jelenkori hősök, amerikai punk banda, magyar tini rockcsapat játszott, így teljességgel tudható volt, ki melyik koncertre érkezett. A 40 és 50 plusszos viharvert rockerek maroknyi csapata szépen csendesen bevonult a belső kisterembe, mint egy letűnt zenei generáció utolsó dinoszauruszai. Aztán persze hamar kiderült, hogy ez a maroknyi sokat látott metalos nagyobbat tud bulizni, mint több száz tini a másik teremben.
Az estét a görög power metal banda, a Fortress Under Siege nyitotta, kinek hiába ismerkedtem meg már jó 2 hónapja a progos ízeket is felmutató Envy című albumukkal, sehogy nem tudtam felidézni szinte semmit a dalokból. A koncerten viszont jók voltak. A körülmények ellenére végig lelkesen játszottak, pedig a gitárnyakak egymásba lógtak, a mikrofonok összegerjedtek olykor, ha egyik a másikhoz túl közel ért. Színpadi mozgásra esély sem lehetett, így minden tag lecövekelve tolta végig az 50 perces szettet. Az énekes Tasos Lazaris hősiesen énekelte ki az égi magasakat, vastag bőrdzsekijét egy percig le nem véve korrektül lehozta a koncertet társaival együtt. Néhány fogósabb nóta és lehet még ebből akár egy Triumpher, Sacred Outcry, vagy Heimdall féle karrier. Hajrá!
Hosszú és nehézkes átszerelés után végre eljött a pillanat amire oly régen vágytam, élőben láthatom a Scannert! És itt most álljunk megy egy pillanatra, hiszen jogosan vetődik fel, mitől olyan nagyon jó ez a banda? Nos, már nem olyan jó. Azonban az 1988-as debütáló lemezük, a Hypertrace egy olyan megkerülhetetlen german heavy-speed alapvetés, mely anno, az első meghallgatások után kultikus státuszba emelte nálam a zenekart! És igazából csak ez az album. Ugyanis azután már nem tudtak hasonlóan erős lemezeket készíteni. Voltak korrekt albumaik, rögtön a kettes Terminal Earth is fantasztikus, majd az ezeket követő két albumon is vannak erős pillanatok, de egyik sem olyan hibátlan és egyedi, mint a Hypertrace. Szóval, ha úgy tetszik én nem is Scanner fan vagyok, hanem Hypertrace rajongó. És erre az estére így is érkeztem. Az albumom dalait akartam hallani!
Az alapító gitáros, a kissé pocakos, csendes és barátságos Axel Julius és csapata egyáltalán nem mutatta, hogy derogálna nekik ez a méltatlan kis színpad, ugyanolyan elánnal csaptak a húrok közé, mint akár pár éve egy bolgár nyári fesztiválon 8000 ember előtt. Szidom ezt a kis koncerttermet, ahol a hangzás is pocsék volt, olykor komplett hangszereket, vagy a szólóéneket sem lehetett jól hallani, de aztán mint kiderült talán épp ez adta meg az est igazi mágiáját. Szó szerint karnyújtásnyira játszott tőlünk a zenekar.
Az újkori Scanner egyik meghatározó szereplője a görög énekes Efthimios Ioannidis, aki magabiztosan vezényelte le a koncerteket. Természetesen nem nagyon volt képes hozni debütáló lemezt feléneklő, utánozhatatlan hanggal megáldott Michael Knoblich égi magasait. Ennek ellenére erős kisugárzása és „leszarom az egészet” rocksztár attitűdje nagyot dob a zenekar kiállásán. A jól sikerült új album egyik dalával kezdtek, de szinte minden albumukat megidézték egy-egy dal erejéig, kivéve a balul elsült énekesnős Scantropolis albumot. A maroknyi közönség egészen megőrült. Rég láttam ekkora tombolást koncerten. Látszott, hogy aki itt van az tudja, hogy hol van és tudja, hogy micsoda ritka pillanat részese. Mert igaz, hogy a Scanner a nagy german metal hullámmal indult el 1986-ban, igaz, hogy az ez első lemezüket a Noise adta ki, igaz, hogy hatalmas siker lett az album, de utána valahogyan mindig rossz döntéseket hoztak, gyakoriak voltak a tagcserék, sok évig nem voltak aktívak és szépen lassan a german metal élvonalából az ötöd hatod vonalba csúsztak vissza. És az ilyen bandák bizony nem gyakran járnak kis országunkban.
Természetesen a legnagyobb ováció a Hypertrace dalait fogadta és kaptunk is belőlük szám szerint négyet. Elhangzott az RMU, A Therion, a Warp 7 és az Across the Universe is! A közönség ismerte és üvöltötte is a refréneket, a Scanner tagjain pedig látszott, hogy élvezik a zenélést, boldogok, hogy örömet okoznak ennek a kb 30 embernek, aki miattuk jött le aznap az S8-ba.
Nem bánnám, ha egyszer tisztességes körülmények között is látnám majd a bandát, sőt bírnám, ha mondjuk 2028-ban a komplett Hypertrace albummal tolnának egy turnét Európa pár városában. De így is hatalmas örömet éreztem, hogy megélhettem ezt a koncertet, hogy üvölthettem a több, mint 30 éve belém ivódott dalokat, és kipiálhattam egy nagyon előkelő sort a zenei bakancslistámon. Felejthetetlen este volt!
