rattlead.hu
Sear Bliss interjú Pál „PZ” Zoltánnal a Glory and Perdition 20. évfordulója alkalmából.
PZ, 2000 környékén, a Grand Destiny előtt csatlakoztál a Sear Blisshez. Milyen zenei múlttal rendelkeztél? Voltak-e tapasztalataid zenészként?
Így van, 2000 őszén kerültem a zenekar közelébe. Akkor a Grand Destiny dalai már lényegében készen voltak, és csak apróbb, hangszerelési igazítások voltak hátra. Ez alatt főleg a kétszólamú fúvósok véglegesítését értem. A szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolába jártam először furulya (ez minden rézfúvósnak kötelező volt), majd tenorkürt és harsona szakra. Harsonázni 1994 környékén kezdhettem el, mert akkorra nyúlik meg az ember karja annyira, hogy értelme legyen belekezdeni. 1993-ban kerültem be a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekarba (előbb a tenorkürt, majd a harsona szólamba), majd később párhuzamosan játszottam emellett a Városi Fúvószenekarban, és az Isis Big Bandben. Szóval más műfajban ugyan, de volt bőven zenekari tapasztalatom a Sear Bliss előtt is.
Neubrandt „Necó” István gitárossal együtt érkeztél a zenekarba?
Nem, Necó akkor már a zenekar tagja volt. Ha jól emlékszem, ő egy fél évvel korábban, 2000 elején érkezett.
Ismerted a tagokat személyesen korábban?
Igen, ismertem őket már korábban is. Sőt, pár próbán már a Haunting felállás vége felé is részt vettem. Szücs Gergővel pedig az Ifjúsági Fúvószenekarban egy rövid ideig zenéltem is együtt.
Milyen volt a hangulat az együttesen belül, amikor beszálltál hozzájuk?
Teljesen pozitív volt minden. Mint említettem, akkor a lemezanyag már nagyjából készen volt. Ami még érdekesség, hogy akkoriban Pintér Robi trombitással ketten alkottuk a fúvósszekciót. Robit még én ajánlottam a srácoknak a Haunting felállás széthullása után, és utána pedig ő protezsált be engem azzal az indokkal, hogy jó ötlet lenne, ha ketten lennénk. Ő amúgy teljesen más közegből érkezett, a mai napig ő a szombathelyi Isis Big Band vezetője, ahol én is lehúztam – ha jól számolom – 13 évet.
Mi volt a véleményed a Phantoms és a The Haunting albumokról?
Nekem a Phantoms volt a kapu a sötétebb zenei vonulat (nevezhetjük akár black metalnak is) megismeréséhez. Egy középiskolai osztálytársamtól kaptam kölcsön kazettán, és a mai napig emlékszem, hogy hol és milyen körülmények között hallottam először. Annyira berántott az egész lemez, hogy utána hónapokig csak azt hallgattam. A Hauntingot aztán már a zenekartól vásároltam meg CD-n. Postai levelet írtam a bandának, hogy szeretnék belőle egy példányt, és végül sikerült nyélbe ütni az üzletet. Akkor találkoztam először Bandóval, aki a zeneiskolához hozta el a lemezt. Én éppen fúvószenekari próbára mentem, és nyilván szóba került, hogy milyen hangszeren játszom, stb. Akkor még szerintem egyikünk sem gondolta, hogy mindez hova fog kifutni. A The Haunting lemezről is csak jókat tudok mondani, noha kétségtelenül más volt, mint a Phantoms. Ha jól emlékeszem, elsőre az Unholy Dance és a címadó talált be nálam. Ez utóbbit tavaly nagy örömömre sikerült a koncertek szettlistájába is beerőltetnem.
Mikor kezdtetek el dolgozni Glory and Perditionon?
Pontos időszakot már így utólag nem nagyon tudok belőni, de 2003 elejére tippelek.
Hogyan születtek a dalok a korábbi korongokhoz képest?
Nem voltak hatalmas megfejtések, nagyjából minden ugyanúgy zajlott, mint korábban. A próbateremben raktuk össze a dalokat jammelés során. Voltak persze olyan részek, amiket valamelyikünk kompletten hozott magával. A Blood Serenade középrésze határozottan ilyen volt, Bandó azt otthon írta a már formálódó dalba. De nagyon sok spontán történet is volt. A lemez slágerének, a Two Worlds Collide-nak a nyitóriffje teljesen véletlenül született meg. Csejtei Csabi a próba elején valamit kaparászott a gitár nyakán, hogy belője a hangzást az erősítőjén. Egyik kezével egy potit tekergetett, a másikkal pedig egy üres húrt pengetett tompítva, és a végén meg odatrillázott egyet. Ez volt az a bizonyos riff. Ebből lett a Zakatos munkacímű szerzemény. De ugyanennek a dalnak a fúvós témája pedig egy veszprémi parkolóban született. Akkoriban voltam egyetemista, és ahogy mentem órára, a dal riffje ment a fejemben. Épp vágtam át egy parkolón, amikor egyszerűen beugrott az a dallam, ami végül változtatás nélkül a lemezre is került.
Felkészülten érkeztetek Dunakeszire a HSB stúdióba a lemez rögzítésére? Teljesen összeállt az anyag?
Igen, úgy gondolom, hogy felkészültek voltunk. A próbateremben mindent összeraktunk, és a dalokat egy kétkazettás magnóval fel is vettük. Így otthon is tudtuk hallgatni őket, és a következő próbára újabb ötletekkel, hangszerelési megoldásokkal érkezhettünk. Érdekesség, hogy a Birth of Eternitynek van egy olyan kazettás verziója, amelyiken ha jól emlékszem, 5/4-es ritmizálása van. Ezt az ötletet aztán elvetettük, és áramvonalasítottuk a jól ismert 4/4-re.
Kért a kiadó előzetest vagy teljes művészi szabadságot élveztetek?
Soha egyetlen kiadó sem kért be tőlünk előzetes demókat, mindig mehettünk a saját fejünk után. Aki ismer minket, az tudja, hogy úgyis minden egyes lemezünk más. Persze egy relatíve behatárolható stíluson belül.
Hogyan zajlott a stúdiózás?
Bentlakásos jelleggel dolgoztunk a dunakeszi HSB stúdióban, ami akkor az ország egyik legjobban felszerelt stúdiójának számított. Ez volt az első lemezfelvételünk a Haunting-korszak gitárosával, Scheer „Max” Viktorral, aki ezúttal hangmérnökként vett részt a munkában. Ez aztán olyan jól sült el, hogy azóta sem vagyunk hajlandóak mással dolgozni, pedig lehet, hogy ő már a háta közepére sem kíván minket. A munka legelejét, a dob és a basszus felvételeket még a stúdió tulaja, Regenye Zoltán irányította, mert Viktornak valami egyéb dolga volt. Nekem egyébként elég kevés emlékem van a lemez felvételeiről, mivel javarészt ott sem voltam. Épp vizsgaidőszak volt az egyetemen, és nekem sajnos oda kellett koncentrálnom. Ami még érdekesség, hogy a lemez jó részét Csejtei Csabi írta, viszont a felvételeknél Necó lépett elő, és többnyire az ő gitározása hallható az albumon.
A fúvósok a Sear Bliss jellegzetes összetevői, amely megkülönbözteti a zenekart a többi csapattól és messze az átlag fölé helyezi a bandát?
Szerintem ez csak egy összetevő a sok közül. Úgy gondolom, hogy a billentyűs témák, valamint Bandó hangja is elég karakteres, holott mindkettő változott azért az idők során. De amúgy kétségtelen, hogy a rézfúvósok használata a mai napig nem egy bevált módszer ebben a műfajban. Aztán hogy ez valakinek mennyire jön be, vagy mennyire sem, az már más kérdés.
Mindig valami mást, érdekeset csináltatok, mint a színtér többi képviselője…
Ha valaki végighallgatja a diszkográfiánkat, akkor az is szembeötlő, hogy még magunkhoz képest is mindig mást csinálunk. Ez amúgy nem szándékos, soha nem előre megtervezett módon zajlik a dalszerzés. Éppen ezért tudunk most már több mint 30 év után is önazonosak lenni.
Új fejlődési szakaszába lépett a csapat a Glory and Perditionnal? Folyamatosan fejlődött és terebélyesedett a muzsikátok, a zenei spektrumotok?
Ami egészen biztos, hogy a lemez hangzásában volt egy hatalmas szintlépés. A Forsaken Symphony hangképére talán a massza a legtalálóbb kifejezés. Sokan egyébként pont ezért is szeretik azt a lemezt, de nekem mindig is hiányérzetem volt ezzel kapcsolatban. Rengeteg apró részlet, ötlet veszett el ott a produkciós munka milyensége miatt.
Mindig képes volt megtalálni a zenekar az egyensúlyt a zenéjében? Értem ez alatt, hogy a gyors, száguldós részek nem mentek a lassú, epikus, atmoszférikus témák rovására…
Ezzel menet közben sosem foglalkoztunk. Egyetlen szűrőn kellett átmennie egy adott dalnak, és az a mindenkori zenekari tagságot jelentette. Ha nekünk valami tetszett, akkor az felkerülhetett a lemezre. Ha végighallgatjuk a lemezt, kapásból másodikként érkezik a Reverie, ami dalként nehezen értelmezhető, viszont nagyon szépen összeköti az előtte és az utána lévő dalokat. (Ebben egyébként lett volna egy fúvós téma, de úgy éreztük, hogy nem igazán tesz hozzá az egészhez, úgyhogy a delete gomb áldozatává vált.) A lemez végén pedig ott van a Lacus Somniorum, ami egy rövid, lehalkulós szösszenet, leginkább outroként lehet nevezni. Ezzel kapcsolatban később volt egy olyan kósza ötlet, hogy a következő lemezt ennek a visszahozásával lehetne kezdeni, de sajnos ezt a trükköt a Mayhem pár évvel korábban már ellőtte. Szóval sosem patikamérlegen számoltuk ki a dalszerkezeteket, sosem azért került be egy bombasztikus rész egy dalba, mert az Excel tábla szerint az még hiányzik.
Ennek eredményeként mindig változatos, ötletekkel teli és nem egydimenziós muzsika született?
Ennek megítélését én inkább szeretném a zsűrire, azaz a közönségre bízni. Én úgy gondolom, hogy a magunk, relatíve behatárolható stílusán belül sikerült mindig egy-egy új színt belevinni a zenénkbe.
Csejtei Csaba és Neubrandt István érdekes, izgalmas, ötletes riffeket vezetett elő, amíg a szólók a zenekar epikus oldalát domborították ki?
Ez a lemez többnyire a gitártémák alapján íródott, ellentétben mondjuk a Forsaken Symphony-val, aminél a billentyű volt a fő csapásirány. Így mondhatjuk, hogy a riffek fontos szerepet játszanak a lemez milyenségében. Véleményem szerint Csabi és Necó kitűnő témákat írtak erre az albumra. Őszintén szólva nagyon ritkán hallgatom a saját lemezeinket, így konkrét gitárszólót nem is tudok felidézni. A Birth of Eternityben van egy kis színesítő gitárdallam, az mindenképpen hozzátesz az összképhez.
Egyetértesz azzal, hogy a Birth of Eternity, a Two Words Collide és a Blood Serenade lettek a lemez legkiemelkedőbb pillanatai? Ezek a szerzemények folyamatosan műsoron vannak a Sear Bliss koncerteken…
Mindenképpen ezek a lemez húzódalai. És való igaz, hogy koncerteken leginkább ezek kerülnek be a koncertprogramba, főleg az első kettő. Az idei évben a Heavenly Down című új lemezen lesz a hangsúly, nem akarjuk, hogy a múltidézés beárnyékolja az újdonság varázsát. Magánemberként sem szeretek a múltba révedni, és nem akarom, hogy a remekül sikerült új lemezről a nosztalgia elvigye a fókuszt. Ennek ellenére a 20 éves jubileum kapcsán készülünk egy speciális szettre, mégpedig a Heavenly Down lemezbemutató koncert keretein belül. Október 19-én a Barba Negra Blue színpadán a szokásosnál több dalt is elnyomunk a Gloryról, köztük olyat is, amit talán ha egyszer játszottunk élőben, azt is a megjelenés környékén. Szó szerint újra meg kellett fejtenem a dalt, hogy pontosan mit is játszottam fel a stúdióban anno.
Kettő válogatásanyagon is szerepeltetek, hiszen a Birth of Eternity az Insanity Sampler #4-re, (Explicitly Intense Magazine, 2004), valamint ugyanez a nóta és a Two Worlds Collide a Bands Battle IV. 2005-re – Stavenhagen 2.-4. Juni (Underground Kunst & Kultur e.V., 2005, 2CD) kerültek fel, sokat segítettek ezek a lehetőségek a korong és a zenekar népszerűsítésében?
Huhh! Az első válogatásra már konkrétan nem is emlékszem, hogy mi lehetett. A neve alapján valamiféle újságmellékletre tippelek. A második pedig egy fesztiválhoz adott kísérő kiadvány volt, a fellépők dalaival. Ha jól rémlik, két dallal szerepeltünk rajta, valahol a szekrény mélyén még talán meg is van. Nem hiszem azonban, hogy a fenti kiadványok hatására tömegek rohamozták volna meg a lemezboltokat, hogy beszerezzék a diszkográfiánkat. Vagy ha mégis, akkor nem ebből készült el a kacsaláb a kerti WC alá.
Ez volt a második Sear Bliss album, amely az amerikai Red Stream gondozásában jelent meg, mekkora promóciót, reklámot biztosított nektek a kiadó? Elégedettek voltatok a hozzáállásukkal?
Nehéz ezt már ennyi idő elteltével megítélni. Az egy teljesen más világ volt, az online média helyett még az offline tarolt. Streaming helyett lemezboltok és disztrók működtek, a néhány webzine mellett sokkal nagyobb tere volt a papír alapú magazinoknak, fanzineknek. A Red Strem egy kis amerikai lemezkiadó volt, behatárolt lehetőségekkel. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy amit tudtak, megtettek. Ennek leglátványosabb eredménye a Two World Collide-ra forgatott videoklip. Elég nagy büdzsét sikerült kialkudnunk velük, és ez talán a végereményen is látszik. A turai Schossberger kastélyban forgattunk, ami egy elég exkluzív helyszín volt. Utánunk aztán fel is kapták, készült ott klip többek között Tóth Gabinak is. A kiadó főnöke, Patrick pedig még egy németországi koncertünkre is átrepült, hogy a Judas Iscariot főnökével, Akhenatennel együtt megnézzék a hangversenyünket, és találkozzanak végre velünk. Sikerült is egy rettenetesen görbe estét csapni.
Hogyan emlékszel vissza az albumhoz kapcsolódó koncertekre, turnékra?
Ebből az időszakból hatalmas élményként él bennem a német Party.San Open Air-en adott koncertünk. Késő délután játszottunk, de már akkor hatalmas tömeg volt a színpad előtt, és vették is a lapot. Utánunk még számos kitűnő banda játszott, akkor ha jól emlékszem, a Cannibal Corpse és az Amon Amarth voltak a főhősök. Szintén szép emlék a Skyforgerrel közös, tíz állomásos Európa-turné. Ez volt az első (és eddig egyetlen) nightlineres, azaz lakóbuszos körút, amin részt vehettünk. Szuper koncerteket adtunk, és rengeteg emlékezetes sztori esett meg velünk azon a körön. Nem mellesleg Skyforgerékkel is sikerült jól összecimborálni.
PZ, köszönöm szépen válaszaidat, kérlek osszad meg befejező gondolataidat olvasóinkkal.
Köszönöm a kérdéseket, nekem is remek múltidézés volt feleleveníteni ezt az időszakot! De mivel mindig arccal előre érdemes haladni, szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani legújabb, Heavenly Down című lemezünket. Köszönöm a figyelmet, találkozzunk a lemezbemutató / Glory XX koncerten október 19-én a Barba Negrában!
