rattlead.hu
Az előző két negyedévhez képest, amikor is nagyjából 50-50 friss anyaghoz volt szerencsém, július eleje óta szűk 40 idei albumot ismerhettem meg. Ez sem rossz szám – ahhoz képest, hogy közben nyaraltam, új kontinensre is költöztem stb. 
Óriási katarzisokról nem tudok beszámolni – szerencsére nagy csalódásokról sem. Legnagyobb felfedezettem ebben az időszakban a STAR.GATE nevű görög csapat volt, akiknek Escaping the Illusion című alkotása év végi Top 10-es listámon is helyet kap majd. A többieknek erre nem sok esélyük van, bár régi kedvenceim közül a POWERWOLF Wake Up the Wicked-je, az ORANGE GOBLIN Science, Not Fiction-je, az ORDEN OGAN The Order of Fear-je, a FLOTSAM AND JETSAM I Am the Weapon-je és a SATAN Songs in Crimson-je is elnyerte a tetszésemet. De ugyanígy gyakran forog nálam D. D. VERNI szólózenekarának Dreadful Company-je, a BLUES PILLS Birthday! című albuma és – bármennyire is elégedetlen voltam vele kezdetben – az ALUNAH Fever Dream-je is.
A DUEL-t talán már korábban is hallgattam, de idei lemezük, a Breakfast with Death minden eddiginél mélyebb nyomokat hagyott bennem. ARKAN ASRAFOKOR (Dzikkuh), SYN ABSENCE (Realm of Hate): eddig nem ismertem őket, de tetszik az új lemezük, így innentől biztos, hogy az ő pályafutásukat is figyelemmel fogom követni.
Akiktől többet vártam, az a John Bush, Phil Demmel, Mike Orlando, Jack Gibson és Jason Bittner alkotta, CATEGORY 7 nevű supergroup: az anyazenekaraikat szeretem, a bemutatkozó albumukon (Category 7) játszott zene viszont nem az én világom.
Összességében, ez a negyedév számomra valamivel vérszegényebb volt, mint az előző kettő. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még számomra az innentől szilveszterig terjedő időszak, és hogy ennek függvényében mely albumok férnek fel végül az év végi tízes listámra.
Nektek az elmúlt három hónap terméséből mely albumok nyerték el leginkább a tetszéseteket?
