Fémforgács
Finnország egyik legfontosabb kulturális exportcikke vitán felül a metálzene, mely több generációnyi metálrajongót nevelt fel. Északi nyelvrokonaink zenéjének van egy semmivel össze nem téveszthető aurája. Megfoghatatlan őserő, nyugalom, dallamosság. A finn metálszcéna napjainkban is aktív, s különleges élmény követni, hogy az újonnan alakult bandák miként viszik a lángot. Ennek feltárására kiváló anyagot hozott az idén 10 éves Where’s My Bible nevű formáció legújabb, KAVE című albuma. Hallgassuk hát, milyen lett!
Első számunk, az Yö bagoly huhogásával, patakcsobogással, valamint lágy zongoraszóval invitál minket egy horrorisztikus éji pogány bacchanáliára. A KAVE című korong lelkünk és elménk mélyére ás le, egészen a gyökerekig, menekülésnek esélyt sem hagyva. Utóbbit mi, hallgatók nem bánjuk – egyenesen igényeljük. Bármely dal akkor mutatja meg igazi velejét, ha maga a hallgató képes teljesen átadni magát az élménynek, ehhez viszont magának az alkotónak is tennie kell. Utóbbiban a Where’s My Bible igencsak jeleskedik. Évezredek homályba vesző tudása, nyomasztó hangulat hatja át az embert e dallamokat hallgatván. A finn banda eredetileg deathcore, death’n’roll stílusban alkotott, de utóbbi alkotásaikat inkább a feketén fűszerezett melodikus death metal jellemzi. Új albumuk a fenti stílusokból kevert ki egy rendkívül frissnek ható hangzásvilágot. A melodikus death metal dallamossága mellett megjelenik a deathcore darabossága, mindezt a black metal egy velőtrázóan sötét atmoszférával látja el. A riffek igen agresszívek, némelyik szám esetén – ilyen például a Màni – szinte már a dob szerepét veszi át. Kiemelendőek a vokálok, melyek a mély hörgéstől kezdve a velőtrázó károgáson át egészen a tiszta énekig terjednek, fokozva a misztikus hangulatot. Különösképp dermesztőek azok a részek, ahol finn nyelvű beszédet/kántálást hallunk. Utóbbira a finn nyelv azon tulajdonsága is rásegít, hogy rengeteg ősi, alapnyelvből származó zárvány megmaradt benne. Emiatt (is) van ezen északi nyelvnek egy ősi aurája. Persze nem szabad elvitatni a Where’s My Bible énekesének nagyszerű munkáját sem.
Maga a hangfelvétel, keverés minősége meglehetősen igényes, tiszta, ami egy modern zenétől csak elvárható. A kérdés modernitás esetén mindig az, hogy adott alapanyag időtálló lesz-e, mert az egyes technológiák nagyon könnyen válhatnak elavulttá. Esetünkben megkockáztatnék egy igenlő választ, ugyanis a KAVE esetében sikerült megtalálni az arany középutat. Itt a modern technológia eszköz a jobb hangzáshoz, nem pedig a cél. Avatatlan olvasóink fejében ennél a pontnál felmerülhet, hogy ezen sokat emlegetett modern zene mégis mitől lenne pogány. Kézenfekvő lenne a dalcsokor északi mitológiát és folklórt magába foglaló témaválasztása – amit nem mellesleg tűpontosan abszolváltak -,de itt nem állnak meg. A Where’s My Bible modern dallamai közé folk elemeket csempészett, melyek kifejezetten korongunk második felében hangsúlyosak. Finn népzene motívumai szövik át a riffeket, rigmusokat. Az utolsó dalokban – Ghost from the past, Rahko, Sól – kikristályosodik a finn metálra jellemző összetéveszthetetlen hangzásvilág.
A folk témák terén a Where’s My Bible nem áll itt le, ugyanis egyes átvezetők kifejezett népzenét játszanak, ahol népi hangszerek széles skálája vonul föl. Megjelenik egy izlandi dal, a Deyr sjalfr it sama, a Musta Kuu kürttel, dodokkal készíti elő a következő zúzást. Mégis a Runo című dal hozta a legnagyobb meglepetést ezen a téren, ami egy finn runot hoz nekünk kantelén. Ebben a dalban kapaszkodunk vissza gyökereinkig, tárjuk fel elménk legféltettebb zugait, ugyanis a runok ősi karéliai dallamok, a ma ismert finn népzene alapját képzik. Végül a Sól című szerzemény teszi fel a koronát e pogány őrületre, hogy aztán az Aamu képében megérkezzen a reggel és minden elcsendesedjen.
KAVE névre hallgató nagylemezével a Where’s My Bible tiszteleg a finn kultúra, metál, népzene előtt, mindezt saját szájíze szerint. A modern és ősi dallamok hangversenyének lehetünk tanúi egy filmszerű utazás keretében. Remek kikapcsolódás, minőségi munka, mely biztosít minket afelől, hogy a finn metálszíntér képes megújulni, metálrajongók új generációit kinevelve ezáltal.
