rattlead.hu
Phoenix ismeretlen terep volt számomra: igyekszem feltérképezni, milyen koncerthelyszínek vannak a városban, és ott milyen bulik várhatók. A belvárosi Footprint Centerről, The Van Burenről és Celebrity Theatre-ről már előző cikkemben említést tettem (itt: https://rattlead.hu/2024/09/10/phoenix-felfedezese-az-elso-koncertek/), arról a külvárosi klubról azonban, amely a legtöbb meglepetést tartogatja számomra, most, egy lemezbemutató esemény kapcsán fogok mesélni.
Arra is kíváncsi voltam, hol csíphetem el azon kedvenceimet, a Flotsam and Jetsam-et, a Sacred Reich-et és a Spirit Adrift-et, akiknek ez a város a székhelye. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy szeptember 12-én a Phoenix külvárosában, Glendale-ben található 44 Sports, Grill & Nightlife-ban kerül sor a Flotsam and Jetsam legújabb albuma, az I Am the Weapon lemezbemutatójára. A Facebook-on felvettem a kapcsolatot Michael Gilberttel, a csapat veterán gitárosával, aki némileg lehűtötte lelkesedésemet, mondván, nem fognak játszani, viszont ott lesznek, lehet velük találkozni, beszélgetni, közös fotót készíteni.
Egyébként leesett az állam, amikor megláttam a grillbár zenei programját. Elsősorban a hard rockot, a metal dallamos vonalát kedvelőknek csoroghat a nyáluk: augusztusban volt Leatherwolf és Mike Tramp’s White Lion, most szeptemberben jön az U.D.O., októberben pedig többek között a Riot V, az Enuff Z’Nuff, a Pretty Boy Floyd, a Burning Witches, a Green Jelly és a Hed PE lép fel itt – az átlag 75-100 dollárosnál jóval kedvezményesebb áron, hiszen a belépőért mindössze 25-30 dollárt kell fizetni. Mindezt a hely lelkes szervezőjének, TJ Boone-nak köszönhetjük.
Valószínűleg az elkövetkező hónapokban többször is meg fogok itt fordulni, annak ellenére, hogy nincs közel hozzánk: tömegközlekedéssel bő másfél óra, úgyhogy inkább Lyfttel megyek, ami drágább ugyan, viszont háztól házig visz, és a légkondis járművel kábé 25 perc az út.
Kapunyitás este 7-kor, kezdés 8 órakor – olvastam a hely honlapján, úgyhogy fél 8-ra érkeztem, hogy legyen időm képbe kerülni. A helyszínen 10 dollárt kértek a belépőért (ha korábban, neten veszem meg, pár dollárral olcsóbb lett volna). A tágas, magas asztalokkal és bárszékekkel berendezett helyiségben lassan gyülekezett a közönség, helyi metal arcok, inkább erősen középkorúak, mint fiatalok, a legtöbb fickó a csajával, jó páran Flotsam-pólóban, néhányan cowboykalapban, legalább ketten a Michael Gilbert féle hosszú, befont szakállcsíkkal. Az est folyamán szolidan iszogattak, senki viselkedésén nem láttam, hogy túltolta volna az alkoholt. Láthatóan egy nagy, laza baráti társaságot alkottak, a zenészekkel és egymással is.
Már az elején sikerült elcsípnem néhány szóra és egy-egy közös fotóra az est főszereplőit. Gilbert lelkesen mesélt idei európai koncertélményeikről, és kis rásegítéssel 2017-es budapesti, ShowBarlang-os fellépésük részleteit is fel tudta idézni. A dobos Ken Mary-nél másik bandája, a Fifth Angel ügyeire is rákérdeztem. Azt mondta, egyelőre nem készül új album (pedig a tavalyi When Angels Kill nagy kedvencem).
Ahogy telt az idő, nyilvánvalóvá vált, hogy nem 8-kor „csapnak a húrok közé”: mindenki dumált mindenkivel, a hely szervezőinek – a fogyasztásból származó bevétel miatt – érdekükben állt húzni az időt, és láthatóan a közönség sem türelmetlenkedett. Elfogyasztottam első amerikai cideremet, ami messze nem olyan jó, mint az európai – mikrózott 
– Strongbow-k és Somersby-k.
Negyed 10-kor végül belevágtak: a műsorvezető, aki láthatóan a csapat óriási rajongója, egyesével konferálta fel a lemez nótáit, és mindegyik előtt megkérte valamelyik Flotsam-tagot, hogy röviden kommentálja az adott dalt. Közben a színpad mögötti kivetítőn fotók villantak fel a banda hőskorából, valamint az elmúlt hónapok próbáiról, stúdiózásáról és turnéiról. A végén pedig azok között, akik merch-vásárlással támogatták a bandát, kisorsoltak egy gitárt, amit természetesen valamennyi tag aláírt.
Ezt követően kerítettünk sort Michael Gilberttel arra a villáminterjúra, amit még az elején leegyeztettünk, és amelyet az alábbiakban olvashattok (for the English version, please, scroll down):
Michael, milyen élményekkel tértetek haza a nyári európai miniturnétokról (amelynek augusztusban összesen hat állomása volt, köztük egy Wacken-es és egy Dynamo Metal Fest-es fellépés)? Az est elején lelkesen meséltél Wackenről…
Ó, igen, a Wacken olyan, mint a heavy metal Super Bowlja (az amerikai foci legnagyobb eseménye – a szerk.). Ha felkérnek, hogy játssz ott, olyan mintha meghívnának fellépőnek a Super Bowl-ra. Semmi kétség afelől, hogy a Wacken és a Hellfest Európa két legnagyobb fesztiválja. Minden fesztivál rendkívül szórakoztató, ráadásul idén (a tavalyi évvel ellentétben) nem volt sár. Nagyon meleg volt, úgyhogy úgy éreztük, mintha itthon, Phoenixben játszanánk – leszámítva persze azt a 96 ezer embert, akik ott voltak a koncerten. Az egyik kedvenc bulim. Imádom.
Új dalokat is játszottatok?
Igen, a Primal-t, ami idei albumunk, az I Am the Weapon második száma – mindenekelőtt azért, hogy lássuk, felvegyük-e végleg a setlist-be, amit most már biztosan meg fogunk tenni.
Azt nyilatkoztátok, hogy nagyon sok energiát fektettetek az új anyagba, nagyon odafigyeltetek rá. Ez mit jelent? Mi a különbség az idei lemez és a korábbi albumok között?
Zeneileg és technikailag nincs sok különbség a Blood in the Water, a The End of Chaos, a Flotsam and Jetsam és a mostani anyag között. Az utolsó négy lemezünk olyan szempontból hasonló volt, ahogyan megírtuk és rögzítettük a dalokat, illetve ahogyan az utómunka zajlott. Az utolsó három albumon a svéd Jacob Hansennel dolgoztunk, aki fantasztikus szakember: ahogy keveri a mesterszalagon lévő dalokat, az a művészet egy formája.
Első hallásra rendkívül dinamikusnak és dallamosnak éreztem az anyagot…
Köszi szépen! Jó móka volt zenét alkotni ezekkel a srácokkal. Nem igazán tudom elképzelni, hogy másokkal muzsikáljak. AK-ék a legjobb barátaim közé tartoznak. Határozottan működik közöttünk a kémia, és bár már nem vagyunk fiatalok, úgy érzem, még mindig bőven van benzin a tankban.
Hol és mikor léptek fel legközelebb?
Következő koncertünket a 70,000 Tons of Metal-on adjuk, ami egy ötnapos rendezvény egy óceánjárón, amely Miamiból indul és oda is érkezik, miközben Jamaicát is érinti. Utána, 2025-ben remélhetőleg végig turnézni fogunk, amelynek természetesen a nyári európai fesztiválok is a részét képezik.
Michael, köszönöm az interjút!
Coly
Michael, what kind of experiences did you get on your summer European tour? You enthusiastically told me about Wacken…
Oh, yeah, Wacken is like the Super Bowl of heavy metal. If you get asked to play at Wacken, you’re getting asked to play the Super Bowl for heavy metal. No doubt about it, that and Hellfest are the two biggest festivals over in Europe. And all of the festivals are super fun. This year we played Wacken and there was no mud. It was super hot out. So it felt like we are at home almost, except for the 96,000 people that were there for the concert. One of my favorite shows ever. I love it.
Did you play also new tracks?
We only started playing Primal, which is the second song on the new record. And just to kind of see if we would add it permanently into the setlist, which we’re for sure going to do now.
I read that you put a lot of energy, a lot of effort, a lot of attention to the new material. What does it mean and what is the difference between the new material and the previous ones?
Not really much of a difference between this, Blood in the Water, The End of Chaos, and the self-title record. The last four have been pretty much the same. As far as how we create it, how we write everything, and then how we record and produce it. Mix of the last three records has been by Jacob Hansen, the Swedish mixed artist. He’s fantastic. The way he mixes the masters is an art form for sure.
I listened to the new material now, and I felt it very dynamic and melodic. I liked it very much.
Thank you! Yeah, it’s been fun creating music with these guys. I can’t really see myself playing music with any other musicians. These guys are some of my best friends. And we’re definitely the chemistry’s there, and we’re all locked on with each other right when we’re old, but we’re not out of gas. There’s still plenty of gas in the tank.
When will you perform time?
Our next performance would be 70,000 Tons of Metal in January. That leaves out of Florida, Miami Beach to Jamaica. It’s a five-day cruise. And then after that, it’s 2025 is just going to be extensive touring and touring and touring and of course the festivals in Europe in the summertime.
Thank you for this interview!
