Hard Rock Magazin
Az 1982-ben alakult Red Hot Chili Peppers egy új stílust helyezett el a zene térképén. A funk-rockot tették oly népszerűvé, hogy hazánkban is megtöltötték a Puskás Arénát 2022-ben.
A 13 stúdiólemezt kiadott zenekar ötödik albuma (’Blood Sugar Sex Magik’) hozta meg a várt áttörést, de az igazi széleskörű ismertség, a mainstreambe, a rádióműsorok napi lejátszási listáiba kerülést a hetedik, az 1999. június 8-án kiadott ’Californication’ hozta el. A 25. évfordulóját ünneplő, 15 millió példányban eladott kiadvány limitált kiadású, piros-óceánkék dupla vinylen ismét megjelent a zeneboltok kínálatában.
Az MTV-korszak nekem is behozta a lakásba az RHCP 1991-ben kiadott ’Blood Sugar Sex Magik’ lemezét – így számomra ez máig meghatározó alkotásuk –, de a ’Californication’ és az azt követő két album mégis többet forgott lejátszómban. A ’Californication’ a slágerlistákat nézve nem a banda legsikeresebb anyaga, viszont – ha hinni lehet az eladási adatoknak – mára a legkelendőbb lett. Csak Amerikában 8 milliót, Európában 4,5 milliót adtak el belőle, többszörös platinastátuszt ért el számos országban. A címadó dal eddig 2,5 milliárd streamet gyűjtött össze a zenemegosztó platformokon, a Scar Tissue 2000-ben Grammy-díjat nyert a „legjobb rockdal” kategóriában. Röviden: az albumot mind a rajongók, mind a kritikusok repesve fogadták.
Mi a titok? Hogy született ennyi sláger erre a korongra?
Az említett ’BSSM’ olyan ismertséget hozott, ami az egyébként is zűrös életvitelű tagok napjait annyira felforgatta, hogy John Frusciante gitáros kilépett a zenekarból, persze köztudott, hogy nemcsak ő küzdött mentális- és drogproblémákkal. Egy kevésbé sikeres album Dave Navarróval, majd John Frusciante rehabilitációja és ’98-as első visszatérése jó inspirációt adott a lemezhez, amelynek készítéséből Flea oroszlánrészt vállalt. A garázsában rendeztek be egy stúdiót ’98 nyarán, itt írták meg gyakorlatilag a dalokat. Az alkotást folyamatát mindenki élvezte, elképesztő mennyiségű (több mint 30) nóta született, amiből 15 került kiválasztásra.
Rick Rubin producer szerepe szintén nem elhanyagolható a sikerben. Mivel a kezdeti hangzással nem volt elégedett a zenekar, így Rick és az új hangmérnök Jim Scott nyers és ütős hangzást rakott össze. A felvételek alatt a négy zenész időben és térben együtt játszott a rengeteg mikrofonnal ellátott stúdióban. Rekordgyorsasággal készült el az anyag, melyet akkor már az internet segítségével is népszerűsítettek.
Az igazi sikert a három kislemezdal hozta meg : a Californication, az Otherside, és a Scar Tissue, az ezekhez készült videóklipek és a rádiók napi lejátszásai jelentős eladásokat hoztak a világ minden részén. A siker pedig megágyazott a következő két stúdióalbumnak, melyek még magasabbra jutottak a slágerlistákon, az RHCP örökre a mainstream kultúra részévé vált, elmúlt az „egy szál zokniban” lázadó, polgárpukkasztó fellépések korszaka. A premiert követő turnékon sorra döntötték meg a közönségrekordokat, egyre nagyobb tömegek előtt játszottak a világ számos pontján. Legyen az a botrányoktól sajnos nem mentes Woodstock ’99, Ausztrália, Brazília, vagy az oroszországi Vörös tér, ahol 200 ezres tömegről számoltak be.
A lemezre került alkotások jelentős része első hallgatásra dallamtapadást okoz, fülbemászó, azonnal befogadható. Ebbe csomagolták be a zenészek az egyébként súlyos mondanivalót, a sokak által kergetett amerikai álomról, aminek sok a hátulütője még akkor is, ha eléri valaki a vágyott célt. A hangszeres tudás, a kiválóan megírt dallamvezetés, a hangszeres harmóniák biztosítják, hogy az egyébként is gyorsan emészthető zene arra kényszerítse a hallgatót, hogy újra és újra meghallgassa az albumot, amely nem a gyorsan felejthető tucatslágerek világa.
Bár a gyökereikre jellemző funk-rock dalok kissé háttérbe szorultak, de jelen vannak az albumon. Flea basszusfutamai, az ösztönös Chad Smith-dobtémák, Anthony Kiedis énekhangja és témái, John egyedi gitárjátéka, technikája és akkordjai még ennyi év után is magával ragadnak, szóljon az CD-ről, vinylről vagy streaming szolgáltatótól.
Maga a 25 éves jubileumi kiadvány fizikai megjelenésével vegyes érzéseim vannak. Maga a dupla színes vinyl gyönyörű, ez nem kérdés, a színes, különleges mintázatú, vagy fényképes nagylemezek egyébként is teljesen magukba szippantottak. Amíg nem volt CD formátum, vinyleket vettem leginkább, de akkor a dupla lemezek különleges kihajtható borítója, a grafikák, a belső inzertek voltak az igazi extrák, a hanghordozó akkor még fekete volt. A vinyllemezek reneszánsza jelentős előrelépés volt, aki csak teheti ontja magából a különleges kiadványokat.
A ’Californication’ esetében a színes korongokon kívül egy inzertet kapunk és az eredeti borítót, a betéten egyik oldalán fénykép, a másikon a szövegek vannak. Mivel a sima fekete kiadvány is megvan, megemlítem, hogy dinamikában mindkettő kiváló, egyformán szépen szól. A lemeztok sima fehér, a lemezek ebbe kerültek, extra dal nincs az évfordulós verzión, jobban örültem volna ha kicsit bővebb, extrább az anyag. Akár anno a deluxe CD-n kiadott három dal is ide kerülhetett volna, vagy esetleg eddig máshol meg nem jelent szerzemények, de gyanítom, lesz még jubileumi kiadás a RHCP háza táján, remélem majd ott megkapjuk ezeket az extrákat.
Zenészek:
Flea – basszusgitár, vokál
John Frusciante – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Anthony Kiedis – ének, vokál
Chad Smith – dob, ütőhangszerek
Greg Kurstin – billentyűs hangszerek
Patrick Warren – orgona
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátum: 2 LP (piros-kék)
Dallista:
Around The World / Parallel Universe / Scar Tissue / Otherside / Get On Top / Californication / Easily / Porcelain / Emit Remmus / I Like Dirt / This Velvet Glove / Savior / Purple Stain / Right On Time / Road Trippin’
