rattlead.hu
35 éve jelent meg a Tankcsapda Baj van!! demója. Kollégánk ennek apropójából beszélgetett a múltról a banda eredeti basszerosával, Tóth Laboncz Attila „Labi”-val.
Labi, sok szeretettel köszöntelek magazinunk oldalain és köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút. Hogy vagy, mivel foglalkozol, hogyan telnek a napjaid manapság?
Köszönöm szépen, jól vagyok, tavaly volt egy komolyabb egészségügyi problémám, de az imádott feleségem megmentette az életemet, úgyhogy itt vagyok megint Veletek! Zenei képregények kiadásával foglalkozok, Mester Csaba grafikus és György Zoltán vezető szerkesztő barátaimmal. Lassan két éve van a Master-Lab Comics nevű vállalkozásunk. Eddig húsz kiadványunk jelent meg. Folyamatosan készülnek az újabb képregényeink is, év végére lassan harmincra nő a számuk! Henry Rollinsról, a Moby Dickről, vagy most a Cadaveres de Torugasról is készítettünk rajzos füzetet. Mellette tanítok is, úgyhogy van elfoglaltságom, szerencsére!
A zenének teljesen hátat fordítottál vagy követed még esetleg a metal színtér történéseit, alakulását?
A mai napig zenélek. A legelső bandámban, a lassan 40 éves Színes Tévében basszusozok. Igaz, hogy jóval kevesebbet koncertezek, mint régebben, de a zene az örök szerelemem maradt! A Tankcsapdás három év után évekig játszottam a Replikában, majd tizenötöt a Benzinben húztam le. Úgyhogy alig volt olyan időszak az életemben, hogy ne zenéltem volna. Ma is figyelem az új bandákat. A képregényekkel járunk fesztiválokra, ott is keresem a tehetségeket, nyitott vagyok az új irányzatokra, bandákra.
Egyfajta időutazásra akarlak invitálni, mégpedig a Baj Van demó megjelenésének 35. születésnapjának/évfordulójának okán…
Igen, szép emlékekeket őrzök azokről az évekről!
Annak idején, hogyan alakult meg a Tankcsapda? Ki(k)nek a hatására döntöttétek el, hogy zenekart alapitatok?
Lukács Laciék a házunk lépcsőjén bandáztak, ott ismerkedtünk meg. Elhívtak a Vörös Kakas nevű együttesük koncertjére, aztán úgy döntöttünk, hogy alapítunk egy punk zenekart. Ez lett a későbbi Tankcsapda.
Azt olvastam, hogy 1989. október 14-én alakult meg az együttes, és ezen a napon léptetek fel először ezen a néven az Auróra előzenekaraként Debrecenben…
Előtte volt egy-két koncertünk, hogy “élesben” is kipróbáljuk magunkat, de igen, azon a koncerten döntöttük el, hogy együtt folytatjuk a zenélést ezen a néven. Ekkor már velünk volt Kémeri Peti is, aki a szervezési feladatokat látta el. Koncerteket kötött le, szállította a bandát. Jó kis csapat voltunk, Szilágyi Ricsi jött még sokat velünk, aki a road szerepét töltötte be.
Mi volt egyáltalán a célkitűzésetek?
Igazából csak zenélni akartunk, és jól érezni magunkat! Nem voltak “világmegváltó” terveink, de ahogy jöttek a sikerek, kezdtük egyre komolyabban venni a dolgokat.
Alapból a Lukács gitár/ének, Labi – basszusgitár, Buzsik – dob felállás verbuválódott össze, vagy voltak esetleg tagcserék?
Akkor mi hárman szinte egész nap együtt lógtunk. Meló után próba, utána meg jött a bulizás. Akkor nem voltak tagcserék, csak hárman tudtuk elképzelni a bandát.
Ismertétek egymást esetleg korábban/korábbról? Jó barátok voltatok?
Ahogy említettem, a megalakulás előtt már haverkodtunk, jártunk koncertekre, buliztunk is együtt. Igazából a Tankcsapda megalakulása után váltunk barátokká, rengeteg időt töltöttünk együtt, sok közös élményünk volt, ami összekovácsolt minket.
Voltak már zenekaros tapasztalaitok, vagy a Tankcsapda volt a legelső zenekar mindannyiotoknak?
Buzsik Gyurinak ez volt az első bandája. Akkor kezdett el dobolni! De iszonyat tehetséges volt, és rengeteget is próbáltunk, úgyhogy hamar színpadképesek lettünk. Laci előtte már játszott a PG. Csoportban is, ő volt a legtapasztaltabb hármunk közül. Én inkább ilyen főiskolás bandákban toltam, mint például a Fóbikus Panaszokban.
Milyen volt akkoriban a (metal) zenei élet Debrecenben? Pl. Diktátor…
Viszonylag sok banda működött akkor a városban. Credo, Diktátor, Szfinx, August Förster. Mindegyik névre már nem emlékszek, de akkoriban is volt legalább húsz-harminc működő banda a városban.
Hogyan emlékszel vissza a korai próbáitokra? Egyből saját nótákban gondolkodtatok, vagy jobbára feldolgozásokon pallérozódtatok, csiszoltátok tudásotokat?
A Tankcsapda mindig saját számokban gondolkodott. Jó példa erre, hogy több hónapon át gyakoroltunk egy AC/DC műsort, amivel végül csak egy koncertet adtunk. Persze kezdetben toltunk egy Neurotic és egy Motorhead számot is koncerten, de ezek idővel kikoptak a műsorból, mert lett elég saját dalunk is.
Amúgy, az első perctől kezdve komolyan vettétek a zenekart?
A legelején csak bohóckodás volt. Aztán hirtelen komollyá vált. A huszonötödik koncertünk már egy német turnén volt. Gyorsan pörögtek az események, és a közönség is nagyon hamar ránk talált. Őszinték voltunk, allűrök nélkül, és ez akkor nagyon bejött mindenkinek!
Mennyi idő alatt álltak össze a saját szerzemények és azok milyen módszer alapján születtek meg? „Leosztottátok” egymás között a szerepeket? (Szövegírás, dalszerzés stb.)
A dalok nagy részét Laci szinte készen hozta le a próbákra. Sok dal született improvizációkból, és néha én is hoztam témákat, amikből később dalok lettek. Ösztönös, sajátos hangulatú, stílusú dalok voltak ezek, nem sok utánérzést vélek felfedezni ma sem a régi dalainkban. A szöveget a próbán sokszor “halandzsa” angollal nyomta Laci, aztán elég gyorsan “magyarította” ezeket.
Mikor éreztétek azt, hogy a tarsolyotokban levő nótákat publikálni kellene?
‘89 nyarán kezdtünk el próbálni, ősszel pedig már az Auróra előtt játszottunk. Nem sokat szarakodtunk.
Kizárólag az a 7 + 1 dalotok volt meg, amelyek végül felkerültek a demóra, vagy voltak mellettük más, egyéb kidolgozott számotok, amelyek csak később kerültek felhasználásra?
A dalok folyamatosan születtek. Ha kész volt egy adag, felvettük őket. Rengeteget próbáltunk, ömlöttek a témák, ezzel sosem volt gond.
A Baj Van demó felvételeire 1989. novemberében került sor hazai pályán, az IPK Pódium termében, rendelkeztetek ekkor már stúdiós tapasztalatokkal?
Laci és én már stúdióztunk előtte a zenekarainkkal. A Baj van! egy Moby Dick-el közös koncert utáni nap készült. Otthagytuk az erősítőket, másnap elmentünk, és felvettük élőben a dalokat. Emlékszek, hogy kazettát elfelejtettünk vinni a felvételre, és akkor vasárnap minden zárva volt… Sipi, a hangmérnök törölt le egy kazettát, az lett a “mesterszalag”! Arról készültek a másolatok egy dupla kazettás magnóval! Hihetetlen, hogy később mennyi fogyott belőle! Talán valakinek még van otthon valahol, kíváncsi lennék, hogyan szól! Haha!
Az igaz, hogy mindössze három óra alatt rögzítettétek az anyagot?
Nem vacakoltunk. Előtte nap már nagyjából belőttük a hangerőt, feldúrtuk a dalt, visszahallgattuk. Ha volt benne hiba, újra feljátszottuk. Aztán mindenki ment a dolgára.
Felkészülten érkeztetek amúgy a felvételekre?
Szinte minden nap próbáltunk, úgyhogy már elég jól bennünk voltak a témák. Erre mindig ügyeltünk, a stúdiókban nem sokat vacakoltunk, tudtuk mit akarunk visszahallani, és ez legtöbbször sikerült is.
Ki finanszíroztat a stúdióidőt, a helyszínt, a producert? Saját zsebből álltátok a cechet?
A hangtechnikus, Sipi mondta, hogy vegyük fel az anyagot, de ne a koncerten, hanem kicsit “sterilebb” körülmények közt. Otthagyta éjszakára ő is a teremben a hangtechnikát, így támogatott minket azzal, hogy felvette nekünk ingyen a demót. Örök hála neki! Vincze Béla, aki egy ifjúsági iroda főnöke volt – ahol én és Kémeri Peti dolgoztunk -, segített még sokat az indulásnál. Az első német turnét neki köszönhetjük, illetve pólókat készített nekünk, szemet hunyt, mikor több napra eltűntünk a munkahelyről…
Egyetértesz azzal, hogy a stílusotok punk volt?
Szerintem egy ösztönös, lázadó zene volt. Voltak benne rockos elemek is, de azt hiszem, hogy elég közel járunk ahhoz, hogy punknak nevezhessük. Ha más nem, már csak azért is, mert nem volt egyikben sem öt akkordnál több! Haha!
Saját szavaiddal, gondolataiddal, jellemezd, kérlek felvételt.
Egy vérbeli, zsigerből jövő, egyedi hangzású zene volt. A felvétel minősége persze lehetett volna jobb, de nem gondoltuk, hogy ekkora hatása lesz később. Ha tudtuk volna, biztos máshogy rögzítjük a dalokat. De akkor leginkább csak magunknak készítettük. Aztán elkérték a haverok, és mindenkinek nagyon tetszett, így elkezdtük árusítani. Jó ötlet volt!
Első „nekifutásnak”/lépésnek megfelelt szerinted a demó? Ti magatok, elégedettek voltatok vele?
Ahogy említettem, nagyobb célunk nem volt vele. Akkor még csak bakeliten és műsoros kazettákon lehetett zenéket vásárolni. Azoktól távol ált a felvétel minősége, de a hallgatókat ez egyáltalán nem zavarta. A lényeg így is mindenki számára egyértelműen átjött. A hatása így is megvolt. Persze mi is tudtuk, hogy ennél lehet jobbat készíteni, ezért a későbbiekben már profibb körülmények közt rögzítettük a dalokat.
Kielégítette a rajongók által elvárt igényeket?
Igazából mindenki hallotta, hogy nem egy stúdiófelvétel, de akkor ott nem ez számított! Az egyedisége, a szövegvilága hamar megtalálta közönségét. Gyorsan körbefutott az országban, a zenei szaklapok is felfigyeltek rá.
A rendszerváltás előtt (annak kapujában) álltunk akkoriban, éreztetek ebből valamit?
Igen, láttuk a körülöttünk forrongó politikai életet, a változást. De bevallom, nem nagyon foglalkoztunk ekkor ezzel. A dalok sem voltak politikai töltetűek, inkább az egyéni érzéseinkről, az általános világlátásunkról szóltak. Persze, elég vacak anyagi helyzetben voltunk, és láttuk, hogy tőlünk nyugatabbra máshogy élnek. A kinti turnéinkon a zenekarok pedig azt irigyelték tőlünk, hogy láthatóan erősen összekapaszkodtunk, és nagyon “egyben” voltunk. A bandán belül nem volt széthúzás, egy irányba mentünk határozottan. Valódi barátok voltunk, nem volt soha veszekedés a gázsin, vagy a szerepek leosztásában. Nem emlékszek, hogy veszekedtünk volna valaha is.
A dalok témái általában a kábítószer, az anarchia, az alkohol és a prostitúció köré csoportosultak, ti magatok, használtatok tudatmódosítószereket? Honnan jött ez a koncepció?
A szocializmusban nem volt kábítószer-kérdés. A jó munkásemberek nem narkóztak! Persze akkoriban mi már jártunk Hollandiában, ahol ez a dolog máshogy működött. Tetszett az ottani lazaság, kipróbáltuk a füvet, és a számunkra új hatásokról írtunk dalokat. Előtte erről kevesen énekeltek nyíltan idehaza. A punk ideológia, az anarchia kérdése is megtalált minket, hiszen az új rendszer sem hozta el azt, amire igazán vágytunk. Az általunk annyira várt, egyéni szabadság a rendszerváltás után sem jött el, így ezt is megénekeltük. A csajok meg a pia pedig adott volt, abban sosem szenvedtünk hiányt! Haha!
Az A Legjobb Méreg környékén szálltál ki a csapatból, mi volt ennek az oka? Utólag megbántad esetleg a döntésedet?
A Legjobb méreg lemez még velem jött ki, sok témám van rajta. De bevallom, nem tartom magam zenésznek. Soha nem éreztem azt, hogy a zenélés teljes mértékben kielégít. Imádok zenélni, de valahogy mindig akartam más dolgokkal is foglalkozni. De egy rocksztár csak a zenéléssel foglalkozik! Nagyon jól érzem most magam, mert olyan dolgokat is csinálok, amelyek mindig is érdekeltek. Képregényeket írok, szervezem a kiadásukat, tanítok, és mellette zenélek is. Nekem így teljes a világ.
Gondoltad volna, hogy a Tankcsapda úgy hazai, mind nemzetközi szinten komoly karriert fut(ott) be?
Titkon mindig is éreztem, hogy ebből lehet valami. Persze mindenki, még a zenésztársaim is kiröhögtek. Az igazi siker azért mégiscsak lassan jött el. Kiválásom után még sok év telt el úgy, hogy nagyon sokat kellett azért dolgozniuk Laciéknak, hogy megélhessenek a zenélésből. Ezért a kitartásukért nagyon tisztelem őket, hiszen láttam mennyi lemondással jár az, hogy idáig eljutott a Tankcsapda. A közönség ebből semmit nem vesz észre, de a háttérben óriási melót kell ebbe belepakolni, a mai napig, és a végtelenségig kell benne hinni. Nem úgy hullott a siker az ölükbe, ahogy ez manapság előfordul a hazai zenei piac egyes szereplőivel… Mondjuk sokan ezek közül sehol sem lesznek 35 év múlva…
Kapcsolatban vagy még manapság Lukáccsal és Buzsikkal? Van arra lehetőség/esély, hogy – ha, csak egy alkalomra is – összeáll a Lukács – Labi – Buzsik felállás egy koncertre?
Igen, mindkettőjükkel baráti kapcsolatot ápolok. Bármikor találkozunk, onnan folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Nekem sikerült a múltbeli dolgokat feldolgoznom, úgy érzem. Sajnos Petivel sajnos már nem így áll a helyzet, vele eltávolodtunk egymástól. Büszke vagyok arra, hogy a Tankcsapda alapítója vagyok. Örülök a sikereiknek, hiszen valahol az én gyermekem is. Soha nem tudnék ellene fordulni, vagy közönyös lenni az irányába. A véleményemet meg is osztom Lacival, amikor találkozunk. Kíváncsi is rá, aminek külön örülök. Ha felhívnának, hogy hárman játszunk el néhány dalt, biztos nem mondanék nemet. De, hogy ez mikor lesz, azt csak a jó ég tudja! Haha!
Labi, köszönöm szépen válaszaidat és minden jót kívánok…
Köszönöm az interjút!
