rattlead.hu
Élek a gyanúperrel, hogy ez a finn zenekar annak idején, egészen pontosan 2003-ban azzal a céllal jött létre – mint hat évvel korábban -, azaz 1998-ban Svédországban a Bloodbath. Magyarán hogy old school death metalt alkossanak, visszatérjenek gyökereikhez, az előtt adózzanak. Törekvéseiket pedig (csak) egy lemez „koronázta meg”, mégpedig egy nagyon jó (Mácsai Dani, remélem ismered), tehát mindenképpen meg kell emlékeznünk róla. Már csak azért is, mert idén 20 éve, április 26-án szabadították ránk az anyagot.
A Chaosbreed inkább egy régi, az alapjaihoz visszatérő death metal banda volt, nem pedig egy új, eredeti zenekar – áll(t) a kommünikében. Feltételezem, hogy egy átmúlatott (átivott) éjszakát követően határoztak úgy a zenészek, hogy életre hívják a formációt. Ellentétben a Bloodbath-tal, ők az Unleashed Carnage demó (2003), a Rautatie #1 (2004 – Chaosbreed/Godsplague/Monsterball Brutal – megosztott kiadvány), a Brutal és a Rytmihäiriö-vel közös split Ep (2005) megjelentetését követően felfüggesztették tevékenységüket. Valamint több kompilációs szereplés fűződik még hozzájuk: Moralized (Very Metal #16 (Rock Sound, 2003, Metal for the Masses – Canadian Assault CD-Rom (Century Media Records, 2004), Mora-Lized (In the Eyes of Death IV (Century Media Records, 2004), Prelude to Death (Rautakanki), illetve IronBar 2 CD (Low Frequency Records, 2005). A Century Media látott bennük fantáziát, majd szerződtette a csapatot és adta ki bemutatkozó lemezüket. A névsor pedig (önmagért beszél): Olli-Pekka Laine basszusgitáros (Amorphis, Barren Earth, Mannhai, Octoploid, ex-Nuxvomica, Kiljuvelka-70, ex-Rytmihäiriö), Nalle Österman dobos (ex-Gandalf, ex-Massachra, ex-Coarse, ex-Shaman, ex-Mannhai, ex-Lullacry, ex-Dropzone, ex-Sininen Hevonen, ex-Sonic Roots), Esa Holopainen (Amorphis, ex-Tuska20, ex-Violent Solution, Silver Lake by Esa Holopainen) és Marko Tarvonen (Barren Earth, Moonsorrow, October Falls, Thy Serpent, Vargrav, Lakupaavi, ex-Arthemesia, ex-Gorewinter, ex-Masturbory, ex-The Wicked, Larharyhmä, ex-Circus of Flesh, ex-Kuha, ex-Thunderdogs) gitárosok, valamint Taneli Jarva énekes (Friends of Hell, ex-The Black League, ex-Diavolos, Poison Whisky, T.Jarva & the Dark Place, Pussies (live), ex-Impaled Nazarene, ex-Sentenced).
Tehát, nem tegnap kezdték a szakmát, valamint ezeknek a fickóknak nem kell(ett) bemutatni az old school death metal miben létét, az viszont már sokkal érdekesebb, hogy finn létükre „svédesen szóltak”. Függetlenül attól, hogy a felvételekre, a keverésre a CCPC-ben, Helsinkiben, 2003. szeptember – október táján került sor, míg a maszterizálás a Finnvox-ban zajlott. Továbbá az is erősíti a szomszéd állammal fennálló szálat, hogy Jörgen Sandström (ugye, őt senkinek sem kell bemutatnom) háttér vokálozott a Casket Ride-ban és a Rotting Alive-ban, mi több, a Faces of Death a Casket Gardenből, a Rotting Alive pedig a Before the Creation of Time-ból merít, igaz csak enyhén, szerényen, visszafogottan, jelzés értékűen. Amúgy a korong leggyorsabb tétele a Shitgrinder, a maga 1:38-as játék idejével, benne nem kevés grind és punk felütéssel. De, a Symptomps of the Flesh is lehetne (lehetett volna) egy kiadatlan, korai Unleashed zsenge, amíg a nyitó Wretched Life simán megállta volna a helyét a Left Hand Path-on.
Amit viszont mindenképpen ki kell emelnem az a súlyos, doom elemekkel és orgonával díszített Demon Skunk, ahogy a záró An Evil Eye is bővelkedik doom témákban. Ezek a „srácok” tényleg nem akarták újra feltalálni a kereket, hanem (esetlegesen önmaguk szórakoztatására és felszabadult szabadidejüknek köszönhetően) piacra dobni egy régivágású, death metal albumot. Törekvéseiket pedig mindenképpen siker koronázta, mert a Brutal egy brutálisan jó anyag lett, más kérdés, hogy elsikkadt az akkori idők felhozatalában, és kevesen ismerik, szereztek róla tudomást.
A magam részéről nagyon sajnálom, hogy a „srácok” nem folytatták tovább pályafutásukat és mindösszesen kettő éves aktivitás után kilehelték lelküket. Ahogy a Bloodbath-ra napjainkban, úgy szerintem rájuk is lenne igény, lenne létjogosultságuk jelen színterünkön. Kurva jó album.
